Parlament

Parlament

2013. február 8., péntek

Még egyszer (, talán végre tényleg utoljára) az IMF-ről

Azt mondja nekem a minap egy ismerősöm: Mit szólsz, hogy ezek a románok hogy megszívták? Kérdem, mit? Hát az IMF-et. Kérdem, miért? Azt mondja, hát el kell adniuk az állami földgáz vállalatot, meg a vasúti teherszállítást. Semmijük nem marad.
Én olyan vagyok a gazdaságpolitikai kérdésekben, mint a bölcs rabbi a Hegedűs a háztetőnben: Mindkét vitatkozó félnek igazat ad, és amikor mondják neki, hogy rabbi, mindkettőjüknek nem lehet egyszerre igaza, akkor így válaszol: neked is igazad van. Egyik nap meghallgatom Boros Imrét és Bogár Lászlót, akik elmagyarázzák, hogy az IMF olyan, mint a legsötétebb uzsorás, aki azt akarja, hogy a végén mindenünk az övé legyen. Talán még azt is hozzáteszik, hogy milyen vallás képviselőit szolgálják ki. Szerintük az IMF a neokolonializmus képviselője, kizárólag a nemzetközi nagytőke zsoldjában áll.
Aztán meghallgatom Békesi Lászlót és Róna Pétert, akik szerint az IMF olyan társadalmi és gazdasági modellben hisz, ahol a bankok a gazdaság motorjai, a piacot alapvetően a verseny szabályozza mely felett az állam jótékonyan őrködik, de stratégiailag nem fontos és az állam funkcióival közvetlenül nem összefüggő vállalatokat nem birtokol. Az IMF tanácsaival hazánk érdekét szolgálja.
Itt él egymás mellett két posztkommunista ország, az egyiknek jobboldali kormánya van, államosít és nem vesz fel IMF-hitelt, és egy másik, ahol a baloldal van hatalmon, elfogadja az IMF segítségét és privatizálja a veszteséges állami tulajdonrészeket. Valószínűleg hosszú távon  kiderül majd, melyik stratégia szolgálja egy tőkehiányos nemzet javát.
Egy korábbi posztomban már írtam, hogy több mint száz éve visszatérő kérdés, miért vagyunk bennszülöttek saját hazánkban. Pedig a választ már Széchenyi is tudta: a tőkehiány. Úgy viselkedünk itt a Kárpát-medencében, mint az a házaspár, akik ahelyett, hogy együtt próbálnák elhárítani a családot ért bajt, egymás hibáztatásával vannak elfoglalva. Valahányszor elkergetjük az idegen tőkét, gazdasági visszaesés vagy megtorpanás lesz a következménye. És aki azt gondolja, hogy a keleti tőke kevésbé akar minket kizsákmányolni, mint a nyugati, az hamarosan keservesen fog csalódni.
Azt gondolom, Bogáréknak is, Békesiéknek is igazuk van. Az idegen tőke nem jótékonykodni jön hazánkba. Igen, kiviszik a nyereséget, ha ügyetlenek vagyunk. Ha ügyesek, újra befektetik. De "a hitel híja szinte minden mozgást elakaszt". Tündérországban elfogyott a gazdasági hajtóerő, ezt látjuk most.
Nemrég egykori miniszterelnökünk, Boros Péter nyilatkozott az állami köztelevízióban. Megkérdezték tőle, jó-e, hogy nem vettünk fel IMF-hitelt. Azt válaszolta, hogy 2008-ban is hiba volt felvenni, és most is hiba lett volna, hiszen növelte volna az eladósodást, és egy későbbi kormánynak kellene visszafizetni. Furcsa volt egy volt kormányfő szájából hallani ezt, mintha Boros nem tudná, hogy államadósságunkat folyamatosan újabb hitelekből finanszírozzuk. 2008-ban azért volt szükség az IMF-re, mert a jelentős alapkamat-emelés ellenére sem sikerült kötvényt kibocsájtanunk. A mostani hiteltárgyalásokra is azért került sor, mert az adósság-finanszírozás csak jóval magasabb kamatú államkötvények kibocsájtásával oldható meg. Az is igaz, hogy akik a kötvényeket vásárolják, nem szólnak bele Magyarország gazdaságpolitikájába. Nekik elég az extraprofit. Csak ezt az extraprofitot mi önként, dalolva adjuk nekik, nem kell, hogy befektessenek a magyar közművekbe, infrastruktúra-fejlesztésbe, munkahely-teremtésbe.
Még szerencse, hogy nem vagyunk gyarmat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése