Fal

Ez egy szubjektív blog, milyen személyes dolgot lehet írni egy olyan világpolitikai esemény 25. évfordulójáról, mellyel tele van a média? 25 éve leomlott a berlini fal, és Európa már gyökeresen más lett, mint 25 évvel ezelőtt volt.
Amikor Kati 1962-ben Kelet-Berlinben meglátta a napvilágot, már állt a fal. De akkor még nem, amikor apósomék tartós kiküldetésre Berlinbe kerültek. Apósom első autóját, egy kék-fehér Ford Taunust a nyugati szektorban vásárolta. Döbbenetes lehetett átélni, ahogyan egyik napról a másikra felhúzták a falat.
Én 1969-ben jártam Kelet-Berlinben. Vendéglátóink Berlin egyik külvárosában, Birkenwerderben laktak, S-Bahn-nal jártunk be a fővárosba. A vonat több helyen is a fal mellett  haladt. Messziről a Brandenburgi kaput is láttuk, a közelébe nem vittek minket. 13 évesen, minimális némettudással néha áthangoltam a rádiót egy másik állomásra, amin jobb zene szólt, de hamarosan az eredeti állomásra visszatekerve találtam a keresőt. Akkor még nem értettem, miért.
1989-ben nagyon sokat néztük a német tévét, az RTL-t és a SAT1-et, de fogni tudtuk az osztrák tévét, az ORF1-et is, főleg a politikát. Az NDK-sok előtti határnyitás után pedig főleg. A történelmi esemény idején azonban mással voltunk elfoglalva: előző nap kértem meg Kati kezét.
Kati 1989 szeptemberében - még mint chinoinos - részt vett a lipcsei vásáron. Ekkor már folyamatosak voltak a tüntetések. Október 7-én került sor az NDK fennállása 40. évfordulója megünneplésének. Az állami rendezvényen Gorbacsov is részt vett, és - ha kódoltan is - de megüzente az NDK vezetésének, hogy a Szovjetunió ebben a formában már nem támogatja a német államot. Miközben a Köztársasági Palotában - melyet azóta már lebontottak - folyt az ünneplés, Berlin utcáin tízezrek tüntettek. A Schönefeld repülőtéren Gorbacsov a búcsúcsóknál valószínűleg Honecker fülébe súgta, hogy nincs tovább, aki értett a szóból, és tíz nap múlva lemondott minden hivataláról.

Persze ezt a világpolitikai eseményt nálunk überelte az MSZP megalakulása és a 3. magyar köztársaság kikiáltása.
A történelmi falbontás után, 1989. november 10-ének reggelén szerintem mindenki úgy érezte, hogy mostantól minden egészen más lesz, mint eddig. Én Berlinben azóta sem jártam, pedig Kati minden évben részt vesz a hagyományos berlini érmevásáron. Az egyesült Németország kormányzata visszaköltözött a történelmi fővárosba, a Reichstag épülete megújult, Berlin töretlenül fejlődik és Európa irodalmi és komolyzenei fővárosává vált. Talán egyszer engem is elvisz Kati a szülővárosába.
1990 júliusában Roger Waters The Wall címen gigantikus koncertet adott az egykori falnál. Még nem került sor az újraegyesítésre, sőt, az NDK-ban megtartották a "Wiedervereinigung? Nein, danke! - Újraegyesítés? Kösz, nem!" című tüntetést. De az akkori koncertet élőben nézhettük, és a fellépő világhírességek, Sinéad O'Connor, Cyndi Lauper, Scorpions, Joni Mitchell, Bryan Adams hite és lelkesedése elhitette velünk az új Európa eszméjét. Felemelő évek következtek...

Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?

Hetven éve gyilkolták meg Radnóti Miklóst.
Apám járatta a Tekintet című irodalmi folyóiratot, és bár már senki sem fizeti az előfizetési díjat, az aktuális lapszámot mégis havonta bedobják anyám postaládájába. A mostani szám részletet közöl Radnóti felesége, Gyarmati Fanni naplójából, az 1944-es bejegyzésekből (Ferencz Győző közreadásában).
Fanni asszony idén februárban halt meg 102. évében, egy két évvel ezelőtti posztomban lelkendezve írtam 100. születésnapi köszöntéséről, arról, hogy még mindig ugyanaz a névtábla áll a Pozsonyi úti lakásuk ajtaján, mint amit még együtt szögeltek fel Miklóssal. Gyarmati Fanni 69 évig hordta az özvegyi fátylat (persze csak képletesen), átlagéletkoruk fiatalon meggyilkolt férjével pont kiadta volna a magyar átlagot.
Radnóti utolsó hónapjairól már szinte mindent feltártak a történészek. Posztom címében megidézett, még a bori táborban írt Hetedik ecloga még a költő életében megjelent. Szalai Sándor bajtársa a vers másolatával sikeresen átjutott Romániába, ahol a Déli hírlap című újság október 30-án jelentette meg egyik másik verssel, az A la recherche-sel együtt. A költő erőltetett menetelése a bori táborból egészen a Győr melletti Abdáig tartott, a foglyok menete több részre szakadt, ezért sokan közülük még út közben felszabadultak, mások viszont egészen Buchenwaldig jutottak. Az út során a költő túlélte a cservenkai vérengzést, amikor is az SS-esek a 3600 fős fogolytábor negyedét-ötödét lemészárolták. A mészárlás előtti napon Radnóti a második Razglednicában (amit exhumálásakor a zubbonya zsebében találtak) még ezt az idilli képet festi:

"Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj."

Halála előtt egy héttel viszont már ezt írja:

"Tarkólövés. - Így végzed hát te is"

A költővel és társaival végül is egy magyar keret végzett, miután a már járóképtelen foglyokat egyetlen győri kórház sem volt hajlandó befogadni.
Mindeközben felesége az ostromlott Budapesten volt. Tudnivaló, hogy Radnóti és Gyarmati Fanni még 1943-ban katolicizáltak. Nem a zsidó törvények alóli kibújás miatt, hanem valódi vallásos meggyőződésből. Gyarmati Fanni 1944-ben a KLOSZ-ban (Katolikus Leányok Országos Szövetsége) tevékenykedett, menteni igyekeztek mindenkit, akit lehetett. A közölt naplórészlet első beazonosítható dátuma november 22-e, ekkor már Radnóti halott volt, de ezt felesége még nem tudhatta. A zsidó szervezetek vezetőiről Fanni asszonynak nem volt túl jó véleménye, többek között ezt írta:
"Három napig bejártam az Esterházy utca 25.-be dolgozni. Rettenetesen kiutált az a zsiványszolidaritással összenőtt zsidó klikk, akik oda bekerültek...Ez a zsidó társaság intézte itt a feleket, biztos igen negy pénzekért többnyire..."
A 1944. december 31-ei bejegyzés annak fényében különösen megható, hogy mi már tudjuk azt, amit a feleség még nem:
"Ma felébredéskor olyan keservesen vágytam egy régi otthoni ágy után, amibe levetkőzve lehet feküdni és aludni, kinyújtott kézzel érinteni Mik édes sima testét, és drága, csöndes lélegzetét figyelni. Megadatik-e nekem még ez? Olyan összetört vagyok, olyan szűkölő, nyöszörgő, agyontaposott állat belülről. Istenem, hozd el újéveddel a szép új életet számunkra!"

Radnóti-emlékek a Német megszállás áldozatainak emlékműve előtt

Csak érdekességképpen utánaolvastam Erdős Péter életének, aki együtt volt Radnótival a Bori munkatáborban. Erdős Pétert korosztályom úgy ismeri, mint a '70-es, '80-as évek popmogulját, aki ugyanolyan szerepet játszott az akkori könnyűzenei életben, mint most Andy Vajna a filmszakmában. Tőle függött, hogy ki szerepelhet, ki adhat ki lemezt, kinek a felvételeit játssza a rádió. Sokan gyűlülték emiatt a szakmában, még Erdős Pétert gyalázó számok is születtek.
Erdős Péter 56-os ügye miatt másfél év börtönt kapott, lánya, az akkor 6 éves Ágika a 7 éves Rajk Lacikával és a 3 éves Vásárhelyi Marikával a jugoszláv nagykövetségre menekült, és Nagy Imréékkel együtt a romániai Snagovba vitték őket. Később Erdős Ágnes férjhez ment Hankiss Elemérhez és felvette férje nevét. Hankiss Ágnes ma a Fidesz EP-képviselője Brüsszelben. Második férjétől, Vitézy Lászlótól született Dávid nevű gyermekük ma, 29 évesen a BKK vezérigazgatója. És hogy teljesebb legyen a kép, Vitézy László Orbán Viktor miniszterelnök nagybátyja (nagynénje volt férje), így Vitézy Dávid Orbán unokatestvére.
Hát ilyen szövevényes, kesze-kusza történelmi és családi kapcsolatokkal átszőve élünk mi keresztények, zsidók, baloldaliak és konzervatívok itt a Kárpát-Medencében.

Pistike és az alapítványi pénz

Egy korábbi posztomban már írtam arról, hogy a 4. A-ban diákbizottsági választások lesznek. Nos, nemcsak ezt a választást nyerte meg fölényesen Pistike és sporttársai, de még további kettőt is: a cselgáncsosok delegálhatták a legtöbb tagot az iskolai diákbizottságba, és a sportköri választásokon az osztály sportkörei közül is a dzsúdósok lettek a legeredményesebbek.
Bizony Norbi és a focisták leszerepeltek, melyben az is közrejátszott, hogy a labdasportok kedvelői, a focisták, a kosarasok és a röpisek nem voltak képesek összefogni.
A cselgáncsosok minden nyáron Ásványfüredre mennek edzőtáborba. Itt Pistike elmondta a sporttársainak, hogy mégiscsak tűrhetetlen, hogy olyan sportkörök is tevékenykednek az osztályban, akiket más osztályokból vagy a tanári karból pénzelnek, és ezen pénzek felhasználásáról nem az osztály diákbizottsága dönt.
Van az iskolában egy testnevelő tanár, akit szőke haja és az állandóan hordott norvég mintás pulóvere miatt a tanulók csak úgy hívnak: "Norvég". Norvég mindene a foci, ő szervezi az iskola labdarúgó bajnokságát is. Az iskolának van a labdarúgásra elkülönített pénze, ebből juttatnak minden osztály labdarúgó sportkörének is. A 4. A-nak juttatott pénzt Norbi kezeli, és a pénz felhasználásáról számlák bemutatásával közvetlenül Norvég felé köteles elszámolni. Évek óta nem volt panasz Norbi munkájára, az A-sok a B-sekkel közös focicsapatot alkotva tavaly meg is nyerték a bajnokságot.
Nem sokkal Pistike ásványfüredi beszéde után a diákbizottság hivatalosan megkereste Norbit, és követelte, hogy számoljon el a Norvég által juttatott pénzekkel. Norbi viszont azt mondta, hogy ez a pénz nem az osztályé, hiszen Norvég kifejezetten a labdarúgás fejlesztésére adományozta, és szerződése értelmében csak Norvégnak köteles elszámolni vele.
Pistike kitartott azon véleménye mellett, hogy minden, a tanári karból érkező pénz az osztályé, ezért felhasználásáról csakis a diákbizottság dönthet. Hamarosan lefoglalták a Norbinál található összes számlát, és bizony "súlyos" szabálytalanságokat találtak:

• Azok közül a rajzlapok közül, melyekre a focimeccsek plakátjait szokták rajzolni, kettőt Norbi a diákbizottsági választásokon használt fel: ezekre írták rá, hogy "Szavazzatok Norbira, éljen a foci!"
• Kiderült, hogy a filctollakról kért számlán szereplő adószám már évek óta nem létezik.

Azonnal felfüggesztették Norbi tevékenységét, így Norvég tiltakozása ellenére a 4. A labdarúgói támogatás nélkül maradtak.
Ti mit gondoltok, vizsgálták volna-e Norbi tevékenységét és a Norvég által adományozott pénz felhasználását, ha Pistike nem mondja el ásványfüredi beszédét?

45 éves az internet és én 20 éve használom

5 évvel ezelőtt a még fapados blogomban ezt írtam: "40 éves az Internet, én 15 éve használom."
Idéznék is akkori posztomból:

"Mi a VEIKI-ben 1994. őszén fizettünk elő először Internet-szolgáltatásra a SZTAKI berkein belül létrejött EUNET-nél. Terminálos szolgáltatást nyújtottak, azaz lehetett levelezni, fájl-átvitelt végrehajtani (FTP), távoli gépekhez távterminálként bejelentkezni (TELNET), az USENET hírcsoportjait olvasgatni (news) illetve a WEB őseként működő hierarchikus szöveges információkat olvasni (gopher). Engem kineveztek postamesternek!!!...

Egy 4800 bit/s-os modemmel kezdtünk, hamarosan egy 14400-as majd később még gyorsabb eszközökkel csatlakoztunk. A továbbra is csak terminálos kapcsolatot nyújtó szolgáltatást úgy terjesztettük ki a WEB használatára, hogy a szolgáltatói oldalon és a felhasználói oldalon is futtatunk egy konverter-programot (Trumpet Winsock), mely a karakter-folyam helyett PPP protokollt varázsolt az adatátviteli csatornára. Pár év múlva aztán a szolgáltató már igazi WEB-es szolgáltatást nyújtott, de még 2001-ig megmaradtunk modemes kapcsolaton..."
Hát igen, a régi szép idők. Persze ezt a posztot nem csak az évforduló apropóján írom, hanem a kormány által bevezetni tervezett internet-adó miatt is. Az adótervezet több okból is kiverte a netes társadalomban a biztosítékot:

A Pál család éves internet-forgalma

• Első változata, a megkezdett gigabájtonkénti 150 forint nagyon brutálisnak tűnt. Fent látható a Pál család elmúlt évi internet-forgalma. Eszerint esetenként havi több mint 20 000 Ft-ot kellene befizetni adóba.
• A NAV az amerikai kitiltási botrány egyik (vagy egyetlen) érintettje, így gyorsan elterjedt a "bűnözőknek nem fizetünk" szlogen.

A legutolsó módosító javaslat szerint magánszemélyek havonta legfeljebb 700 Ft-ot, a cégek pedig 5000 Ft-ot fognak fizetni, de számomra még mindig nagyon sok nyitott kérdés marad:
Internetes végpontonként vagy szerződésenként vetik-e ki az adót? Előbbi esetben önálló végpontnak számít minden pénztárgép, ATM, BKV-jegykiadó automata, a vonatok, villamosok, autóbuszok GPS-es jeladója, mely lehetővé teszi, hogy a járművek pozícióját valós időben láthassuk, számos reklámfelület, és még hosszan folytathatnám a sort. Persze ezek közül a legtöbb havi forgalma még az 1 Gbájtot sem éri el, de darabját 150 forintjával számolva is szép summa jöhet ki.
Ha viszont szerződésenként vetik ki az adót, akkor egy olyan kis cég, mint a mienk ugyanúgy havi 5000 forintot fizet majd, mint pl. a MÁV vagy a BKV?
Az sem teljesen tisztázott, hogy mi számít internetes szolgáltatásnak. Számos társaság internet-alapú kábeltelevíziós szolgáltatást, IPTV-t nyújt az előfizetőknek. Ez internetes szolgáltatásnak minősül-e. Nálunk az UPC a digitális televíziók set-top-boxaiba olyan internetes funkciókat épített be, mint a GoogleMap, Flickr, Picasa, YouTube, és olyan hírszolgáltatók lapjain böngészhetünk, mint az Origo, a CNN, az Euronews, az AccuWeather, a WikiTivia vagy a Wall Street Journal. Ezek a szolgáltatások minden tévéelőfizetőnek elérhetők. Ha az ilyen közvetített internet-szolgáltatás nem számít bele az adóba, akkor ez rögtön egy kiskaput jelenthet a szolgáltatóknak, akik a direkt és teljes internet-szolgáltatástól elmozdulnak majd a közvetített szolgáltatások irányába.

Köztudott, hogy a helyi hálózatokra, vagyis a LAN-okra csatlakozó állomások nem számítanak közvetlen internet-végpontnak, mert nincs a netről látható közvetlen IP-címük. Ha pl. egy kávézóban felcsatlakozunk a FreeWifi-re, akkor a kávézó csatlakozási pontja a végpont, a kávézó internet-előfizetésének a terhére történik a forgalmazás. Ez is egy lehetséges kiskapu: minél több fogyasztót elrejteni egyetlen széles sávú access-point mögé. Én úgy gondolom, hogy a számos technikai részletkérdés tisztázatlansága, a kiskapuk lehetősége valamint az internet-technológia fejlődésében még előre nem látható irányok miatt a adatforgalom-alapú internet-adó technikailag megvalósíthatatlan, és helyette egy nem forgalmi alapú "kommunikációs adót" fognak végül bevezetni.
A meglepően nagy létszámú tüntetésekkel kapcsolatban nincsenek illúzióim. Ugyanúgy Kádár népe vonult fel vasárnap és kedden a József nádor téren, mint amelyik népszavazott a 300 Ft-os vizitdíj ellen vagy sorba állt, hogy aláírhassa a rezsicsökkentési íveket. Kádár népét nem érdekli, ha a miniszterelnök közpénzből stadiont épít a kertje végébe, nem érdekli a trafik- és földmutyi, nem érdekli, ha a NAV elnökét adócsalás miatt kitiltják az USA-ból, de ideges lesz, mihelyst a zsebe felé kezdenek nyúlkálni. Van egy volt tankörtársam, aki eddig a Facebookon kizárólag lovas témában posztolt. Most az egyik legaktívabb internet-adót ellenző megosztó lett a hírfolyamomban.
Orbán eddig talán még Kádárnál is jobban értette Kádár népét, csodálkozom, hogy most így mellényúlt.

Galambok

- Ez a sor vége - mondta a biztonsági őr, amikor Sofi Oksanenhez akartam beállni dedikáltatni legújabb könyvét, a Mikor eltűntek a galambokat.
- Tudom, - mondtam - ezért akarok ideállni.
- Sajnos már nincs lehetőség több dedikálásra, az írónőnek zsúfolt a programja.
Hát így maradt dedikálás nélkül a tavasszal vásárolt könyvem. Az egyik legjobb északi írónak tartott finn írónő egyik korábbi könyvére, a Tisztogatásra még 2011-ben beszélt rá volt tankörtársam, a Scolar könyvkiadó vezetője, Sugár András, pedig én eredetileg Ungvári Tamás Csalódások kora című tanulmánykötetét vettem meg, most viszont direkt Sofi kötetéért mentem, de András a Zelótára beszélt rá. Most került sor a legújabb Oksanen-kötet elolvasására.
A helyszín megint Észtország, a német megszállás időszaka. (Az észt és a finn nyelv nagyon közel állnak egymáshoz, egy észt és egy finn simán megértik egymást). Az észtek az 1941-es német megszállással megszabadultak a szovjet uralom alól, ezért felszabadítóként tekintettek a németekre, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az ukránok tekintettek eleinte a magyarokra. Sajnos hamar meg kellett tapasztalniuk, hogy a hőn áhított függetlenség helyett újabb megszállókat kapnak a nyakukba, és azok az észt férfiak, akiknek sikerült megszökniük a Vörös Hadseregből, vagy Finnországban kiképzett reguláris csapatok tagjaiként harcoltak az észt függetlenségért, egycsapásra a Wehrmacht-ban találták magukat.
A második világháború Németország által megszállt területei három kategóriába voltak sorolhatók:

• A nagynémet birodalom, a Reich határain belüli területek, mint Lengyelország északi része, Csehország vagy Ausztria.
• A német uralom alatt álló területek (Generalgouvernement), mint Lengyelország déli része, Nyugat-Ukrajna, Belarusz, a balti államok, Norvégia, Hollandia. A balti államok az Ostland Birodalmi Biztossághoz tartoztak.
• A meghódított vagy csatlós államok, ezek közé tartozott Magyarország is, mely még megszállása alatt sem veszítette el szuverenitását, ellentétben a balti államokkal.

A történet szereplőit a hitleri megszállás előtti, alatti és utáni időszakban követhetjük, sorsuk belenyúlik a '60-as évekbe. A főszereplő egy piti okirat-hamisítóból lett profi besúgó, aki minden rendszert igyekszik maximálisan kiszolgálni. Nem véletlen, hogy Magyarországon a legtöbb ismertté vált III/3-as ügynököt és besúgót a jobboldal soraiban találjuk meg. A kommunista hatalom általában személyes vagy családjuk gyengéit, hibáit kihasználva, zsarolva vette rá őket az együttműködésre, ezért a rendszerváltás után az egykori ügynökök a kommunizmus ádáz ellenségei lettek. Csak kevés önkéntes besúgót ismerhettünk meg, ezért nehezen érthető meg a minden hatalmat készséggel kiszolgálni képes ügynökök lelkivilága.
Az ilyen ügynökök felhasználásával születtek meg azok a többnyire hamisításokon és kitalációkon alapuló propagandakiadványok, melyek az '50-es, '60-as és '70-es években születtek Kelet-Európa-szerte.
Persze hamisítások mindkét oldalon születtek, és közöttük jónéhány nagyon tartósnak bizonyuló történelmi mítosszá vált, pl. '56 kapcsán még mindig erősen tartja magát az a legenda, hogy a Köztársaság téri vérengzésben Mező Imrét az övéi lőtték le hátulról.
A regényre visszatérve a németeknek és a szovjeteknek egyaránt örömmel jelentő és propaganda-kiadványokat író főszereplő, valamint felesége és unokatestvére bonyolult viszonyának utolsó puzzle-kockája csak a legutolsó oldalon kerül a helyére, de még utána is annyi kérdés marad az olvasóban, hogy szinte egyből kezdi újraolvasni a könyvet.
Na de még itt van a címadás kérdése. Milyen galambokról van szó és hová tűntek. Nos a regény egy-két utalásából kiderül, hogy a németek szívesen fogyasztották az észt galambokat:
"A kórház közelében a Wehrmacht katonái galambokra vadásztak. Egyikük észrevette Juuditot, és elmosolyodott, a többiek sűrgették, hogy folytassa a vadászatot: >>Már forr a víz a fazékban!.<<"
"A szakácsnő segítségével kitalált galambrecept legyőzhetetlennek bizonyult, szívesen megosztotta az érdeklődőkkel..."
"Ajánlom a galambot, egész egyszerűen mennyei. Hozzon abból a kiváló Rieslingből is!"
A német megszállás eltüntette a tallinni galambokat, és ezzel együtt a nemzeti önállóság reményét, melyet csak öt napig élhettek át az észtek, hogy ezt követően egy újabb 45 éves szovjet uralmat kapjanak a nyakukba.
A könyv nyelvezetével volt egy kis problémám. Gyakran éreztem nehézkesnek, sokszor fordultak elő olyan szavak, melyeket nem hallottam korábban, pl. röpital - sebtében bedobott kupica likőr. Mivel a Tisztogatásnál ezt nem éreztem, gyorsan megnéztem, hogy ugyanaz-e a fordító, és nem. A Tisztogatást Pap Éva, a Galambokat Bába Laura fordította.
Érdemes vigyázó szemeinket ma is Észtországra vetnünk. Nemcsak azért, mert nyelvrokon népről van szó, hanem mert a Szovjetunió összeomlása után visszanyert függetlenségük óta töretlenül fejlődnek, az EU-ba belépve az egy főre eső GDP tekintetében utolérték majd lehagyták Magyarországot, bevezették az eurót. Tegnapi hír, hogy Észtországban a világ bármely állampolgára e-bankszámlát nyithat, ezzel pénzügyi kaput nyitnak az EU felé. Szeptemberben Obama elnök Észtországban tárgyalt a balti államok vezetőivel, akik nyíltan elkötelezték magukat Ukrajna mellett. Észtországban legmagasabb a térségben az egy főre eső start-upok száma, az Észtországban élő oroszoknak eszük ágában sincs Oroszországba vágyni.
Ezért meglepő, hogy Magyarország nemrég bezárta tallinni nagykövetségét, bár ezt a lépést még Németh Zsolt volt külügyi államtitkár sem helyeselte. De hát ez csak egy esemény hazánk külpolitikai ámokfutásában, melyről érdemes lenne egy külön posztot írni.

Őszi előadások

Már írtam egy korábbi posztomban, hogy anyósomnak 2x2 operabérlete van, és általában Kati szokott vele elmenni. Az egyik bérletpár az idei évad premierjeire szól, és két héttel ezelőtt én ugrottam be Kati helyett a Mozart Così fan tutte című operájának bemutatójára, melyet nem más, mint az Oscar-díjas filmrendező,
Jiří Menzel rendezte. A Così fan tutte-t még sohasem láttam. Míg a Don Juanból, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házasságából vagy a Varázsfuvolából bármikor tudok énekelni valamit, ez az opera valahogy nem mászik az ember fülébe. A mindössze hat szereplős operában hallhatunk szólót, duettet, triót, kvartettet, kvintettet és szextettet, és itt is érvényesül az, hogy mikor azt gondoljuk, hogy teljes már a harmónia, akkor Mozart még behoz egy vagy két újabb szólamot, mégis egy idő után ráununk az áriák sorára. Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha tizenöt Vivaldi-concertót kéne egymás után meghallgatnunk.
A librettóról az 1955-ös kiadású Operák könyve rosszallóan írja: "A szöveíró - anélkül, hogy ez valójában szándékában lett volna - korának erkölcseiről rajzolt sivár képet. A történet szerint az asszonyok hűsége fabatkát sem ér. Pár ügyes bók, szenvelgő sóhaj, a komorna tenyerébe csúsztatott ajándék - s máris megnyílnak az asszonyszívek; hűség, eskü percek, órák alatt feledve". Szóval  szocialista erkölcs nevében ítéli el a 18. század végének udvari erkölcsét. Nyugodtan egy mai valóságshow, a Kísértés dramaturgiája szerint lehetett volna megrendezni az operát, szerencsére Menzel inkább a commedia dell'arte műfaji szabályai szerint építette fel a darabot. A végén persze bejött Jiří meghajolni, és boldog voltam, hogy azt a levegőt szívhatom be, amit ez a híres rendező kifúj.
Orsika szereti a cirkuszt, mint műfajt, ezért megkért minket, hogy feltétlenül menjünk el vele cirkuszba, amikor hazajön, így egy hete a Fővárosi Nagycirkusz Zéró gravitáció című produkciójára ment el az egész család. Amikor a lányok még kicsik voltak, minden évben mentünk cirkuszba, mert a cégünk cirkuszjeggyel lepte meg a gyerekeket Mikulásra. Balatoni nyaralásainkkor is mindig mentünk cirkuszba, legutóbb tavaly Balatonlellén. A vidéki cirkuszokban az a vicces, hogy ugyanazt az artistát láthatjuk késdobálóként, mint kígyóbűvölőként, és a szünetben a büfében árulja a perecet. Azért most is voltak ismétlők: a "Bungeeing Girls" ugyanaz a négy lány, mint a "Four Pantheras" artistacsoport, a "Cherifian Trouple" tagjait pedig az első részben egyiptomi csoportként, a másodikban karib-tengeri kalózokként láthatjuk. Nem tehetek róla, de nekem a Zéró gravitációról Széles Gábor, és a kikapcsolható gravitáció jutott eszembe.
Kedden este Bori és Orsi a Budapesten egyre népszerűbb pánikszobák egyikéből igyekeztek volna kiszabadulni, de Bori az utolsó pillanatban lemondta a programot, így kénytelen voltam gyorsan színházjegy után nézni. Már régóta szerettem volna a Gólem Színház egy előadását megnézni, így örültem, hogy pont kaptam három jegyet a Mamelosn című színdarabra (a cím jiddisül van, és azt jelenti: anyám). Nagymama, lánya és unokája történetét meséli el a darab: A nagymama holokauszt-túlélő, aki az NDK-ban belép a kommunista pártba, sőt a STASI-nak is jelent, de hű marad a zsidó hagyományokhoz. A lánya az egyesített Németországban szakítani igyekszik mind a kommunista, mind a zsidó múlttal, míg az unoka, identitását keresve jiddisül tanul és kivándorol New Yorkba. Igaz neurotikus tragikomédia sok zsidó viccel. Orsinak nagyon tetszett, és engem megint elbűvölt, hogy három színész - köztük Kiss Mari - mindössze száz embernek játszik teljes odaadással.
Ma a Madách Színházban voltunk, a Mamma Mia! című ABBA-musicalen. Attól féltem, hogy az ABBA-számok apropóján gyengécske előadást láthatunk majd, de a Madách megint kitett magáért. A történet persze elég limonádé: egy lány, kit egyedül nevelt az anyja, esküvőjére meghívja azt a három férfit, aki szóba jöhet, mint édesapa. És ha már a Così fan tutte-nál szóba kerültek a jó erkölcsök,  nem árt megemlíteni, hogy bizony nem derül ki, hogy ki lehet a papa, de egy-egy harmadot mindhárman bevállalnak a lányból. Az ismert ABBA-dalok magyarul hangzanak el, és az előadás végén a közönséget ugyanúgy meginvitálják a színpadra egy táncra, mint 30 évvel ezelőtt a Mindhalálig Beatles-ben. Élveztem az előadást és nem néztem ötpercenként az órámat, hogy mikor hagyják már ABBA.

Jelentés lányaimról

Orsi egy hetes hazalátogatásával bearanyozta ezt a borongós őszt, ez pedig jó apropó arra, hogy újabb jelentést tegyek lányaimról.

Kezdjük Petrával, aki két hónapja szilágyis. Ugyanazt kellett megtapasztalnia, amit két testvérének, akik az alsó tagozat után kisgimnazisták lettek: sokkal nagyobb önállóságra szoktatják a diákokat, kiselőadásokat, beadandó házidolgozatokat, csoportmunkát várnak a tanulóktól. Petra egyelőre jól állja a sarat, az iskola életében fontos őszi eseményre, az Erzsébet-napra az osztály egy előadással, Petra pedig magyar irodalomból és német nyelvből pályázat beadásával készül.
Emellett színjátszózik a Marczibányi téren és FitKid órára (gyermekfitnesz) jár a MOM Sportközpontba.

Bori nagy intenzitással vetette bele magát a CEU-s diákéletbe, ahol szintén teljesen más az oktatási stílus, mint az ELTE-n. Olyan tantárgyai vannak, mint pl. az "academic writting", ahol a tudományos írásművek létrehozásának módszertanával ismerkedhet meg. És ha már a tudományos írásműveknél tartunk, Bori első tanulmánya, amiért pénzt is kapott, nyomtatásban is megjelent, sőt, a neten is olvasható (a 104. oldaltól). A megbízást pár nappal Orbán tusnádfürdői beszéde után kapta a Republikon Intézettől, hiába, beindultak a civil szervezetek önvédelmi reflexei. Nagyon büszkék vagyunk Bori írására, de egyben aggódunk a liberális demokrácia mellett tett nyílt elkötelezettsége miatt. Idézet a műből:
Similarly to Ukraine, the dilemma of “East or West” seems to have been recently renewed in Hungary. For a long time it seemed as if with the end of communism in 1989, Hungary had committed itself to the West. However, due to the politics of the Orbán-government, the country is again a ferry beating between the East and the West: it is getting closer and closer to Russia and to the East in general, while western values and relations become deemphasized.
És emellett találjátok ki, hogy Bori milyen nyelven tanul az egyetemen? Hát arabul! A CEU-n a forráskutatást segítő nyelvtanfolyamok vannak, ezért Bori elhatározta, hogy héberül fog tanulni. De egyrészt csak ó-héber tanfolyam van, másrészt Bori számára rossz időpontban. Ezért inkább az arabot választotta, ami már "majdnem héber" (ez olyan, mintha valaki finnül tanulna, mert az már majdnem magyar).

És akkor most Orsiról.
Befejeződött a Jeruzsálemi Héber Egyetem előkészítő tanfolyamának első etapja, ahol kizárólag nyelvet tanultak. Büszkén jelenthetem, hogy Orsi 94 %-ot ért el. A jövő héten már szaktárgyakkal folytatódik a kurzus: továbbra is van héber, mellette angol, matematika, történelem és tanulási módszertan. Ez utóbbi tárgy hatékony tanulási módszerekkel ismerteti meg a diákokat, lehetni ilyen nálunk is.
Emellett Orsi jelentkezett egy olyan tanfolyamra, mely az egyetemi felvételi vizsga, a pszichometriai teszt megírására készít fel. Heti egy alkalommal van Tel-Avivban, a tanfolyam díjának felére Orsi ösztöndíjat kapott. Szóval a jövőben sem fog unatkozni.
És akkor néhány szót hazalátogatásáról.
Orsi kedvéért egy ebédre összegyűlt a család: nagymamák, nagybácsi, nagynénik, unokatesók a párjukkal.

Aztán voltunk cirkuszban, moziban, színházban. Orsi ellátogatott régi iskolájába, volt anyjával shoppingolni, meglátogatta Bori egyetemét, és találkozott barátnőivel, osztálytársaival.

Tegnap könnyes búcsút vettünk tőle, egy fél évig megint csak távolból izgulhatunk érte.