Svejkről olvastam egy könyvet, az a címe: Svejk 100. Tíz magyar szerző novellájából összeállított antológia, Svejk felbukkanásai az elmúlt 100 év évtizedeiben. A tíz szerző közül mindössze Parti Nagy Lajost és Kukorelly Endrét ismertem korábban.
Svejk egy nagyon sajátos figura, akit az tesz különlegessé, hogy a mindenki felé megnyilvánuló nyílt bizalma és őszintesége valamint intellektuális egyszerűsége megkülönbözteti a 20. századi ravaszkodó, mindenkivel szemben bizalmatlan de mindenkinél jobban járni akaró átlag közép-európai polgártól. Saját korábbi posztomból kellett felidéznem, hogy hányféle változatban olvastam és láttam Svejket. Van ugye a mindenki által ismert Jaroslav Hasek által írt 800 oldalas könyv Réz Ádám fordításában Josef Lada feledhetetlen rajzaival (kevesen tudják, hogy a Svejk magyarul először Karikás Frigyes fordításában jelent meg!). Aztán van az '57-ben készült filmváltozat. De láttuk színházban a Nagymező utcai egykori Tivoliban (már bezárták), a hűvösvölgyi Vigadó Gasztroszínházban egy knédlivacsorával egybekötve (már az épület sincs meg), valamint egy tíz évvel ezelőtti cseh sörfesztiválon, ahol az akkor még nyolc éves Petra is tiszta szívből kacagott a derék katona kalandjain.
Nekünk, magyaroknak is megvan a saját Svejkünk Pelikán József gátőr személyében, a svejkség minden tulajdonságával rendelkezik, akár csak az amerikai Forest Gump. Azt gondoltam, hogy a mostani könyv olvastán is hasonló Svejkekre bukkanhatok, de csak egy-két írásban szerepelt olyan figura, aki hordozta Hasek hősének jellemző tulajdonságait.
Ilyen igazi Svejk Vida Gábor hőse, aki a '20-as években egy erdélyi kis faluban reked és egy özvegyasszony mellett éli békés életét mindaddig, amíg <spoiler deffender>
Végel László Svejkje amatőr portréfestő a '30-as években egy délvidéki magyarlakta kisvárosban, Benedek Szabolcs hőse pedig a '40-es évek Prágájában él ugyanabban a lakásban, ahonnan még az első világháborúban bevonult, de most - Müllerné/Millerova legnagyobb bosszúságára - befogadja a náci helytartó, Heydrich merénylőjét.
A legzavarbaejtőbb Bánki Éva kriminológus és trubadúrirodalom-kutató '50-es évekbeli Svejkje, aki valójában egy Prágából Nagykanizsára érkező kriminálpszichológus, akinek fel kell göngyölnie egy, a város életét felkavaró darabolós gyilkosság szálait. Ez a gyilkosság valóban megtörtént Nagykanizsán 1958-ban, olyan érzésem volt, hogy Svejk mintha csak alibi lett volna a történet megírásához. Parti Nagy Lajos saját édesapja, illetve annak sofőrje volt Svejk. Az író édesapja koldusszegény vidéki gyerekként csatlakozott a Magyar Néphadsereghez, politikai meggyőződésből végig hű volt a rendszerhez, 1968-as csehszlovákiai bevonulásunk közben sem merültek fel benne kétségek. Olyan ez a novella, mintha ez lenne Parti Nagy Lajos "Bővitett kiadása" (Esterházy Péter a Bővített kiadásban írt apja ügynökmúltjáról).
Solymosi Bálint Svejkje a '80-as években egy határmenti kisvárosban egyszerű cigaretta- és szeszcsempész, de egy május elsején a városba érkező magasrangú pártfunkcik érkezésekor fontos szerepet kap <spoiler deffender> Száz Pál Svejkje nemcsak Prágában él de visszatér eredeti foglalkozásához: lopott vagy menhelyről szerzett kutyáknak hamis törzskönyvet kiállítva egy nemzetközi kutyacsempész hálózat kis fogaskereke mindaddig <spoiler deffender> Kukorelly egy olyan 2010-es találkozást ír le, mely egy '70-es évekbeli egykori katonatársának, egy Svejk-reinkarnációnak az emlékét idézi fel benne.
A könyv olvasása közben rohanta le Putyin Ukrajnát, így elképzeltem, hány kedélyes Svejk lehet egy lembergi vagy ogyesszai kocsmában, nevezzük Кружка-nak (krigli). Törzskocsmájában békésen megvan oroszokkal, zsidókkal, ruszinokkal, magyarokkal. Kitör a háború, amiből semmit sem ért, de megígéri, hogy a háború után délután hatkor ismét törzsasztalánál várja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése