Háztartásigép-csere, egész pontosan "háztartási nagygépek energiamegtakarítást eredményező cseréje alapprogram", röviden "Otthon Melege Program". Ez egy pályázat, amit a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hirdetett meg főleg nyugdíjasoknak és nagycsaládosoknak régi hűtő- és fagyasztó gépek új, energiahatékony gépekre történő lecserélésére. Mivel anyám már régóta szerette volna lecserélni hűtőszekrényét, ő is pályázott és nyert.
25 évvel ezelőtt a nászajándék-pénzből vásároltunk egy Zanussi-Lehel hűtő- és fagyasztó szekrényt. Ez nem sokkal a rendszerváltás után volt. Korábban hűtőszekrényt - főleg, ha fagyasztóval volt egybeépítve - csak előjegyzésre lehetett vásárolni. Az ember bement a Fehérhajó utcai Lehel mintaboltba, kiválasztotta álmai hűtőszekrényét, befizette az előleget, és egy fél év múlva már meg is kapta a gépet. A jászberényi Lehelt viszonylag hamar felvásárolta a Zanussi, ezért mi már a Zanussi mintaboltban vettük meg az áhított készüléket, és csak egy-két hetet kellett várnunk rá. Tiszta Amerika volt! Legénykori hűtőgépemet szüleimtől kaptam, első hűtőszekrényük, egy ősrégi Lehel volt (a '60-as évek végén vették), a '90-es évek elején még a szentendrei nyaralóban is szolgált pár évet.
Amikor 2002-ben ide költöztünk a Zsolt udvarba, teljesen gépesített konyhát kaptunk egy beépített Electrolux hűtőgéppel, így visszaadtam a kölcsönt szüleimnek, vagyis ők kapták meg a 12 éves Zanussit. Hát ezt cserélte most le anyukám. Már erősen korrodált volt és nagyon rossz volt a tömítése.
A pályázat eredetileg november elején indult volna, de mivel a hirdetmény szerint az elbírálás a beérkezés sorrendjében történt volna, amint megnyílt a pályázási lehetőség, összeomlott a szerver. Két héttel eltolták a pályázat kezdetét és régiónkénti lépcsőzéssel próbáltak enyhíteni a terhelésen. Ez a két hét elegendő volt arra, hogy:
Kiválasszuk, milyen készülék lenne legjobb édesanyámnak. Ellenőriztük, hogy ez szerepel-e a pályázaton meghirdetett modellek között. Végül egy felső fagyasztós Gorenje mellett döntöttünk.
Mivel a pályázatot kizárólag a pályázó nevére létrehozott ügyfélkapun keresztül lehetett benyújtani, megigényeltük édesanyámnak az ügyfélkaput: ezt csak személyesen, kormányablaknál lehet elintézni.
A pályázatnál nemcsak az új készüléket kellett pontosan megadni, hanem a lecserélni kívánt régit is. Ez alapján kalkulálták ki a várható energiamegtakarítást és ítélték oda a támogatást. Szerencsére a régi Zanussit is befogadták, mint leadandó készüléket, és 25 000 Ft támogatással kecsegtettek. Januárban aztán jött egy értesítés, hogy - bár még mindig nem tudják, hogy elnyertük-e a támogatást - 30 000 Ft-ra emelték az összeget. Végül múlt héten szállt fel a fehér füst, elnyertük a támogatást, ami az új gép árának majdnem a fele volt.
A vásárlás lebonyolítása is roppant egyszerűen ment: a kinyomtatott engedményezési nyilatkozattal anyámmal megjelentünk a Mammutban lévő Media Markt-ban, ahol tíz perc alatt megrendeltük a szállítást. Ma kihozták a gépet, a régit elvitték (kötelező volt leadni, hiszen a pályázat célja pont az volt, hogy ne falja tovább az energiát egy rokonnál vagy a telken).
Nagyon jónak tartom ezeket a programokat, mert tényleg sok energiát lehet velük megspórolni. Mi tavaly cseréltük le a tévénket, és azóta havi 5-600 Ft-tal fizetünk kevesebbet az áramért! Bármennyit is berzenkedünk az ellen, hogy már nem nagyon kapni hagyományos izzókat, hihetetlenül sok energia takarítható meg főleg a LED-es világítótestekkel.
Nemrég olvastam egy tanulmányban, hogy az évszázad közepére az épületek - legalább is a középületek - hőfogyasztása nullára csökken. Ezek az épületek egyrészt nagyon hatékonyan használják fel a környezeti hőt (napkollektorokkal, napelemekkel és hőszivattyúkkal), másrészt rendkívül jól szigeteltek.
Az háztartások elektromos fogyasztása is jelentősen csökken majd a jó hatásfokú nagygépek (hűtőgép, mosógép) és a remélhetőleg teljesen általánossá váló LED-világítás miatt, de az elektromos és tölthető hibrid autók terjedése miatt a benzinfogyasztás egy része elektromos fogyasztássá konvertálódik. Fontos technológiai lépés lesz a házon belüli független termodinamikai körfolyamatok összekapcsolása. Képzeljük el, hogy egy forró nyári napon az amerikai konyhás nappaliban lévő kombinált hűtő ontja a meleget a szobába, amit a légkondicionáló juttat ki a szabadba. Pedig ezzel a hővel esetleg vizet lehetne melegíteni, esetleg elraktározni télire.
Amikor jelenlegi lakásunkba költöztünk, a régi lakásunkhoz képest lényegesen jobb hőszigeteléssel, és jobban záró nyílászárókkal találtuk magunkkal szemben. A túl jó szigetelés meg is bosszulta magát: magas a páratartalom, az ablakok közelében penészedés alakult ki. Olyan szellőzőket kellett felszereltetnünk, amik a magas páratartalomnál automatikusan kinyílnak. Vagyis le kellett rontanunk a hőszigetelés hatásfokát. Tanulság: a jó hőszigetelés mellett elengedhetetlen egy nem hőveszteséggel járó szellőzőrendszer kialakítása is.
A fűtőkészülékünk egy jó hatásfokú zárt égésterű gázkazán, amit intelligens szobatermosztáttal szereltünk fel: a termosztát "megtanulja" a szoba hőkarakterisztikáját, és igyekszik úgy szabályozni a fűtést, hogy a hol forró hol meg jéghideg radiátorok helyett folyamatosan langyosak legyenek a fűtőtestek. Ez a kazánt is kíméli. Nap közben, amikor nem vagyunk otthon, leszabályozza a hőmérsékletet.
A jó energiahatékonyságú hűtőgépet a lakással készen kaptuk, a mosógépünket kb. 5 éve cseréltük le. A világítótestek felét már lecseréltem kompakt fénycsövekre ill. LED-es izzókra. Mivel nálunk napi 4-5 órát megy a tévé, annak kicserélése is jelentős megtakarítást hozott. Jelenleg mind a gázszámlánk (fűtés és meleg víz), mind a villanyszámlánk (főzés, mosás, világítás, szórakoztató elektronika) négyszámjegyű, azaz 10 000 Ft alatt van havonta.
A Rising Star című tehetségkutató műsor fő szponzora a MOL, és a műsor reklámjában egy fiatal lány egy benzinkútnál - míg tankolja az autóját - hangosan énekel, egyre többen állnak meg hallgatni, egy zenekar is bekapcsolódik a produkcióba. A műsorban pedig egy 18 éves lány, akit egy plázában "fedezett fel" az egyik műsorvezető, Majorosi Péter alias Majka, ma megnyerte a fődíjat. Véletlen lenne? Nem hinném. De haladjunk sorjában.
A TV2 évekig nyomult a Megasztárral, 2003 őszén volt az első széria kezdete, talán hét vagy nyolc évadot ért meg, de az RTL-en futó X-faktor háttérbe szorította. Talán mondanom sem kell, mindkettő licenszműsor, a Megasztár mintája, a DSDS (Deutschland sucht den Superstar) mind a mai napig népszerű Németországban, X-faktor pedig szinte minden európai országban van. Két éve a TV2 egy másik tehetségkutató műsorral, a Voice-szal próbálkozott, de most télen inkább átvette az izraeli Rising Start. Nem mennék most bele a műsor részleteibe, annyit azért mindenképpen meg kell említeni, hogy fontos szerep jut egy okostelefonos applikációnak, melynek segítségével a közönség is részt vehet a szavazáson. Izrael jó a mobiltelefonos applikációk fejlesztésében, a világ a Viber-t, a Whatsapp-ot, a Waze-t köszönheti nekik. Szánalmas utánzata a Rising Star applikációjának az M1-en futó A Dal applikációja, ami valójában nem más, mint egy sms-küldő robot.
Na szóval, mintegy száz jelentkezőből egy padlás-stúdióban a nagyérdemű zsűri kiválogatott 40 képernyőre érett versenyzőt, melyek közül már a közönség választotta ki azt a 24-et, akik megmérettetnek a valódi versenyben. Viszont a selejtezőn túl sokan potyogtak ki, ezért énekes-toborzókat tartottak Budapest egyes bevásárlóközpontjaiban, így került be a műsorba a későbbi győztes, Várhegyi Lucas Palmira, a káprázatos szépségű 18 éves félvér leány. A műsor két elődöntőjében azonban a 24 versenyzőből párbaj-énekléssel 12-t kiejtettek, köztük volt Mira is. A műsorfolyam a bennmaradt 12 versenyzővel ment tovább, de az első döntő végén bejelentették, hogy a közönség egyvalakit visszaszavazhat a kiesett 12 versenyző közül. Az internetes szavazáson azonban Mira csak a második lett. Viszont mind a 12 kiesett élő adásban újra énekelhetett, és itt már Mirát juttatta tovább közönség és a zsűri együttes szavazata. Innen Mira már megállíthatatlanul menetelt az utolsó adásig, a legjobb négy közé. Itt már csak a közönség szavazhatott, és mivel a tévénézők szeretik a hollywoodi történeteket, Mira páratlanul szoros közdelemben, alig 0.4%-kal megelőzte a második helyezettet.
Legyünk tárgyilagosak: nem Mira volt a legjobb hangú énekes a versenyzők közül, de ez a dramaturgia mindenkit megindított, köztük engem is.
Hasonlóra persze volt már példa a tehetségkutatók történetében. 2010-ben a Megasztárt az a Tolvai Renáta nyerte meg, aki a legjobb 12 kiválogatásánál kiesett, de a közönség visszaszavazta. A tavalyi X-faktorban pedig harmadik lett egy szintén a közönség által visszaszavazott 17 éves vietnami származású fiú, Benji, és egy 17 éves lány, Tóth Andi nyert. Igen, ez a szezon vitathatatlanul a tinédzsereké volt a tehetségkutatókban.
Nem tehetek róla, javíthatatlan tehetségkutató-fan vagyok, pedig lassan tényleg kezdenek elfogyni a magyar énekesek. Vagy mégsem? Minden esetre hagyom magam elvarázsolni az olyan nagyon hollywoodi dramaturgiájú történetekkel, mint Várhegyi Lucas Palmira ma esti győzelme. Mert itt minden lehetséges, ez Hollywood!
A baj csak az, hogy happy end csak a filmekben van, a történelem és az élet csak a happy beginning-et ismeri. Félő, hogy a most felemelt Mirát ugyanúgy a feledésbe taszítja a média, mint annyi mással megtette már. Kívánom, hogy ne így legyen. Ide kattintva meghallgathatjátok Mira egyik dalát, a Hallelujah-t.
Eltelt megint egy fél év, legfőbb ideje, hogy jelentést írjak lányaimról.
Bori élete nyitott könyv, mivel a blogjában - talán mostanában egy kicsit ritkábban, de - dokumentálja az életét. Persze azért ne gondoljátok, hogy csak a blogjából értesülünk a dolgairól. Ami a lényeg, hogy nem egyszerűen sikeresen, hanem a saját elvárásainál is sokkal jobban abszolválta a CEU-n eltöltött első félévét. Itt olvashatjátok félévi összefoglalóját, amelyből megtudhatjuk, hogy négy tantárgya volt, mind a négyből beadandó dolgozatot kellett írnia (természetesen a CEU nyelve az angol). Az előítélet szociológiája című tantárgyához a magyarországi erkölcstan-tankönyveket dolgozta fel. Ezt egyébként az oktatója publikálásra érdemesnek tartotta, természetesen "A" jegyet kapott rá, ami a legjobb. A nacionalizmus és politikaelmélet című tantárgyához is magyar témát választott, ez "A-"-t ért, ami egy fokkal rosszabb. A bevezetés a nacionalizmus tanulmányozásába című tantárgyához és a európai állampolgárság tantárgyhoz izraeli témákat dolgozott fel, előbbire "A"-t, utóbbira "A-"-t kapott. Vagyis, ahogy Bori írta magáról, bebizonyosodott, hogy van helye a CEU-n és nem hülyébb másoknál. Ha még ehhez hozzávesszük hogy heti két arab órája is van, és emellett jut ideje a barátjára, táncra, meg mindenfélére, hát le a kalappal.
Orsinak is négy tantárgya volt a Jeruzsálemi Héber Egyetem előkészítő éve első félévén: angol, héber, matematika és történelem. A félév során folyamatosan írtak dolgozatokat, voltak beadandó feladatok is és az elmúlt két hétben írták a félévi vizsgadolgozatokat. Nos, Orsi is egészen elképesztően zárta a félévét: matek 86 %, angol 94 %, héber 95% és történelem - most tessék megkapaszkodni - 100 %. Izrael történelme héberül! Emellett Orsi heti egy alkalommal egy, a felvételi vizsgaként megírandó pszichometriai tesztre felkészítő tanfolyamra is járt, és jövő kedden írja meg első tesztjét. Ha ez sikerül neki, akkor ezen az akadályon már átment, ha nem, még mindig van lehetősége egy második nekifutásra. Mivel a második féléve már egy kicsit lazább lesz, most elhatározta, hogy állás után néz. Izraelben elég általános a diákmunka, egyetem mellett heti néhány alkalommal üzletekben, kávézókban, éttermekben vállalnak munkát az egyetemisták. Orsival skype-on tartjuk a kapcsolatot, többnyire minden este beszélünk, de a testvéreivel rendszeresen csetel Viber-en is.
Petrának is befejeződött az első gimnazista féléve. Egy négyese lett: természetismeretből. Nagyon élvezi a gimit, jól kijön az osztálytársaival, és szívesen vesz részt az iskola egyéb rendezvényein, a karácsony előtti bécsi kiránduláson, a farsangon, ahol Elza volt, a jégkirálynő, és márciusban iskolai sítúrára is megy.
Csak így tovább, Pál lányok!
Vigyázz, könnyen elvarázsol, Elza ő a Jégvarázsból!
Emlékeztek még Szécsi Pál híres dalára, A távollétre? Vándor Kálmán írt magyar szöveget Domenico Modugno híres dalára, a La lontananza-ra. Egy kis igazi retró élmény kedvéért beszúrom ide, lehet, hogy még Peter Srámek is el fogja énekelni a Rising Star-ban.
Na de miért is adtam ezt a címet a posztomnak? Mert tegnap Borival megnéztük a Katonában Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabját. Talán mondanom sem kell, hogy semmilyen politikai tartalma nincs a színdarabnak, a két Korea csak metafora: ugyanúgy nem választható szét két részre egy ország, mint ahogyan a férfi és a nő is összetartoznak. A darab rövid jelenetekből áll, melyek hol komikusak, hol tragikusak, hol romantikusak vagy groteszkek, olykor van bennük fekete humor vagy horror, de egy dologban közösek: csak a szerelem számít. Emlékeztek még a Moulin Rouge című film híres idézetére? "Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó."
Az öt női és négy férfi szereplő ezer arcot ölt, közülük is kiemelkedik Szirtes Ági és Kulka János. És hogy visszakanyarodjak posztom címéhez: a darabot végigkíséri a La lontananza zenéje, egyszer zongorán, másszor harmonikán csendül fel, esetleg egy mobiltelefon csengőhangjaként szólal meg, Kulka énekli olasz bel canto stílusban vagy Nagy Ervin mulatós-szintipopos feldolgozásban.
Bár nem sűrűn járunk a Katonába, az megállapítható, hogy a társulata nagyon jó, a repertoárja igényesen válogatott, a rendezések szuperek. Nagyjából egy éve láttuk itt aRükvercet, 2012 decemberében Petrával a Parti Nagy Lajos által újraértelmezett Pinokkiót, illetve még 2008-ban Borival a Portugált. De a tavaly a Belvárosiban látott Amadeust is zömében a Katona társulata adta elő.
Szirtes Ágiról talán már többször is leírtam, hogy osztály- és évfolyamtársam volt az általános iskolában és a gimnáziumban. 7.-ig két párhuzamos osztályba jártunk, ő az a-ba én meg a b-be. Hetedikben és nyolcadikban - hogy csökkentsék az osztálylétszámot - csináltak egy c-osztályt, ebben már osztálytársak voltunk. Büszkén jelenthetem ki, hogy szerepeltem Ágival közös színpadon különféle iskolai rendezvényeken! 1969-ben és 1970-ben mindketten indultunk az úttörők kulturális seregszemléjén, ő versmondással, én prózamondással, ha jól emlékszem, mindkét évben meg is nyertük a kerületi fordulót. Ági első filmje A koppányi aga testamentuma volt, ez még 1967-ben készült, amikor még hatodikosok voltunk, de az egész iskola ment megnézni a filmet. Négy évig évfolyamtársam volt a Móriczban, én d-s voltam (matematika), ő pedig e-s (ének-francia)
Számos filmjét láttam, a 4x100 nálunk családi kultuszfilm, évente egyszer biztosan megnézzük. Mostanra beleérett a lecsúszott proletárasszony szerepébe, a legtöbb mai szerepe ilyen. Nagy színésznő lett belőle.
Tudtátok-e, kedves blogolvasók, hogy ma van a köztársaság emléknapja. Tudhattátok, ha olvastátok egy korábbi posztomat a harmadik köztársaság kikiáltásáról. 2005-ben az országgyűlés - megemlékezve a második magyar köztársaság 1946. február 1-ei kikiáltásáról - február 1-ét a köztársaság emléknapjává nyilvánította.
A parlamenti vita jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, hogy a törvény előterjesztője Dr. Bozóki András nemzeti kulturális örökség minisztere volt. A részletes vitában a javaslatot csak az MSZP támogatta, még a koalíciós partner SZDSZ sem javasolta megszavazását. Az előterjesztő egyebek között így érvelt:
"A köztársasági eszme kifejezi, hogy egyetlen Magyarország létezik. A köztársasági gondolat magában hordozza a demokratikus politikai kultúra igényét, összekapcsolja a politikai és a civil szférát. Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalomban létező egyéni és csoportos igények sokféleségét. A köztársaság tehát mint respublika a köz társulása, a köztársaság mindannyiunké. A köztársaság a vita és a társadalmi konszenzuskeresés kultúrájának közjogi alapja."
A vitában Dr. Horváth János fideszes képviselő, a parlament korelnöke is felszólalt. Horváth képviselő három hónappal volt fiatalabb apámnál, és annak idején részt vett az 1946. évi I. törvény parlamenti vitájában és a köztársasági államforma megszavazásában. Azért ellenezte a törvényjavaslatot, mert úgy gondolta, hogy a köztársasági eszmét két év múlva Rákosiék megcsúfolták, és azóta sem született igazi alkotmány, inkább azzal kéne foglalkozni. Lezsák Sándor úgy gondolta, a köztársaság csak egy államforma, nem ezen múlik egy ország demokratikus berendezkedése, felsorolt több európai monarchiát, melyek demokratikus országok egyben. Mécs Imre pedig úgy gondolta, hogy van már nekünk egy köztársaság-ünnepünk, október 23-a, forradalmunk ünnepe, egyben a harmadik magyar köztársaság kikiáltásának évfordulója, nincs szükség még egyre.
Nem csoda hát, hogy ez az emléknap kevés visszhangra talált, talán csak az MSZP ünnepli évről évre. 2011, az új alaptörvény aláírása óta egy köztársasági emlékkövet is avattak, ennél emlékeznek meg minden évben, így volt ez idén is. A médiában, internetes hírportálokon nemigen találkozhattunk az emléknappal.
Petráéknak az iskolában meg kellett tanulniuk mind az 52 magyar királyt, mely egyben 52 rokoni kapcsolatot és 104 évszámot is jelentett. Nem volt könnyű dolga, de sokat segített neki ebben a Bëlga együttes Királyok a házban című száma:
Érdemes ezért néhány szóban megemlékezni az uralkodó nélküli Magyarország 20.-21. századi történelméről is. Első köztársasági elnökünk, Károlyi Mihály fél évig töltötte be ezt a funkciót. Szobra helyén ma már a politikai ellenfél, Tisza István szobra emelkedik.
A '19 márciusában kikiáltott tanácsköztársaság elnöke a szürke eminenciás Garbai Sándor lett, a tényleges vezető a külügyminiszteri posztot betöltő Kun Béla volt.
A tanácsköztársaság bukása után visszaállították a királyságot, ekkor kezdődött meg az uralkodó nélküli monarchia negyedszázados története Magyarországon. 1920-ig József főherceg töltötte be a kormányzói tisztet, Majd Horthy Miklóst nevezték ki kormányzónak, ki ezt a tisztet 1944 októberéig, lemondásáig és házi őrizetbe vételéig töltötte be. Szálasi Ferenc funkciója viszont egy új tisztség volt: nemzetvezető. Nemzetét a totális vereségbe, magát pedig az akasztófára vezette.
Az 1946. évi I. törvénnyel hazánk ismét köztársaság lett - erre emlékeztet a mai emléknap -, köztársasági elnöknek pedig Tildy Zoltán kisgazda politikust választották. 1948-ig töltötte be ezt a funkciót. Annak ellenére, hogy nem igen igyekezett megakadályozni a kommunisták előretörését, Rákosi házi őrizetbe vetette, de még Kádár alatt is egy évet raboskodott '56-os tevékenysége miatt. Utódja Szakasits Árpád lett, ki '49-ig köztársasági elnök, "49-'50 között pedig a népköztársaság elnöke volt. Bár sokat tett a két munkáspárt egyesítéséért, Rákosi őt is börtönbe vetette, rehabilitálására csak '56-ban került sor. Lánya, Schifferné Szakasits Klára könyvéből megtudhatjuk, hogy a rehabilitációs tárgyalás egyik ülnöke Nyers Rezső volt, aki - eredeti szakmája nyomdász lévén - megállapította, hogy a Szakasits elleni terhelő bizonyítékok antedatált hamisítványok, mert abban az időben még nem létezett az a papírtípus. Szakasits dédunokája, Schiffer András az LMP színeiben ma is részt vesz a pártpolitikában.
Szakasitsot rövid ideig Rónai Sándor követte az elnöki székben, hogy aztán 15 évre átadhassa helyét a semmittevés bajnokának, Dobi Istvánnak. Az 1952-1967 között funkcióban lévő elnök kétszer nevezte ki Nagy Imrét miniszterelnöknek, hogy aztán 1958-ban simán elutasíthassa kegyelmi kérvényét. A legenda szerint '56 novemberében a Parlamentbe behatoló szovjet csapatok - miközben "csapataink harcban álltak és a kormány a helyén volt" - egy demizson bor társaságában találták a kapatos elnököt.
Dobi után Losonczi Pál lett az Elnöki Tanács elnöke, mégpedig kerek 20 évre. A téeszelnökből földművelésügyi miniszterré, majd végül államelnökké lett Losonczinak tényleg csak reprezentációs feladatok jutottak, hiszen a baráti szocialista országokkal leginkább pártszinten, a fejlett tőkés országokkal pedig kormányszinten érintkeztünk. Az elnöknek így a legkínosabb afrikai és dél-amerikai diktatúrák jutottak. 1979-ben például pár hónappal bukása előtt avatta Losonczi díszdoktorrá a perzsa sahot, Reza Pahlavit.
A nyugalomba vonuló elnököt 1987-ben Németh Károly váltotta. A sértett Németh Károly sokáig úgy gondolta, ő lehet Kádár utóda, számára az elnöki funkció a politikai mellőzöttséget jelentette, nem csoda hát, hogy az 1988-as tavaszi pártértekezlet után, amikor az egész addigi nomenklatúrát menesztették, egyszerűen nem ment be dolgozni. Utódja - egyben az Elnöki Tanács utolsó elnöke - Straub F. Brunó akadémikus, a biokémia professzora lett. Straub épp az Egyesült Államokban volt egy konferencián, amikor megválasztották. Egyszerű tudósként utazott ki, államelnökként tért haza. Annyira kevéssé emlékeznek rá, hogy egy televíziós műsorban Németh Károlyt nevezték meg, mint az Elnöki Tanács utolsó elnökét.
És akkor elérkeztünk a 3. magyar köztársasághoz, melyet 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés akkori elnöke kiáltott ki, ő is lett az első ideiglenes köztársasági elnök. Ahogyan azt egy korábbi posztomban is írtam, az elnöki poszt fő várományosa Pozsgay Imre volt, de a decemberi "négyigenes" népszavazás szertefoszlatta államfői álmait. Antall József reálpolitikus volt: érezte, hogy az első szabadon választott parlament előtt rettentő sok alapvető fontosságú törvény megalkotása áll, ezért paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-szel, melynek értelmében az SZSDSZ jelölte ki Göncz Árpádot a köztársasági elnöki posztra. 1990-2000 között töltötte be tisztét mindenki Árpi bácsija, magam is jelen voltam, amikor megválasztása után kijött a Kossuth térre az ünneplő tömeghez. Antallt és az MDF-et ezután nagyon sokan bírálták a paktumpolitizálás miatt.
2000-től 2005-ig a Fidesz korábbi minisztere, Mádl Ferenc lett a köztársasági elnök. 2005-ben MSZP-SZDSZ koalíció kormányzott, és az elnökválasztásban a két koalíciós partner sehogyan sem tudott megegyezni. Az MSZP egy pártpolitikust, Szili Katalint szerette volna megválasztatni, akivel az SZDSZ egyáltalán nem értett egyet, és jelezték az MSZP-nek, hogy nem fogják megszavazni. Az akkori alkotmány szerint az elnökválasztás három fordulós volt: az első két fordulóban csak kétharmaddal, a harmadik fordulóban már egyszerű többséggel nyerni lehetett. Ekkor került sor az úgynevezett "vakond" szavazásra: az MDF egyes képviselői cselből Szilire szavaztak az első két fordulóban, így az MSZP úgy érezte, megvan Szili többsége. A harmadik fordulóban aztán a Fidesz jelöltje, Sólyom László kapta meg a szavazatok többségét. Azóta sem értem, hogyan lehetett egy ilyen egyszerű trükköt megenni.
Bár Sólyom nagy tekintélyű jogtudós, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, elnöki pályafutását sok furcsaság jellemezte, pl. megpróbált meghívó nélkül részt venni egy révkomáromi rendezvényen, bár a szlovákok jelezték, hogy nemkívánatos vendég. A Duna-híd közepéről kellett megszégyenülten visszafordulnia. 2010-ben nem is támogatta a Fidesz újraválasztását, helyette Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnokot, a NOB elnökét, volt berni és madridi nagykövetet, a Fidesz volt alelnökét jelölték.
Ma is azt mondom, ami a tekintélyt és a diplomáciai tapasztalatot illeti, Schmitt mindenképpen alkalmas volt köztársasági elnöknek. Afelől senkinek nem lehetett kétsége, hogy akárkit jelöl is a Fidesz, az mindenképpen támogatni fogja az alkotmányozási folyamatot. Arra is számítani lehetett, hogy az ellenzék rá fog szállni az elnökre, ezért jobban kellett volna vigyáznia a helyesírására. És itt volt a végzetes doktori ügy. Schmittnek tudnia kellett volna, hogy ami a sportban a doppingolás, az a tudományos életben a plágium: megbocsáthatatlan vétség. Ez a "tudatlanság" lett a veszte. 2012-es lemondása után az interregnumban pár hónapig Kövér László töltötte be az ideiglenes köztársasági elnöki tisztet.
Jelenlegi elnökünk Áder János - korábbi, az élet más területén nagy tekintélyre szert tevő elődeivel szemben - "csak" pártpolitikus. Viszont mostanában azzal hívta fel magára figyelmet, hogy bejelentkezett az ENSZ-főtitkári posztra. Hát majd meglátjuk.
Visszatérve a mai elfeledett emléknapra: mivel a Fidesz nem fogja elkövetni azt az ostobaságot, hogy törvényt fogad el az emléknap törléséről, valószínűleg arra továbbra is az agyonhallgatás lesz a jellemző. Amíg fel nem fedezi magának egy feltörekvő párt, amely minden évben ezen a napon fogja követelni, hogy az ország nevébe kerüljön vissza a köztársaság, és a Köztársaság tér is kapja vissza a nevét.
Ez utóbbival én is nagyon egyet értenék. Jut eszembe: tudtátok-e, hogy merő szervilizmusból 2011-ben Szombathely városvezetése is úgy látta jónak, ha megváltoztatják a Köztársaság tér nevét?
Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad. Ez a madáchi idézet a történelmi materializmus alapvetése: a történelmi folyamatokat nem személyek, hanem a társadalmi szükségszerűségek határozzák meg. Régi vita Németh Miklósról, hogy alakítója volt-e az 1989-90-es békés magyar átmenetnek, vagy csak jó időben volt jó helyen. A pont ma 67 éves egykori miniszterelnök szerepét igyekszik megvilágítani Oplatka András "Mert ez az ország érdeke" című könyve.
Németh Miklós két szempontból is érdekes számomra. 1986-tól 1990-ig ugyanabban a társasházban lakott, mint én, sőt, mivel az építkezés szervezéséből és a kétkezi munkából is aktívan kivette részét - akárcsak én és a legtöbb lakótársam - már 1983-tól ismertem őt és családját.
Németh Miklós 1985-ben a Lovas úti társasház építkezésén (saját fotóarchívumom)
A könyvben is többször említést tesz a Lovas úti házról. Megemlíti, hogy '81-ben Huszár István, a Tervhivatal akkori elnöke támogatta, hogy beszállhasson a szövetkezeti lakóház építkezésébe, amelynek kivitelezése sajnos két évet csúszott, mert területén, a Vár oldalában régészeti feltárásokat is végezni kellett. Azt írja: "Egy szobánk és két félszobánk volt, 67 négyzetméter volt a miniszterelnöki rezidencia (ezt tanúsíthatom- PJ). Annak idején, mikor KB-titkár lettem, a pártközpont illetékesei már kínáltak nekem jobb lakást, de visszautasítottam, mondván, hogy amikor szükségem lett volna rá, akkor egy egyszobás lyukat adtak." Tény, hogy egész miniszterelnöksége alatt a Lovas úton (illetve akkor még Sziklai Sándor utca) lakott a négy tagú Németh család, a '90-es választások két fordulója között költöztek el. Rajtuk kívül még további négy kétgyermekes család - köztük mi is - laktunk a társasház ugyanekkora lakásaiban. 1988 novemberében, amíg Németh Naszvadi György társaságában a konyhaasztalon tervezte az ország '89-es költségvetését, egy emelettel feljebb mi Katival álmodoztunk a saját jövőnkről - idilli kép.
A másik szempont, amiért Németh Miklós mindig is érdekelt: szinte ugyanazt a sorsot futotta be, mint édesapám. Háromgyermekes vidéki család fiaként jó szemű tanítók buzdítására ment Miskolcra középiskolába, majd Budapestre egyetemre. Sorsának alakításában ugyanúgy fontos szerepet játszottak egykori népi kollégisták, mint ahogyan apám életét és későbbi pályáját is a Győrffy-kollégiumban eltöltött évek határozták meg. A könyv név szerint Szabó Kálmánt, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egykori rektorát és László Imre rektorhelyettest, a Népgazdaság Tervezése Tanszék vezetőjét említi. Kár, hogy apámat már nem tudom megkérdezni róluk. Anyám mindkettőjüket hallotta előadni, és nincs túl jó véleménnyel felőlük. A könyv színesen írja le, a Németh család hogyan "korrumpálta" egy demizson borral egykori földijüket, a miskolci párttitkárt, hogy Miklós fiuknak helye legyen a kollégiumban. Ilyen demizsonos emberek nálunk is jártak többször, hogy apám segítsen nekik ezt vagy azt elintézni. A vidékről magas pozícióba került emberek elkerülhetetlen sorsa volt a demizsonos protekciókérők állandó inzultusa.
Érdeklődéssel olvastam Németh Miklós és a késő Kádár-kor valamint békés rendszerváltás meghatározó személyeinek viszonyát. 1989 tavaszától, az MSZMP-nek négy fős elnöksége volt: Grósz Károly, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Németh Miklós voltak a tagjai. Némethet Grósz emelte a miniszterelnöki székbe, szerencsére nem sikerült irányítása alatt tartania, bár mind hivatali szobáját, mind lakástelefonjait lehallgattatta. Németh egyre gyakrabban mondott ellent pártbéli főnökének, egy ízben még a tévéhíradó élő adásába is betelefonált, hogy cáfolja Grósz gazdasági szükségállapot bevezetéséről tett nyilatkozatát. Két nagy érdemét azonban elismeri Grósznak: sikeresen készítette elő és hajtotta végre az 1988-as pártértekezletet, ahol sikerült az MSZMP dinoszauruszait - élén Kádárral - elmozdítani és helyet adni a reformkommunistáknak, másrészt 1989 tavaszán lemondott az MSZMP miniszterkijelölési jogáról, így módot adott Németh Miklósnak, hogy összeállíthassa azóta is legendás kormányát.
Nyerssel való viszonyát Nyersnek Nagy Imre elítélésében betöltött szerepe határozta meg. Ahogy arról már egy korábbi posztomban írtam, apám nagyra becsülte Nyerset, ezért számomra is csalódás volt az, amiről a HVG múlt heti száma is írt: Nyers 1957-ben az MSZMP politikai bizottságának ülésén igennel szavazott arra, hogy pert indítsanak Nagy Imréék ellen. A magyar gazdasági reform atyjának, az új gazdasági mechanizmus kitalálójának, akinek köszönhetően "legvidámabb barakk" lehettünk, ez a jegyzőkönyvben is rögzített szavazat egy soha el nem tűnő folt maradt az életrajzában. Németh és Nyers viszonya - annak ellenére, hogy a '89 őszén megalakuló MSZP-ben is együtt politizáltak - végig hűvös maradt.
Pozsgay Imre és Németh útjai ritkán keresztezték egymást, hiszen Németh gazdaságpolitikus volt, Pozsgay pedig történelmi, társadalmi, kulturális értelemben volt a rendszerváltás lokomotívja. Kettejük konfliktusát az 1989 decemberi "négyigenes" népszavazás okozta, mely végképp szertefoszlatta Pozsgay reményeit, hogy a harmadik magyar köztársaság elnöke lehessen. Úgy gondolta, Némethnek nem kellett volna utat engedni a népszavazásnak.
Németh Miklós nem kedvelte Fekete Jánost sem, aki szerinte Kádárt az ország eladósításába hajszolta. Olvastam már erről számtalan véleményt, sokak szerint nem Fekete hibája volt a felvett kölcsönök nem megfelelő felhasználása. Tény, hogy Németh amint tehette, elmozdította Feketét az MNB elnökhelyettesi székéből, felszámolta a "kettős könyvelést" és feltárta az ország valódi eladósodottságát. Hornnal való viszonya is konfliktusoktól terhelt volt, Németh szerint Hornt is sokkal inkább az önérdek, mint az ország érdeke motiválta. Temetésére nem is jutott el 2013 júniusában, állítólag elakadt a csúcsforgalomban.
Akik úgy gondolják, hogy a Németh-kormány egy illegitim bábkormány volt, mely nélkül a rendszerváltás ugyanúgy végbement volna, csak emlékeztetőül leírom a kormány és az országgyűlés néhány fontos intézkedését:
Alkotmányt módosított, kihirdették a harmadik magyar köztársaságot;
Lebontották a vasfüggönyt;
A Szovjetunióval megállapodtak a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről;
Törvényt alkottak az egyesülési, gyülekezési és sztrájkjogról, a népszavazásról és a pártok működéséről;
Megalapították az Alkotmánybíróságot, a Számvevőszéket.
Németh Miklós a rendszerváltás után az Európai Újjáépítési és
Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke lett, 10 évig töltötte be ezt a funkciót. Kár, hogy az EBRD - alacsony alaptőkéje miatt - nem tölthetett be jelentős szerepet a posztkommunista országok újjáépítésében. A bank 20 milliárd dollár alaptőkével indult, ezt később 30-ra emelték. Csak összehasonlításul: az egyesült Németország évente legalább 100 milliárd dollárt fektetett be a keleti tartományokba. Ráadásul a bank nem adott vissza nem térítendő támogatást, kizárólag hitelt, igaz, azt a piacinál alacsonyabb kamaton.Ide írom, mert személyes tapasztalatommal is egyezik az a jellemzés,
amit Ron Freeman, egykori kollégája az EBRD-nél adott róla: "...egyike volt azon keveseknek,
akik nem vesztették el érzéküket aziránt, hogy mi a realitás, mi a jó és
mi a rossz, és akik szemében ez saját személyükre is érvényes maradt".
Az egykori miniszterelnök 2000-ben még gondolkodott a MSZP-be és az országos politikába való visszatérésen, de kiábrándítónak tartotta a párton belüli és az országos politikában uralkodó állapotokat. "Amíg ez a párt nem tanulja meg, hogy az országra és a népére kell gondolnia, nem pedig a személyes érdekekre, nem képes ezeket a személyes érdekeket a társadalom javára végzett munkának, a szolgálatnak alárendelni, ameddig nem tanul meg alulról építkező néppárt lenni, amíg nem képes az országgal párbeszédet folytatni, és nem képes egy komoly önvizsgálat után megújulni, s ezután a nemzettel, a magyar kisebbségekkel új viszonyt kiépíteni, addig nem lehet tartósan sikeres."
Hogy lehet-e még szerepe Németh Miklósnak az országos politikában? A volt miniszterelnök alapvető fontosságúnak tartja, hogy a társadalmat, az ország továbbfejlődését érintő legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultáció kezdődjön és közmegegyezés szülessen. Szerintem ennek jó mediátora, hiteles képviselője lehetne. Mint ahogyan méltó helye lehetne akár a köztársaság elnökének székében is.
És arra a kérdésre, hogy milyen szerepe volt a '89-'90-es fordulatban a harmadik köztársaság első miniszterelnökének, azt tudom válaszolni: Lehet, hogy nem a kakas szavára kezdett virradni, de Németh Miklós jól kukorékolt. Boldog születésnapot, miniszterelnök úr!
