Születésnapok és egyebek

A 18-án megtartott családi szülinappal (Orsi 18-án 18 órakor volt 18 éves, ünneplésére pont 18-an gyűltünk össze) nem ért véget a születésnapok sora.
Kati 23-án töltött be egy nagyon kerek évet. Mondtam, hogy idén csupa 50 éves eseményről fogok írni. Ha már úgyis rendelkezésemre állt apám 50 éves újságcikk-gyűjteménye, gondoltam, megnézem, mi történt Kati születésének napján. Nos, egy nem túl örömteli hírt találtam csak: a Párizs melletti Le Bourget repülőtér megközelítésekor a Malév egyik IL-18 típusú repülőgépe lezuhant, a nyolc fős személyzet és a tizenhárom utas meghalt. Kati ünneplését összekapcsoltuk nagybátyja köszöntésével, aki a 88-at töltötte be.
Egyébként nem igazak azok a hírek, hogy Kati az én sóherségem miatt kapott csak 25 szálból álló rózsacsokrot. Mondtam neki: egy nő annyi éves, amennyinek a kedvese érzi. Én pont úgy 25-nek látom, mint amikor megismertem :)
A hétvége is eseménydús volt. Szombaton Angyali-szigeten két csónakot is partra emeltünk: az új alumíniumot és a régi műanyagot. Fagymentesítettünk, lombot söpörtünk. Délután Mimi szalagavató bálján voltunk. Mimi gyönyörű volt a feltűző ruhájában is és a fehér báli ruhájában is. A táncprodukciókra egyébként a világon végigsöprő Gangnam-láz nyomta rá a bélyegét.
Vasárnap az Élet Menete Alapítvány jótékonysági koncertjén voltunk: Presser Gábor és művészvendégei, Rúzsa Magdi, Falusi Mariann és Szabó Tamás szájharmonikás szerepeltek. Ismét meg kellett állapítanom, hogy Presser egy zseni. Elmondta, hogy a Dob utcában Seress Rezső lakása alatt volt az ő lakásuk. Talán kapott valamit Seress Rezső hatalmas zenei lelkéből.
Még Kati születésnapi ajándékához tartozott egy tegnapi színházi est a Hűvösvölgyi Vigadó Gasztroszínházában: Mikó István és zenésztársai Svejk vagyok című előadása. A művészek a Hűvösvölgybe varázsolták nekünk a prágai Kehely vendéglőt. Úgy érezhettük, miközben ettük a knédlit és ittuk a pilsenit, mintha Svejk az asztalunkhoz telepedett volna, hogy vidám történeteivel és dalaival szórakoztasson bennünket.
Nem ez volt az első Svejk-előadás, amiben részünk volt. 2010 januárjában a Tivoliban láttuk a derék katona történetét a Budapest Kamaraszínház előadásában, Nagy Viktor főszereplésével. Akkor lelkendezve azt írtam a blogomban, hogy mintha Nagy Viktorra öntötték volna ezt a szerepet. Sajnos a Budapesti Kamaraszínház idén tavasszal állami támogatás híján megszűnt.
A tavalyi Cseh Sörfesztivál egyik nagy attrakciója volt Tóth Zoltán Svejk-interpretációja. Még az akkor 7 éves Petra is tiszta szívből kacagott. Az az előadás jobban hasonlított a Mikó-féle sztorizgatós Svejkre.
Hasek örökbecsű könyvét legalább kétszer olvastam, és az 1957-ben készült filmet is láttam, sőt DVD-n is birtoklom. Svejk figurája Hrabal könyveiben is visszatér Pepin bácsi képében, de Menzel filmjeiben is újra meg újra felbukkan, pl. Ivan Csonkin közlegényként, vagy Jan Dítě, őfelsége pincére formájában. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Svejk figurája igazi bohémikum (a hungarikum szó mintájára).

A legközépsőbb lányunk 18 éves!

Bizony, már két felnőtt lányom van. Orsi is betöltötte a 18-at.
Idén is - akárcsak tavaly - az iskolai Erzsébet-nap (Szilágyi Erzsébetre emlékezve) egy nappal szülinapja előtt volt. Az iskolai novellaíró pályázaton Orsi idén is első lett, ami jó szülinapi ajándék neki, és nagy büszkeség a szüleinek.
Már hagyomány a családban, hogy a 18 éves családtagoknak egy 20-40 perces filmösszeállítást készítek, így volt ez Borinál és az unokatestvéreknél, Eszternél és Miminél. Most is több mint egy hónapot töltöttem a régi családi videókkal. Jó volt egy kicsit elmerülni a múltban. Szerencsére Orsinál már minden megvan DVD-n. Viszont igaz az állítás: a régi DVD-k öregszenek. A CD-k és a DVD-k eredetileg stream-média rögzítésére lettek kitalálva: a lejátszók szinte észrevétlenül korrigálják a kisebb bithibákat. 4-5 hiba egy 4,7 Gbájtos lemezen 1:1 milliárdhoz arány, szinte semmi. Viszont a video-szerkesztők nagy része a legkisebb hibára leáll. Szerencsére vannak olyan DVD-másoló szoftverek (pl. a Nero), melyek képesek másolás közben a hibakorrekcióra.
A 18. szülinapi DVD-k szerkezete nagyjából mind a négy lánynál azonos volt: nem időrendben ment végig az életükön, hanem tematikusan csoportosítva kb. tíz 3-4 perces klipből állt. Azért mindenhol próbáltam újítással előállni. Borinál minden klip előtt személyes üzenetet mondtam lányomnak, Miminél a családtagok jókívánságait vágtam be a jelenetek elé. Orsinál két újítás is volt. A záróklipben alkalmaztam a photo-morph-ot, vagyis arcképek egymásba való átúsztatását, ezenkívül írtam neki egy születésnapi dalt, amit saját kísérettel felénekeltem.



Az történt ugyanis, hogy amikor Bori egy éves volt, a szülinapjára írtam egy dalt. Orsinak persze nem, Petrának se. Ezt Orsi mindig felemlegette. Éreztem, hogy tartozom neki ennyivel.
Még egyszer: Boldog szülinapot, Orsi!

Brezsnyev

Esterházy Péter irja a Kis magyar pornográfiában:
"Pécs, Nádor. Hirnök jő pihegve, meghalt szeretett vezérünk, az égő fáklya és dzsida: Sztálin. Irdatlan csönd támadt, a zenekar leállt, a pincérek szinte megmerevedtek két asztal közt, érthető, ki tudja, ilyenkor mi a teendő. És ekkor ebben a lassan már alig elviselhető, tompa, ázsiai - ó, Pannónia - csöndben valaki (egy nagy költő nagybátyja?) halkan megkocogtatja a kávéspoharat és halk, fakó hangon annyit mond: PINCÉR, PEZSGŐT. N év múlva szabadult (N>=1)."
Na, majdnem hasonlóan jártam pont 30 éve, 1982 november 10-én. Épp Pécsett voltam a μp-82 konferencián és tényleg épp a Nádorban voltunk (akkor még - kopottan bár, de - üzemelt), amikor jött a hír, hogy meghalt Brezsnyev, az SZKP főtitkára. Valaki bizonytalanul felvetette, hogy el kéne húzatni a Meghalt a cselszövő kezdetű dalt.
Ma már a történelem úgy emlékszik Brezsnyev 18 évére ('64-ben puccsal mondatták le Hruscsovot), mint a pangás éveire. Egy vicc is járta erről:
Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev utazik a vonaton. Egyszer csak megáll a vonat, és sehogyan sem akar továbbindulni. Felugrik Sztálin, előkapja a pisztolyát, és ráförmed a kalauzra: Lelövöm a mozdonyvezetőt, ha 5 perc múlva nem indulunk tovább! Eltelik 5 perc, a vonat csak nem akar elindulni. Hruscsov feláll, és barátságosan fordul a kalauzhoz: Elvtárs, beszéljük meg kommunistához méltóan, mi a probléma, oldjuk meg a problémát és haladjunk tovább. De a vonat meg sem moccan. Mire Brezsnyev: Tudjátok mit, húzzuk be a függönyt és csináljunk úgy, mintha haladnánk...
A '70-es évek vége felé már csak 10-15 olyan termék volt a Szovjetunióban, amit biztosan lehetett kapni az üzletekben. A fegyverkezési verseny végérvényesen kivéreztette a kommunista világbirodalmat, emlegették úgy is Brezsnyevet, hogy ő a balsors, akit Reagan tép. Amikor a moszkvai Tretyakovban jártam, az utolsó teremben egy hatalmas Brezsnyev-mellkép függött. Egyik lengyel társunk csak annyit mondott: 52. Kérdeztük: mi 52? Hát 52 kitüntetés lóg a mellén.
Brezsnyev utódát, Andropovot is a párt gerontokráciájából választották ki, egy évet élt csak. És hasonlóan járt az ő utóda, Csernyenkó. Volt egy monitor céljára vásárolt, de leginkább csak televíziózásra használt tévé a munkahelyemen. Minden évben azon néztük az aktuális pártfőtitkár-temetést. Fölmerült, talán be is kéne írni a brigádnaplóba felajánlásként: Idén is meggyászoljuk az SZKP főtitkárának halálát.
1985-ben aztán jött Gorbacsov és a glasznoszty. Gorbacsovot 1991-ben még hasonlóan próbálták megpuccsolni, mint Hruscsovot '64-ben, de ez már csak gyorsította a folyamatokat. Jött Jelcin, és végérvényesen darabjaira hullott a kommunista világbirodalom.

Diplomácia, oh!

Hát, harmadszor is rossz oldalon kampányoltunk!
Azzal kezdődött, hogy a FIDESZ elég intenzíven kampányolt a romániai helyhatósági választásokon az RMDSZ-szel szemben induló magyar pártok, az MPP (Magyar Polgári Párt) és az EMNP (Erdélyi Magyar Néppárt) mellett. Mindkettő csúfos vereséget szenvedett.
Az  október 1-én megtartott grúziai elnökválasztás előtt alig egy héttel a korábbi elnököt, Szaakasvilit kísérte el Orbán Viktor egy kampánynagygyűlésre. Szaakasvili 2004-től folyamatosan töltötte be az elnöki funkciót, de ezúttal kikapott a választáson.
Szijjártó Péter, a Miniszterelnöki Hivatal külügyi és külgazdasági államtitkára részt vett az amerikai Republikánus Párt elnökjelölő konvencióján, nyíltan kiállt Mitt Romney győzelme mellett, az elnökjelölttől azt az ígéretet kapta, hogy győzelme esetén az USA jobban odafigyel Magyarországra. Nos, Romneynak nem sikerült ma hajnalban Obamát leváltani az elnöki székben.
Szokták mondani, akinek Magyarország a szövetségese, az előbb-utóbb vereséget szenved. Így volt ez a két világháborúban is. De itt azért ennél kicsit többről van szó. Amióta a Szijjártó-vezette államtitkárság a Külügyminisztériumtól független külpolitikába kezdett, egymást érik az egyre kínosabbá váló diplomáciai fiaskók. A már említett román önkormányzati választásokon a kampány mellet megpróbáltunk sort keríteni Nyírő József író hamvainak székelyudvarhelyi újratemetésére. Mivel Nyírőnek a '40-es években tett szélsőséges megnyilvánulásai mai napig sokakban keltenek ellenszenvet, a román hatóságokkal nem körültekintően egyeztetett újratemetést a házigazdák megtiltották.
Szintén kellemetlen ügy volt az azeri baltás gyilkos átadása Azerbajdzsánnak. Bori Amszterdamban egy szemmel láthatóan bevándorló kerékpárszerelőhöz hordja a biciklijét. A múltkor kiderült róla, hogy örmény, és amikor megtudta, hogy Bori pedig magyar, szemére hányta ezt a nem túl barátságos magyar gesztust.
A magyar kormányzat amellett, hogy nyíltan Romney mellett kampányolt, azt az otromba kijelentést is megengedte magának, hogy azért nem lehetett sikeres az "elmúttnyóccév" bűnöseinek elszámoltatása, mert az Egyesült Államok nyomást gyakorolt a magyar igazságszolgáltatásra. Ez a kijelentés a mai magyar politikai viszonyok mellett egy megszokott sima gyalázkodás, de az USA-ban tényleg komolyan veszik, hogy a független igazságszolgáltatást semmilyen formában nem szabad befolyásolni, ezért természetesen azonnal bizonyítékokat követeltek. Úgy tudom, ezekkel a bizonyítékokkal a mai napig adósok vagyunk.
Aztán itt van a szíriai túszok ügye. Három magyar ex-rendőr "magánúton" járt Damaszkuszba úgymond "városnézésre", amikor is a lázadó csapatok túszul ejtették őket, majd pár nap múlva szabadon engedték mindhármójukat. Bár a TEK főnöke, Hajdú János bravúros kiszabadítási akcióról beszélt, a sajtótájékoztatón mintegy negyven bekapcsolt mikrofon füle hallatára súgta oda az egyik kiszabadítottnak: Mondj kevesebbet, akkor nem tudnak belekérdezni. Az ügy a napokban kapott különös fénytörést, amikor egy egyiptomi üzletember azt szivárogtatta ki, hogy Magyarország török közvetítéssel fegyvereket adott el a szír lázadóknak. Húsz évvel ezelőtt egy liberális ifjú a magyar parlamentben felszólította a horvátoknak titokban kalasnyikovokat eladó magyar kormányt: A kormány hazudott, a kormány mondjon le! A fiatalembert Orbán Viktornak hívták.
Természetesen a magyar diplomácia ritkán tud olyat tenni, ami eléri a külföldi utca emberének ingerküszöbét. Az én életemben nem sok ilyen eset volt, talán Csehszlovákia 1968-as megszállásában való magyar részvétel ill. az NDK-sok 1989-es kiengedése volt ilyen. Még 4-5 évvel ezelőtt is egyszerű német emberek mondták hazánk fiainak, hogy sosem felejtik el, amit akkor tettünk. A Szijjártó-vezette államtitkárság otromba ügyetlenkedései valamint a kormány IMF-fel és EU-val folytatott pávatánca nem jut el az egyszerű német vagy holland emberhez, de azért szép fokozatosan erodálja hazánk nemzetközi tekintélyét.
Pedig még egyszer mondom: a FIDESZ egyik választási ígérete pont Magyarország nemzetközi tekintélyének visszaszerzése volt. Azt gondolom, ez a jelenlegi diplomáciai ámokfutással eléggé kontraproduktív. Be kéne látni, hogy a diplomácia egy szakma, nem biztos, hogy haverok, kollégiumi szobatársak martalékává kell tenni hazánk hitelességét.

5 év geocaching

Öt évvel ezelőtt az őszi szünetben a Budai hegységben megkerestünk két geoládát, az Árpád kilátót és a libanoni cédrust. Egy barátommal korábban már többször elmentünk kincskeresésre, de ez volt első önálló találatunk.
Egy autós GPS-szel kezdtük el ezt a hobbit, és akár hiszitek, akár nem, négy éven át ez volt útitársunk a keresésben.
Az autós GPS-szel vagy bármilyen PDA-val való geocachinget nem szokták javasolni, de mi szeretjük a kihívásokat. Először csak autós térképünk volt, ami persze turistaúton mit sem ért, később aztán sikerült telepítenem a Russa nevű szoftvert, ami már a turistatérképeket is tudta kezelni. Talán meg is maradtunk volna ennél a szerkezetnél, ha tavaly ki nem lehelte volna lelkét. Mivel időközben lett egy GPS-t is tartalmazó okostelefonom, az autós navigációt megoldom avval, túrázáshoz pedig beszereztem egy komolyabb szerkezetet, egy Garmin Oregon 450-et. Egy túra-GPS-nek az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie:
- robusztus, ütésálló és vízálló
- hosszú élettartamú és cserélhető akkumulátorai vannak,
- részletes turistatérképeket tartalmaz,
- kijelzője napsütésben is jól látszik,
- van benne iránytű, ezért álló helyzetben is tudod, hogy merre van az arra,
- szoftvere sok-sok kényelmi szolgáltatást nyújt.
Mivel egyéb családi programjaink is szoktak lenni, ezért olyan túl intenzív ládakeresésről nincs szó, bár erről családomnak más a véleménye. Az a helyzet, hogy öt év alatt 515 ládát találtunk meg, ez heti két találatnak felel meg. Ez szerintem még nem tekinthető addiktológiai esetnek, a legtöbb találattal büszkélkedő ládavadászoknak általában heti 8-10 találatuk van, el sem tudom képzelni, hogy csinálják. Viszont konkrétan tudok olyan esetet, hogy valakit azért hagyott el a családja, mert túlságosan intenzíven vetette bele magát a ládakeresésbe.
Alant láthatjátok megtalált ládáink területi eloszlását (katt a nagyobb képért):

Jól látszik, hogy főként a Budapesten és környékén lévő rejtéseket kerestük fel. Persze azért a nehezebb időkre még tartogattam néhány budapesti geoládát. A vidéki geoládákat főleg nyaralások, tavaszi és őszi wellnessezések, teljesítménytúrák alkalmával találtuk meg. Sok láda vár még ránk a Pilisben és a Zsámbéki Medencében, ezekért nem kell túl messzire menni.
Megcsináltam a ládák megtalálásának időbeli eloszlását is, íme (katt a nagyobb képért):

Látható, hogy Tisza-tavi, gyulai, alsóörsi és demjéni nyaralásunk, illetve zalakarosi, szegedi és nyíregyházi wellnessezésünk alkalmával megszaporodtak a találatok.
Sokszor volt olyan, hogy a telefonomat használtam ládakeresésre, erre is sikerült telepítenem a Garmin programot és a turistatérképeket. Számos mozgó ládát és többpontos, ún. multiládát találtunk már meg, talán egy dolog van, ami még öt év alatt nem sikerült: a piros 1-es, vagyis elsőként megtalálni egy rejtést. Talán egyszer ez is összejön.
Aki ismeri a "Síelő gyerek..." kezdetű csasztuskát, annak nem lesz ismeretlen az alábbi kesserinduló, melynek én aktualizáltam a szövegét, hangszereltem és én is éneklem, amiért külön elnézést kérek:

Szélmalom, tulipán, facipő

... és persze folytathatnánk: sajt, bicikli, csatornák. Naná, hogy Amszterdam. Meglátogattuk ugyanis az őszi szünetben elsőszülött leánykánkat (ahogy Petra mondta, most nem nyaralunk, hanem őszülünk). Bori is részletesen beszámolt a látogatásunkról, íme az én nézőpontom:

1. nap:

Este a szállodánk előtt

Gépünk menetrendszerűen landolt a Schiphol repülőtérre, és Bori is menetrendszerűen várt minket. Taxival hajtattunk a szállodánkhoz, mind az öten, este 9 körül érkeztünk meg. Szállásunk egy gyönyörű utcácskában volt, az erkélyről ráláttunk a Rijksmuseumra, szűk, meredek volt a lépcsőház, de modern berendezés.
Bori megkapott mindent, amit kért, még egy kicsit többet is (gyulai kolbász, sült husi stb.). Utána kicsit sétafikáltunk a környéken majd felraktuk Borit az 5-ős villamosra.



2. nap:
Bori bebiciklizett hozzánk és együtt mentünk be a közeli Rijkmuseumba, melyben elsősorban németalföldi festők művei találhatók, pl. Rembrandt Éjjeli őrjárata, Vermeer Tejet öntő nője vagy Avercamp Téli látképe.

Bori és a Tejet öntő nő

Utazásaim során az alábbi híresebb külföldi képtárakban jártam: a moszkvai Tretyakovban és a szentpétervári Ermitázsban 1977-ben, a párizsi Louvreban 1978-ban, a római Vatikáni Múzeumban 1991-ben, a londoni National Gallery-ben 2000-ben, a velencei Accademiaban 2011-ben.
A Rikmuseum után kicsit fényképezkedtünk az épület előtt álló nagyméretű "I amsterdam" feliratnál, majd a közeli Gyémántmúzeumot csodáltuk meg - négy nővel, képzelhetitek!

A Gyémántmúzeumban

Az egyik csatornánál

Bori bevezetett minket Amszterdam nyüzsgő belvárosába. Próbáltunk félreugrálni a biciklisták elől, akiktől a végén már jobban féltünk, mint az autósoktól. Sajtot kóstoltunk a sajtüzletekben, virágokat csodáltunk a virágpiacon, bámultuk a a csatornákat a sok lakóhajóval. Nagyon tetszettek a három ablak szélességű ódon házak.

Hosszú sor az Anne Frank-ház előtt

Elsétáltunk az Anne Frank-házhoz, amibe némi sorbanállás után jutottunk be. Nagyon méltóságteljes kiállítás mutatja be azt a helyet, melyben a Frank család és még további négy személy bujkált két éven keresztül. Az egyedüli túlélő, Otto Frank nem járult hozzá, hogy a helyiségeket az eredeti módon újra berendezzék, így csak makettről és Anne megfelelő naplórészleteiből rekonstruálhattuk, milyen is lehetett nyolc embernek összezárva, nappal síri csendben lapulni és közben megpróbálni valahogy eltölteni az időt és nem folyamatosan rettegni. Bori mostanában olvasta a Naplót, így neki még elevenebb volt az élmény.
Az Anne Frank-ház egyben "toleranciaközpont" is, különféle mai példákon keresztül mutatják be az ifjúságnak a világban különféle formában jelentkező vallási megkülönböztetést, idegengyűlöletet, rasszizmust és homofóbiát. 2-3 perces filmeket vetítenek, utána a közönségnek zöld és piros gomb megnyomásával kell szavaznia. Mikor mi ott voltunk, pont a magyar Jobbikról ment egy film: gárdaavatás, Morvai Krisztina beszéde, masírozás cigánylakta településeken. A film végén az volt a kérdés, be kell-e tiltani a "Dzsobbik"-ot vagy nem.
Visszavillamosoztunk a szállodánkhoz, Bori pedig hazabiciklizett a kollégiumába.

Éjszakai Amszterdam

Én mindenképpen szerettem volna látni az éjszakai Amszterdamot (vöröslámpás negyed, értitek?), Orsi ajánlkozott, hogy velem jön, így este bevillamosoztunk a belvárosba, és kicsit sétáltunk az Oude Kerk (Öreg Templom) nem túl jó hírű környékén, ahol tényleg ott ültek a kirakatban a lányok. Bori azt mondta, hogy azért a templom környéke volt az örömnegyed, mert így a bűnt rögtön meg lehetett gyónni. Mindenesetre fura szimbiózisban él itt a szakrális és a profán. Amikor visszaértünk a szállodába, Petra széles vigyorral kérdezte: Na apu, szexeltél?

3. nap:
Borinak ma egyetemi napja volt, ezért olyan programot szerveztünk, amit ő már látott. Délelőtt kibuszoztunk Zaanse Schans-ba, ami egy skanzen sok-sok zöld faházzal és szélmalommal.

Szélmalmok Zaanse Schans-ban

Bár az idő nem volt túl barátságos, jó volt kóborolni a parasztházak között, benézni a ma is működő szélmalmokba (az egyik egy fűszermalom volt, itt vettünk mustárt, a másik pedig egy nemrég felújított fűrészmalom), megnézni a sajtüzemet, válogatni a sajtok között.
A sajtbolt egyik eladója egy magyar nő volt, aki Hollandiába jött szerencsét próbálni.
Visszabuszoztunk Amszterdamba és egy városnéző hajóval hajókáztunk a csatornákon.

Kikötő

19 nyelvből választhattunk az idegenvezető magnóból, melyek között volt lengyel és cseh is, magyar azonban nem, így a németet választottuk. Sok mindent megtudtunk a város és a csatornák keletkezéséről, a város nevezetességeiről. A hollandok büszkék arra a merkantil szellemre, mely naggyá tette országukat, de ez a büszkeség inkább befogadóvá, mint kirekesztővé tette őket. Kétségtelenül Hollandia legnagyobb problémája a bevándorlás, de eddig még sikeresen működik az olvasztótégely.
Este bevásároltunk a szállodánk közelében lévő szupermarketben, és vártuk Borikát, aki nemcsak az estét töltötte nálunk, de ott is éjszakázott és (nem túl szabályosan) velünk is reggelizett.

4. nap:
Ez a napunk is boris nap volt. Reggel elmetróztunk a Hermitage-hoz, mely jelenleg ideiglenesen otthont ad a Van Gogh-gyűjteménynek (a Van Gogh Múzeumot most éppen átépítik).

Bori az Amstel folyónál a Hermitage előtt

Épp jókor érkeztünk, utánunk fél órával már hatalmas sor kígyózott a múzeum előtt.
A gyönyörűséges Van Gogh-képek láttán eszembe jutott, hogy a Szépművészetiben 2006-ban lehetett Van Gogh képeket látni (hiába, már Ady is megírta: Góg és Van Gogh unokája vagyok én), és a már említett londoni National Gallery is jelentős Van Gogh-gyűjteménnyel rendelkezik.
A jegyünk érvényes volt a francia impresszionista kiállításra is, itt Monet, Renoir, Gauguin és Cézanne festményein ábrándozgathattunk (épp most van egy Cézanne-kiállítás a Szépművészetiben).

A portugál zsinagóga belseje

A közeli zsidó negyedben tettünk egy sétát és bementünk Amszterdam legrégebbi még működő zsinagógájába, a portugál zsinagógába is.
Végigsétáltunk a bolhapiacon és kisétáltunk a kikötőbe következő célunkhoz, a Némo-hoz.

A Némo

A lányok optikai kísérlet közben

A Némo egy impozáns, hajófart formáló épület a kikötőben, mely egy négyszintes, Csodák Palotája-szerű kiállításnak ad otthont. Élvezték a csajok a különféle látványos kísérleteket, fizikai paradoxonokat, de nagyon sok számítógépes játék és teszt is volt.
A Keleti Dokk modern épületei és egy hatalmas úszó kínai étterem mellett sétáltunk el a központi pályaudvarhoz, ahonnan hazavillamosoztunk. Bori előrement "Bagolyvárosba" mi pedig vettünk kaját és egy-két finomságot, majd villamosra szállva mi is kizötyögtünk Amstelveenbe, ezen belül is Uilenstede-be, ahol Bori kollégiuma található. A "zöld torony" hatodik szinjén egy önálló egyszobás apartmanja van közös konyhával.

A lányok és Morcos Bori szobájában

Ettünk pizzát és szőlőt, Bori felköszöntötte Orsit és Katit közelgő szülinapjuk alkalmából, majd mind az öten visszavillamosoztunk a szállodánkba, hogy Bori az utolsó éjszakáját is velünk tölthesse.


5. nap:
Utolsó napunkra már nem terveztünk különösebb programot, a közeli Vondelpark-ban sétáltunk.

Vondelpark

A jelentős holland költőről elnevezett park a Városligethez vagy a Margitszigethez hasonló. Sok pázsit, fa és tó található itt, és persze sok kocogó, kerékpározó holland. A kacsákon kívül a szürke gém is teljesen elterjedt madár, egy példányt már megérkezésünk estéjén láthattunk. A városban ezenkívül sok a csóka és a pöttyös léprigó is, igen barátságosak, közel jönnek az emberhez.
Visszasétáltunk a szállodánkba, fölszedtük a poggyászunkat, kijelentkeztünk, majd elhatároztuk, hogy tömegközlekedéssel, vagyis villamossal és vonattal megyünk ki a repülőtérre.
A villamos kivitt minket a Déli Pályaudvarra, ahol megcsodálhattuk a 21. század Amszterdamját is.

Modern épületek a Déli Pályaudvarnál

Kétszintes szép sárga vonatra szálltunk (automatából lehetett venni a jegyet), és egy megállót mentünk (a megálló pont a repülőtér alatt van). Az amszterdami repülőtéren már a csomagfeladás is automatizált. Csomagfeladás után elbúcsúztunk Boritól, beszállás előtt még kicsit shoppingoltunk.
Repülőnk majdnem végig felhő fölött szállt, a Mohi atomerőműnél megszűntek a felhők, jól lehetett látni, ahogyan a Garam Esztergomnál a Dunába ömlik, pont a bazilika fölött repültünk el. A Pilis fölött ismét felhőbe burkolódzott a táj, csak az Örs vezér térnél értünk le a felhők alá, és egy perc múlva már a betonon gurultunk.
Hát ennyi volt a Pál család kalandja Amszterdamban.
Még több fényképért kattintsatok ide.