Disputa

Tizenhat éve volt utoljára miniszterelnök-jelölti vita. Az is kétségtelen, hogy sem a 2010-es, sem a '14-es, sem pedig a '18-as választáson nem volt esélyes kihívója Orbánnak. Most viszont Orbán és Márki-Zay olyan ellenségképet kreált egymásból, hogy vitájuk olyan lenne, mintha Putyin és Zelenszkij - azután, hogy előbbi utóbbinak szétlőtte az országát - nyilvános vitán próbálnák meg tisztázni a helyzetet.

Eszembe jutott egy 30 évvel ezelőtti március 15-e. Kati Borival már hetedik hónapos várandós volt, és elmentünk tavaszolni Sopronba, ahol egy pompás hetet töltöttünk. Március 15-én feltűztük a kokárdát, és lementünk a városba ünnepelni. A város egyetlen szabadságharcos emlékművénél együtt koszorúzott kormánypárt és ellenzék, nemcsak az MSZP, de még az MSZMP is ott koszorúzott. Legitim pártok voltak, akik embereket képviseltek. Pedig 1992-ben már élesedett a harc az MDF és az SZDSZ között.

Orbán és Márki-Zay a Duna két oldalán beszéltek, egy másik táborhoz tartozó zászló vagy transzparens provokációnak számított volna mind a két oldalon. Egyaránt kriminalizálta egymást a két oldal: a Fidesz olyan választási plakátokat helyezett ki, melyben szinte bűnözőként jelenik meg Gyurcsány és Márki-Zay, "Veszélyesek, állítsuk meg őket" felirattal, már csak a klasszikus "wanted" plakátok elmaradhatatlan eleme, az "élve vagy holtan" hiányzik róla.

Márki-Zay is minden adandó alkalommal biztosítja választóit arról, hogy kormányra kerülésük esetén lecsukatja a fideszes bűnözőket.

Túl mély sebeket ejtettek egymáson ahhoz, hogy érdemi vitát folytathassanak. Ezért aztán a választáson akármelyik oldal is győz, nem úgy fogadják majd az emberek, mint egy normális polgári demokráciában, ahol időnként muszáj leváltani a kormányzó pártot, nehogy túlságosan beágyazódjék a hatalomba.

Kétségtelenül Orbánra ég rá, hogy gyáva vitázni, és csak a gyurcsányozás marad neki érvként: Küldje ide Márki-Zay a főnökét, vele hajlandó vitatkozni. Szóval, kedves barátaim, mivel idén is miniszterelnök-jelölti vita nélkül maradunk, idézek egy könyvből, amiről már posztoltam: Bödőcs Tibor Mulat a manézs című könyvéből, melyben egy józan technokrata és egy virtigli populista folytat jelölti vitát. Nem kétséges, hogy ki nyeri. Idézet a könyvből:

- Kedves barátaim! Meggyőződésem, hogy a változó munkaerőpiaci körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó munkavállalókra van szükség.
- Hagyjuk már ezt a maszatolást! - dörren a cirkuszos, és egy pikk ászt varázsol elő a belső zsebéből.
- Követni a nemzetközi trendeket, de nem szolgai módon másolni azokat: ezeknek kell a prioritásoknak maradnia a továbbiakban is. Az infláció tekintetében szeretném hangsúlyozni...
- Maga olyan, mint a dokik. Nem ismeri az anyanyelvét. Hadova! - Meghúz egy cipzárt a Porondmester-gúnyán, és máris szmokingban virít. - Én is tudok ám elegánsnak látszani! - rikoltja a cirkuszos. Minden szem rátapad.
- Elengedhetetlen csökkenteni a kitettséget.
- Mit csinálni a micsodával? Humbug!
- Felelősséggel tartozunk egymásért. Fel kell számolni a maradék kiváltságokat is!
- Tutyimutyi! Nem lehetne kicsit hangosabban? Nem hallunk semmit. Fogy az erő! Megcsappantunk? - mondja Luigi, és tányérokat kezd pörgetni pálcákon.
- A hatékony gazdálkodást kell erősítenünk. Lehetőséget teremteni az értékteremtésre. És szem előtt kell tartanunk, hogy a források felhasználása a közösség érdekei alapján történjen!
- Itt valami nincs vinkliben!
- Átláthatóságot, jogbiztonságot, kiszámíthatóságot!
- Jajj, de csúnyán cifrázza! - kiáltja a kihívó, és az égbe száll három galamb a hóna alól.
- Érdekegyeztetés előzzön meg minden jelentős stratégiai döntést!
- Egy kicsit kacifántos ez nekem. Ez a heppje? Az élet sokkal egyszerűbb, nem gondolja? - mondja Luigi, és orrfurulyán népszerű mozifilmslágereket kezd el játszani.
- Fenntartható módon fejlődni. Ne együnk többet, mint amennyit megtermelünk. A gazdaságot zöldíteni, ugyanakkor fehéríteni kell,. Kegyként osztogatott támogatások helyett a valódi versenyt ösztönző juttatásokat kell előirányozni. Hatékony érdekérvényesítés elősegítése a cél össztársadalmi szinten.
(Luigi elalvást játszik.  - Locsoljanak fel, ha befejezte!)
- A pazarló, túlterjeszkedő államot többé-kevésbé felszámoltuk, de maradt még munka bőven. Egyelőre ennyi.
- Köszönjük Aureliano elnök úrnak. Most Luigi mondhatja el gazdaságpolitikai elképzeléseit.
- Rendicsek. Ahogy itt hallgattam, arra jöttem rá, hogy ön nem is konyít hozzá, mit akar a nép. Ön arra bazíroz, hogy én is ilyen hülyén fogalmazzak, ön azt akarja, hogy azt akarják, amit ön. Nem. A nép nem az ön birtoka. A nép az nép. Mi nem politikusok leszünk, hanem az emberek barátai. Nem ugyanaz. Mert ki a barát? Aki segít. Segít azoknak, akiknek bánat ül a szívén! A bűnösöket pedig meg fogjuk büntetni. A gyilkosokat ki fogjuk végezni. Ez az egyszeregy. Romeltakarítással kezdünk, ez fix.

Hát, valahogy így. A populizmussal szemben a józan ész sohasem kerekedhet felül, Orbánnak nem lenne mitől félnie.