Körte

Kész. Vége. Megszűnt a hagyományos wolframszálas izzók forgalmazása. Ahol még maradt némi raktárkészlet, azt kiárusítják, de a nagy műszaki és barkácsáruházak már csak az energiatakarékos égőket árulják.
Emlékszem, amikor anyámmal kb. három éve elmentünk televíziót vásárolni és csodálkozva kérdezte: Olyan hagyományos, doboz alakú tévéket már nem gyártanak?
De emlékezzünk vissza: egyik napról a másikra tűntek el a boltokból a bakelit hanglemezek, a videó- és audiókazetták, a fotófilmek.
Persze nem minden megy ilyen gyorsan, szinte parancsszóra. Az analóg televíziózás még mindig tartja magát, a teljes digitális átállást évek óta halasztgatják, bár mind a kábelszolgáltatók, mind a földi sugárzás már régen digitálisan is megy, ráadásul a HD és 3D műsorok sugárzása eleve csak így valósítható meg. Bár a digitális földi sugárzásnál sem döntötték el elsőre, hogy milyen szabványt fognak használni, jó néhány MPEG-2 dekóderrel felszerelt televíziót eladtak hazánkban, aztán végül az MPEG-4 alapú DVB-T digitális sugárzást vezették be. Hasonlóan jártam, amikor 17 éve megvásároltam jelenleg is használt (!) tévémet: A2-es sztereó-dekóder volt benne. Fél év múlva Magyarországon a Nicam-szabványt vezették be.
Visszakanyarodva az izzókhoz: alapvetően háromféle típust árulnak: a halogén égőkkel kb 40 % energiát lehet megspórolni, a kompakt-fénycsövekkel 80 %-ot, a LED-esekkel több mint 90 %-ot. Ha belegondolunk, hogy egy 40W-os izzó üzemeltetése napi átlag 3 órás üzemidőt számolva évi 2000 Ft-ba kerül, egy ezt kiváltó energiatakarékos izzó ára akár egy év alatt megtérülhet.
Viszont régen elég volt annyit tudnunk vásárláskor, hogy hány wattos izzót akarunk és milyen a foglalata, hagyományos (E27) vagy "minyon" (E14). Ma már a teljesítmény nem releváns, mert más-más típusú égő más-más fényt ad azonos energiafelvétel mellett. Meg kell tanulnunk lumenben számolni: egy hagyományos 40 W-os izzó 450 lumen körüli fényt ad, egy 60 W-os kb. 750-et. Fontos ezenkívül a színhőmérséklet is, amit kelvinben adnak meg, és 3000 alatt meleg, 3000-5000 között normál, míg 5000 kelvin fölött hideg fehér fényről beszélünk.
Ami az új égők élettartamát illeti, jelenleg a halogén égők és a kompakt fénycsövek élettartama nem hosszabb egy hagyományos izzónál. Kétségtelenül a LED-es világítás nagyon terjed és élettartamban is ezek a legbíztatóbbak, de sajnos még ezek a legdrágábbak.
Remélem, egyszer majd a benzin- és gázolaj-üzemű autókat is ugyanilyen viharos sebességgel váltják fel az alternatív üzemanyaggal meghajtott járgányok.

magyar himnusz, vagy Magyar Himnusz

Köztudott, hogy 150-200 évvel ezelőtt más helyesírási szabályok voltak érvényben, mint ma. Kölcsey Himnuszának első két sora így festett a kéziratban:
     Isten áld meg a' Magyart
     Jó kedvvel, bőséggel,

A mostani írásmód:
    Isten, áldd meg a magyart
    Jó kedvvel, bőséggel,

Vagyis az "Isten" szó mögé vessző került, mert ez megszólítás. Az "áldd" két "d"-vel íródik, mert felszólító mód, az "áldjad" rövidített alakja (mint a "védd" és a "védjed"). A határozott névelő mögül eltűnt az aposztróf. A "magyar" szót kisbetűvel írjuk, hacsak nem tulajdonnév (pl. személynév vagy intézmény nevének egy tagja).
Az utóbbi időben gyakran idézik a Himnusz első sorait hibásan vagy csak trehányságból, vagy túlzott magyarkodásból. Schmitt Pál akkori köztársasági elnök 2011-es újévi köszöntője kéziratban került ki a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjára:

Lett is belőle botrány, mert csak néhány hónappal voltunk túl az elnök alkotmányozási javaslatainak botrányos helyesírással való megjelenésén.
Idén tavasszal aztán megkezdődött az új, köztársaságtalanított útlevelek kibocsátása. Ebben a dokumentumban is szerepel nemzeti himnuszunk első sora, így:
     Isten, áld meg a magyart

Vagyis az "áld" megint egy "d"-vel van írva. A hatóságok ezt úgy magyarázták, hogy a Kölcsey-féle eredeti írásmódot szerették volna alkalmazni. Csakhogy akkor a többi korhű elemet, a vessző hiányát, az aposztrófot és a "magyar" szó nagy "M"-mel való írását is alkalmazni kellett volna. Szerintem egyszerűen elschmittpálozták a dolgot, de nem merték beismerni.
A múlt hét végén Orbán Viktor Etyeken felavatta Melocco Miklós új szobrát. Érdekes módon a sajtó a szoborral keveset foglalkozott, pedig egy új Melocco-szobor mégiscsak művészeti esemény, helyette azt taglalták, hogyan énekli miniszterelnökünk a Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok kezdetű dalt. Nos, az új szoborkompozíció címét számos honlapon így olvashatjuk: Isten, áldd meg a Magyart. Vagyis nagy "M"-mel. És ezt mostanában gyakran tapasztalom: különösen nemzeti érzelmű honlapokon vagy hazafias lánclevelekben a "magyar" szó következetesen nagy "M"-mel van írva, mintha valaki attól lenne nagyobb magyar, hogy Magyar.
Egyébként ugyanez vonatkozik a "himnusz" és az "isten" szavunkra is: akkor írjuk nagybetűvel, ha tulajdonnévről van szó. Vagyis nemzeti himnuszunk Kölcsey Himnusza.
Érdekes, hogy 1848 március 15-én a 12 pont eredeti nyomatán is ez szerepel:

 

Vagyis a "magyar nemzet" helyesen, kisbetűvel van nyomtatva. Ehhez képest mostanában gyakran tesznek közzé nemzeti petíciót ilyen címmel: Mit kíván a Magyar Nemzet. Pedig a Magyar Nemzet egy újság neve.

Még egy példa nemzeti himnuszunk elejének profán felhasználására, ami már a '70-es években is kicsapta a biztosítékot: A Taviani fivérek  Alonsanfan c. filmje Magyarországon Istenálddmeg címen került forgalmazásra (az "Allons enfants" a francia himnusz, a Marseillaise első két szava). Szerencsére már csak az eredeti címén emlegetik.

Amikor karnyújtásnyira voltunk az atomháborútól

Naná, hogy megint egy 50 éves eseményről írok. Apám újságcikk-gyűjteményében meglepően sok cikket találtam a kubai rakétaválságról.
1962 októberének közepén a világ már kezdte elfelejteni Hruscsov két évvel korábbi nagyjelenetét, amikor az ENSZ-ben a cipőjével verte az asztalt, így tiltakozva a Szovjetunió gyalázása ellen. A már nagy beteg Churchill az esetről csak annyit mondott: Azt megértem, hogy Hruscsov a cipőjével veri az asztalt, de hogy sötét öltönyhöz sárga cipőt vesz, az hallatlan!
A Szovjetunió kereste a lehetőséget, hogyan telepíthet közép-hatótávolságú nukleáris töltetű rakétákat az USA közelébe. Kuba látszott a legjobb megoldásnak. Már '62 nyarán megkezdődött a rakéták telepítése, de csak októberben fedezték fel az U2-es kémrepülők az új támaszpontokat. A Szovjetunió nagykövete, Zorin persze letagadta, hogy országának köze lenne a dologhoz. Amerikának gyorsan döntenie kellett egy Kuba elleni katonai invázió vagy egy tengeri blokád között. Kennedy az utóbbit választotta annak ellenére, hogy a tábornokai az azonnali invázió pártján voltak. Az oroszok megfenyegették az USA-t, hogy sem az inváziót, sem a blokádot nem fogják tétlenül nézni. A világon hamar háborús pánik alakult ki. Végül a rakéták visszavonásával és a blokád feloldásával végződött az incidens. Ezt paradox módon mind az amerikai, mind a szovjet "héják" nehezményezték, puhasággal vádolva országaik vezetőjét. Hruscsovot majdnem pontosan két év múlva lemondatták.
Érdekes végignézni, hogy a '62-es - objektivitással egyáltalán nem vádolható - magyar sajtó hogyan tálalta az eseményeket olvasói elé. Íme:

Elmulasztott hírek, elfelejtett emberek

Nagy hírfaló vagyok. Nagyon sok beszélgetős és hírműsort nézek a tévében, hallgatok a rádióban, ha tehetem, az internetes hírportálokat naponta átfutom. A híréhségemnél talán csak a tehetségkutató műsorok iránti érdeklődésem a nagyobb. Most megint két énekverseny is fut egyszerre: az X-faktor és a The Voice.
Ez utóbbinak volt tegnap az első adása, amin feltűnt a tüneményes szépségű és dögös hangú Pleszkán Écska (ez már milyen név?). Mondom, csak nem a Pleszkán Frigyes lánya? És de.
Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor elmondta, hogy édesapja meghalt, öngyilkos lett. Az igaz, hogy régóta nem hallottam Plaszkán Frigyesről, a virtuóz dzsessz-zongoristáról, aki az 1977-es KiMitTudon tűnt fel, már 14 évesen felvették a dzsessztanszakra és rengeteg díjat nyert, sokan nevezték őt a magyar Oscar Petersonnak. A 80-as években sok magyar dzsessz-lemezt vásároltam (még bakelit-korongot, 2003-ban másoltam át őket CD-re), van Pleszkántól is felvételem. Hogyhogy öngyilkos lett, mikor, hogyan?
Kiderült, hogy nem is olyan régen, 2011 márciusában. Ráadásul páratlanul borzalmas módon: halálra szurkálta magát, csak a 79. késszúrás találta el a szívét. De hogyan került el engem ez a hír? Kétségtelen, hogy abban az időszakban cégem költözésével voltam elfoglalva, nemigen böngésztem a netet.
Pleszkán a nagy tehetségével nemigen tudott mit kezdeni, inkább Svájcban volt szórakoztató zenész. Beszúrok ide egy Pleszkán-szerzeményt, a címe: Emlék, Gonda Jánossal játszik együtt. Ugyanolyan befejezetlenül ér véget a szám, mint Pleszkán Frigyes élete.

Örülök, hogy lányában folytatódik édesapja tehetsége.

A II. vatikáni zsinat

Apám 50 évvel ezelőtti újságcikk-gyűjteményében mindössze annyit találtam a pont 50 évvel ezelőtt megnyitott II. vatikáni zsinatról, hogy a megnyitó előtt három nappal a pápa magára haragította a németeket. Az történt ugyanis, hogy XXIII. János fogadta a lengyel katolikus egyház küldöttségét, és beszédében lényegében elismerte az NSZK által akkor még vitatott Odera-Neisse-határt. Ki gondolta volna, hogy néhány évtizeden belül először lengyel, majd német pápa foglalja el Szent Péter trónusát.
A II. vatikáni zsinat négy ülésszakon keresztül ('62-ben, '63-ban, '64-ben és '65-ben az őszi hónapokban) tartott és már VI. Pál idején fejeződött be. Jelentőségében csak a reformációhoz fogható, hiszen a római katolikus egyház egyszerre nyitott saját hívei, a többi keresztény egyház, a nem keresztény egyházak és az ateisták felé.
A liturgiát közelebb vitte a hívekhez, 911 évvel a nagy egyházszakadás után feloldotta az ortodox egyház kitagadását, elismerte, hogy a protestánsok, sőt a nem keresztény vallásúak, nota bene az ateisták is üdvözülhetnek Krisztus kegyelme által. Bevallom, ez megnyugtatott, mégis csak rossz lenne az örök kárhozat tüzén égni csak azért, mert szüleim nem tartottak a keresztvíz alá.
Apropó szüleim! A mi családunk hagyományosan sokvallású. Apai nagyapámat az erdélyi Gegesen, apai nagyanyámat a szabolcsi Balkányban keresztelték meg református hit szerint, édesapámat a nyírábrányi református gyülekezet színe előtt keresztelték meg, de már a balkányi templomban konfirmált. Másik nagyapám a nagyvelegi evangélikus templomban keresztelődött, míg nagymamám a monori katolikus templomban. Édesanyámat az óbudai Szent Péter és Pál templomban tartották a keresztvíz alá. Sem én, sem nőverem nem lettünk gyermekként megkeresztelve, Zsuzsi már asszonyként keresztelkedett és konfirmált Sárospatakon. Unokaöcséim református hitben nevelkedtek, a Sárospataki Református Gimnáziumba jártak. Egyik nagybátyám kirepítő fészke a balsai görög-katolikus gyülekezet volt. Feleségem valamennyi felmenője és oldalágija zsidó származású, vannak, akik gyakorolják a vallást, vannak, akik nem, vannak közöttük kikeresztelkedettek is.
Sokféle vallás szerint megtartott rendezvényen, családi eseményen veszek részt. Ezeken mindig kicsit idegennek érzem magam és az imák vagy énekek alatt csak némán tátogok, mint Bajnai, ha az Internacionálét éneklik.
Régóta vallom, Magyarország nagy szerencséje, hogy történelme során nemcsak soknemzetiségű, de sokvallású nemzet volt. Hazánk szülöttei talán azért olyan sikeresek külföldön, mert toleránsabbak, elfogadóbbak a homogén nemzetek fiainál. Voltak a vallási türelmet példamutatóan gyakorló uralkodóink, pl. Bethlen Gábor vagy II. József. Apám kisiskolás éveit Bátaszéken, katolikus svábok között töltötte. Nemcsak azt tanulta meg, milyen nemzeti kisebbségnek lenni egy sváb faluban, de azt is, milyen vallási kisebbségben lenni. Míg a többieknek hittanóra volt, ő vagy a hátsó padban ült vagy az iskolaudvaron focizott egy zsidó fiúval. Egyszer az utcán szembe jött vele a hittant is oktató katolikus plébános. Apám "Jó napot kívánok"-kal köszönt neki, mire az megállította: Nem tudsz köszönni, fiam? Erre apám öntudatosan: Én református vagyok! A pap szó nélkül tovább ment.
És hogy a II. vatikáni zsinat eredményei mennyire kerültek át a gyakorlatba? Emlékszem, gyerekkoromban, ha nyaranta nagyszüleimnél töltöttem a szünidőt, gyakran gúnyolódtak a "pápistákon", akik hányják magukra a keresztet és térdepelnek. Bár hazánkban már elterjedtek az ökumenikus esküvők, Erdélyben még mindig az a gyakorlat vegyes esküvőnél, hogy mindkét vallás templomában örök hűséget fogadnak egymásnak a fiatalok, pedig a tiszteletes úr kiátkozással fenyegeti őket, ha ezt teszik. Sógorom készítette a sárospataki református templom harangjátékát, mely minden délben a "Dicsőség mennyben az Istennek" kezdetű dalt játssza. Bosszúsan mondta, hogy a katolikusok mindig rákondítanak a harangjukkal. Mondtam neki, hogy hát a katolikusok is délben harangoznak. Mire a sógorom: Akkor is! Viszont pár év múlva már eleget tett a sátoraljaújhelyi katolikus hitközség felkérésének, hogy oldja meg a toronyóra és a harangozás elektronikus vezérlését. Azóta minden viszály elsimult...

OMEGA 50

Reggelente, amikor Petrát az iskolába viszem, időnként feltűnik egy fiatalosan öltözött nagyapa, aki unokáját kíséri. Ő Benkő László, az Omega egyik alapítója.
Az én gyerekkorom az Illés-Metro-Omega szentháromság jegyében telt. Nekik az Aczél-féle három T-ből a támogatás jutott, és a tűrt vagy éppen tiltott zenekarok között olyan szintén zseniális zenekarok voltak, mint a Tűzkerék, a Kex, a Mini vagy a Syrius. Míg az előző háromnak lemezei jelentek meg, játszották őket a tévében, rádióban, addig Baksa-Sóst, Radics Bélát, Orszáczky Jackyt és a többi hatalmas zenészt csak kis klubokban vagy néha az Ifjúsági Parkban lehetett hallani.
Az Illés, a Metro és az Omega indulhatott a Táncdalfesztiválon is, így 1968 augusztus 20-án, míg a magyar katonai alakulatok a Varsói Szerződés egyesített csapataival együtt átlépték a csehszlovák határt, hogy leverjék a Prágai Tavaszt, a televízió nézői Szörény-Bródy Amikor én még kis srác voltam, Presser-Adamis Kiabálj, énekelj vagy Schöck-Sztefanovity Fehér sziklák című dalának tapsoltak. Azért persze ne legyünk igazságtalanok, óriási zenészek voltak ők is, Presserből az egyik legnagyobb hazai dalszerző, Bródy Jánosból és Sztefanovity Dusánból a legjelesebb szövegíró, míg Dusán bátyjából, Zoránból az egyik legnagyobb dalénekes vált.
Gyerekkoromban megvolt nekünk az Illések és pofonok meg a 10000 lépés az első hazai beat-lemezek közül. Aztán a '70-es évek elején megkezdődtek a nagy zenekar-felbomlások, de az Omega maradt, és a 41 éve azonos felállásban játszó és még ma is koncertező 50 éves zenekar hosszú pályafutása hazai rekord lett Nagy idők tanúi ők, ne felejtsük el, hogy a Rolling Stones is '62-ben alakult, a Beatles első felvétele, a Love Me Do is 62-ben hangzott el először. Az Omega zenészei ifjak maradtak, a majd' 70 éves Kóbor Jánosnak van egy ötéves kislánya, Léna (akiről Dimitríj mesél).
1982-ben fennállásuk 20. évfordulóját a Budapest Sportcsarnokban egy nagy koncerttel ünnepelték. A csarnok alig fél éve épült, talán az első igazi nagy koncert volt ez a házban. A rendezvényt Jancsó Miklós rendezte, a csarnok vastraverzein is meztelen nők sétáltak. A koncertből film is készült Omega, Omega, Omega címmel. A csarnokból azóta csak hamu maradt (Jancsó szerencsére még él, 91 éves, apámnál egy hónappal fiatalabb), de az Omega még játszik. Bár jubileumi koncertjüknek alig volt hírverése (a jövő februári LGT koncert plakátjaival már most tele van a város), 13 ezer ember ünnepelte őket a Papp László Sportarénában.
Nem tehetek róla, de a jubileumi koncertről nekem az alábbi réges-régi paródia jutott eszembe:

Szputnyik

Pontosan 15 évvel a német V-2 rakéta első sikeres startja után ma 55 éve lőtték fel a Sputnyik-1-et.
Végül is a két nagyhatalom igazságosan osztozott meg a német rakétatechnikán: az amerikaiak kapták a zseniális rakétamérnököt, Wernher von Braunt, az oroszok pedig a peenemündei kisérleti rakétatelep összes felszerelését.
A német V-1 a mai szárnyasrakéták, a V-2 pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták ősének tekinthető. A két szuperhatalom az "örökség" birtokában gőzerővel folytatta a katonai rakétakutatásokat, de a szovjeteknek támadt az a zseniális ötletük, hogy rakétatechnikájukat ne csak minden november 7-én a Vörös téren, de egy békés űrmisszióval, egy objektum Föld körüli pályára juttatásával is mutassák meg (Virág elvtárs szavaival: Hadd szarjanak be az imperialisták!). A Szputnyikot egy R-7-es (Szemjorka) interkontinentális ballisztikus rakéta hasznos terheként állították pályára.
Tehát ma 55 éves az űrkutatás, amiről nekem két dolog jut eszembe. Egyrészt a képen látható levélnehezékek, melyeket bőségesen osztogattak a Szovjetunióba látogató hivatalos delegációk tagjainak, így apám is kapott egyet és állandó "dísze" volt lakásunknak 1981-es költözésünkig. Azóta a padláson egy dobozban tanyáz.
A másik, ami eszembe jutott, az egy könyv. A '30-as, '40-es években a Dante könyvkiadó népszerűsítette a tudományt az ifjúság számára, Kati örökölt a nagybátyjától egy párat, ilyeneket: A haladó tudomány, Az új világkép, A gépek hősei. Viszont A kőbaltától a repülőgépig szüleimnek volt meg, gyermekkoromban sokat olvasgattam. 1937-ben adta ki a Dante, és egy fejezete foglalkozik az űrkutatással. Ebben a szerző kétségét fejezi ki, hogy valaha is Föld körüli pályára lehessen juttatni hasznos terhet. Így érvel:
"A megtehető út a robbanóanyag felhasználása arányában nő ugyan, de a négyszáz kilométeres átlagon semmiképpen nem emelkedhetik felül, vagyis a ma ismert anyagok felhasználása mellett négyszáz kilométernél magasabbra akkor sem lehetne feljebb emelkednie a rakétajárműnek, hogyha a robbanóanyagok hatásfokát teljesen ki tudná használni s hogyha azt mind előbbrejutásra tudná hasznosítani....Vajon lehet-e olyan gépet vagy lövedéket szerkeszteni, amelybe bezárva földi élőlény azt a robbanást vagy azt a megrázkódtatást kibírja, amit egy másodpercenkénti 11480 méteres kezdősebességű indulás okoz...Addig, míg a világűrbe el tud az ember jutni, még a dolgok mai állása mellett is nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán."
Nos, negyed század sem kellett a megvalósulásig. De mi vajon tudjuk-e, mire leszünk képesek 25 év múlva?