Diákmunka

Negyven évvel ezelőtt, 1972 nyarán végeztem először diákmunkát. Rögtön kettőt is.
Anyám akkor az ÁFOR-nál dolgozott, ez a vállalat volt a MOL elődje. Nos elintézte, hogy két hétig a jelenlegi lakásunktól pár száz méterre lévő Mészáros utcai benzinkútnál dolgozhassak, mint kisegítő. Ez azért volt buli, mert a takarításon, árufeltöltésen és lótifutizáson kívül szélvédő-tisztítással szép mellékjövedelemre lehetett szert tenni. Akkoriban a normál benzin (86-os oktánszámú) 3 Ft volt, a szuper (92-es) 4, az extra (98-as) pedig 5 Ft. Az ÁFOR monopolhelyzetét épp 1972-ben törte meg a SHELL, amely szintén a Mészáros utca és a Zsolt utca kereszteződésében (jelenlegi lakóházunk sarkán) építette meg első töltőállomását, szóval a konkurencia árnyékában kellett dolgoznunk. Sok autós csak azért állt meg az ÁFOR-kútnál, hogy megkérdezze, merre van a SHELL-kút. Először nem is értettem, azt hittem, hogy "Selkút" egy magyar település, mint Hidegkút. Akkor járt hazánkban Indira Gandhi, India akkori miniszterelnöke, az autó-konvoj végighajtott a Mészáros utcán, a benzinkúttól integettünk neki.
A másik munkám a kukorica-címerezés volt. Ez a hibridkukorica-vetőmag előállításának egy technológiai lépése: az egymás mellé ültetett apa-sorok és anya-sorok közül az anya-kukoricák címerét (porzóját) még az előtt el kell távolítani, hogy az megporozza saját magát, így csak keresztporzás jöhet létre, megszületik a hibrid. Ilyenkor nemcsak arra kell vigyázni, nehogy fennmaradjon néhány címer, de kímélni kell az apa-kukoricát, mert ha tévedésből azt is lecímerezi az ember, akkor nincs ami megporozza az anya-tövet. Szerencsére a kétféle kukorica elég jól megkülönböztethető volt, általában felváltva négy apasor és nyolc anyasor követték egymást.
A kukorica-címerezést az iskola szervezte, a Sárosdi Állami Gazdaságban került rá sor. A diákokat egy erre a célra átalakított egykori komlószárító épületben helyezték el. A munkára július első felében, nagyjából az aratással egy időben került sor, és kb. két hétig tartott. Nehéz munka volt, de jól fizették, a következő évben is részt vettem rajta.
Ami saját lányaimat illeti, Bori talán négy éve nyáron a SYMA-ban dolgozott, mint kisegítő, egy-két napos kampány-munkát Kati is szervezett a lányoknak a Pénzverőben (emlékérme-dobozolás). Bori már egyetemistaként dolgozott egy diákszövetkezet szervezésében: telemarketingezett, sőt azt hiszem, volt szórólapozás is. Egy fél évet kézbesítőként is dolgozott az egyetemen, idén tavasszal kérdőívezett, most pedig megpályázta a kari újság olvasószerkesztői posztját, erről itt olvashattok.