Az amerikai komikus, Robin Williams halálát nem sokkal előzte meg a magyar komikus, Bajor Imre halála. Robin Williams egyik leghíresebb filmjéhez, a Jó reggelt Vietnámhoz Bajor Imre szolgáltatta a magyar hangot, talán legsikeresebb szinkronszerepe volt.
Tegnap este az RTLKlub leadta Robin Williams híres "szoknyás" filmjét, a Mrs. Doubtfire-t (ebben Mikó István szinkronizálta), én meg elgondolkodtam azon, hogy mindig igazi jutalomjáték egy színész számára egy kicsit az ellenkező nem bőrébe bújni.
Dustin Hoffman az Aranyoskámban bújt női ruhába, de itt van az örök kedvenc, a Van aki forrón szereti, amelyben Tony Curtis és Jack Lemmon öltözik női zenésznek, hogy aztán tantaloszi kínokat éljenek át a sok igazi nő között, köztük Marilyn Monroe.
Latabár Kálmán az Egy szoknya, egy nadrág című filmben játszhatta el a nőt még a '30-es években, és hetven évvel később Rudolf Péter tündökölhetett ugyanebben a szerepben (zeneszerző: Fényes Szabolcs).
Persze nem kevésbé szeretnek színésznők nadrágszerepben feltűnni. Nemrég láttuk valamelyik mozicsatornán Barbara Streisand egy régi filmjét, a Yentl-t (zeneszerző: Michel Legrand), melyben egy tanulni vágyó lengyel zsidó lány ölt férfiruhát, hogy ezzel számos bonyodalmat legyen kénytelen elszenvedni, többek között még meg is nősül. A Mulan című rajzfilm is azon alapul, hogy a címszereplő harcosnak öltözik, hogy apja helyett ő vonuljon a hunok elleni csatába.
A színdarabok közül most hirtelen az Én és a kisöcsém jut eszembe, melynek zenéjét Eisemann Mihály szerezte, és leghíresebb slágere a Holdvilágos éjszakán. Mi annak idején Eszenyi Enikővel láttuk a Vígben, amikor a direktor asszony még kezdő színésznőként játszotta ezt a hálás nadrágszerepet.
Hát hirtelen ennyi jutott eszembe Robin Williams haláláról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése