Ifjúkoromban a KISZ-vezetőképző táborokban elterjedt volt az a módszer, hogy felvetettek egy valós vagy képzelt vitás helyzetet, és vagy ellene, vagy mellette kellett érvelni, de sorsolás útján döntötték el, hogy ki van ellene és ki mellette. Azzal indokolták ezt a fajta tréninget, hogy egy jó vezetőnek nemcsak a saját álláspontját alátámasztó érveket kell jól ismernie, hanem az ellenfélét is. Csakhogy én képtelen voltam olyan ügy mellett érvelni, amely nem volt a meggyőződésem.
Mindennapi döntéseink is jól elkülöníthetők érdekalapú és értékalapú választásokra.
Mindez Ramil Səfərov azeri katonatiszt, népszerű nevén a baltás gyilkos pontosan öt évvel ezelőtti kiadatásával kapcsolatban jutott az eszembe. Səfərov 2004-ben egy, a Parnerség a Békéért program keretében Magyarországon tartott nyelvtanfolyamon vett részt különböző országokból érkezett katonatisztekkel együtt. Egyik éjjel a szomszédos szobában elszállásolt örmény katonatisztet, Gurgen Margarjant álmában, bestiális módon baltával meggyilkolta. A gyilkosságnál szinte az összes súlyosbító tényező együtt volt: előre megfontoltság (az előző napokban vásárolt egy baltát), különös kegyetlenség, faji-vallási motívum. Ráadásul egy katonánál különösen nagy súllyal esik a latba az orgyilkosság, a védekezésre képtelen áldozat megölése. Səfərovot életfogytiglani, leghamarabb 30 év múlva felülvizsgálható börtönbüntetésre ítélték.
Már 2004-ben erőteljes diplomáciai akcióba kezdett Azerbajdzsán Səfərov kiszabadítására, diplomáciai képviseletet létesítettek Budapesten (azelőtt nem volt). Az orgyilkost azeri ügyvéd védte, elítélése után rendszeresen nyújtottak be kiadatási kérelmeteket, melyeket a magyar kormány rendre elutasított.Amit az azeriek nyolc éven keresztül nem tudtak elérni a szocialista kormányoknál, az két év alatt sikerült a Fidesznél: pontosan öt évvel ezelőtt, 2012 augusztus 31-én Səfərovot kiadtuk Azerbajdzsánnak, akit pár órán belül elnöki kegyelemben részesítettek és Bakuban hősként ünnepelték. Bár az elnöki kegyelem a kiadatási egyezség megszegését jelentette, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez nem érte meglepetésként Magyarországot, hogy az ügyről megkérdezett miniszterelnök szinte azonnal így válaszolt az újságíróknak: Magyarország részéről lezártnak tekintjük ezt az ügyet. Aztán persze rájöttek, hogy egy diplomáciai jegyzéket mégiscsak be kéne nyújtani, hogy legalább a formaságoknak eleget tegyünk. A kiadatást valószínűleg hónapokon keresztül készítették elő, mert hogy-hogynem, az éppen abban az időszakban Magyarországra akkreditált új örmény nagykövet megbízólevelét egy éven keresztül nem vette át a köztársasági elnök, így megbízása nem lépett életbe, nem kellett vele egyeztetni. Az ügy után aztán már nem is akarta átadni a megbízólevelét, azóta sincs diplomáciai kapcsolatunk Örményországgal, a kulturális kapcsolatokat kulturális egyesületeken keresztül, a vallási kapcsolatokat pedig a hazánkban is működő örmény apostoli ortodox egyházon keresztül ápoljuk.
Nem tudható, hogy Azerbajdzsán mit ajánlott cserébe hazánknak, mint ahogyan azt sem fogjuk sohasem megtudni, hogy teljesítették-e az ígéretüket, vagy sem, de több, azóta is fennen hangoztatott fontos értékünket áldoztuk fel:
- A tízparancsolatot bocsájtottuk áruba;
- Egy keresztény embert orvul meggyilkoló muszlim gyilkost hagytunk futni.
Ne felejtsük el, hogy az örmény-azeri konfliktus egyik fő motívuma vallási ellentét. Talán éppen ezért vezeklésül azóta fennen hangoztatjuk a kereszténység védelmét:
- A migránsválság kellős közepén jelentettük be, hogy több ezer kopt keresztény menekültet fogadtunk be Irakból és Egyiptomból;
- Keresztényüldözés Elleni Helyettes Államtitkárság alakult;
- Egy Svédországból kiutasított iráni keresztény befogadására tettünk ígéretet.
Aki döntéseiben nem érvényesítheti saját értékeit, az nem lehet szabad. A Fidesz saját hatalmi érdekeinek és félelmeinek a rabja, és ez jól megmutatkozott az öt évvel ezelőtti botrányos döntésben is.
P.S.: Nahát, hogy mik ki nem derülnek!
