Parlament

Parlament

2024. december 1., vasárnap

Hát én immár kit válasszak?

Akik követik Magyar Péter és a TISZA párt szereplését, azok észreveheték, hogy minden tömeggyűlésük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdallal végződik, sőt ennek a dallama szól animált logójuk alatt is egy-egy élő közvetítés elején. A TISZA arculattervezője vagy tanulta ezt a szakmát, vagy ösztönös zseni, hiszen a TISZA nagyon sok arculati elemmel operál:

  • Egy nagyon letisztult, és jól animálható logó;
  • Egy dal, mely egyszerre szimbolizálja a magyarságot, a "Hát én immár kit válasszak?" verssorával azt sugallja, hogy eljött a választás ideje, és a "vizet áraszt" jól rímel az "Árad a Tisza!" szlogenre;
  • Ha már szlogen, ebből több is van: "Árad a Tisza!", "Lépésről lépésre, tégláról téglára", vagy a "Gondolj a hazádra, szavazz a Tiszára!". Ez utóbbi kifejezetten az egykori "Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre" szlogen pandantja;
  • És végül a lyukas zászló, mellyel azt üzenik, hogy visszaveszik a Fidesz által kisajátított nemzeti szimbólumokat. Ebbe a sorba illik bele, hogy némi közreműködésemmel a "Forradalom lángja emlékmű fellobbantásának hagyományát is átvették.
Nekem viszont az jutott eszembe a Tavaszi szél vizet áraszt népdalról, hogy ez a vezérmotívuma Szabó István A napfény íze című filmjének. Amikor a péntek esti vacsoránál a Sonnenschein család elénekli ezt a dalt, Rózsa, a dédmama így fohászkodik: Istenem, add, hogy tovább énekelhessük!

Az 1867-es zsidó emancipációs törvény után nagyon erős volt az asszimilációs érzés a zsidó polgárságban, igyekeztek a nemzeti liberális dualista államban jó magyarok lenni. A nagykállói csodarabbi is egy magyar népdalt, a Szól a kakas márt vásárolta meg egy pásztorfiútól, mely mára a magyarországi zsidóság egyik legnépszerűbb dala lett. Ungvári Tamás Csalódások kora című könyvében tudományos igényességgel írja le a kezdeti nagy lendület után megtorpanó, majd erőszakosan visszafordított zsidó asszimiláció másfél százados történetét.

Idén a fenti dalon kívül kétszer is eszembe jutott A napfény íze. Először tavasszal, amikor megnéztük a Főtitkárok című Spiró-darabot, és az egyik szereplőben, egy ÁVO-s kihallgató tisztben egy ismerősöm édesapját fedeztem fel. Másodszor pedig Vitray Tamás születésnapja alkalmából a gyalázkodó kommenteket olvasva, amelyben Vitraynak, Komlós János humorista-konferansziénak és Ipper Pál külpolitikai újságírónak egyaránt felhányják AVO-s múltjukat.

Szóval tegnap Katival úgy döntöttünk, hogy újra megnézzük ezt a 2:40' hosszúságú filmmonstrumot. Könnyű dolgunk volt, hiszen nemcsak fenn van ez a film a szerveremen, de meglepő módon nagyon jó minőségben a YouTube-on is megtekinthető.

A Sonnenschein/Sors család három generációjának tagját, a császári hadbíró Ignácot, a Horthy-Magyarország ünnepelt, majd munkatáborban meggyilkolt kardvívó olimpiai bajnokát, Ádámot, és végül a holokauszt-túlélő, az ÁVO-ba belépő, majd az '56-os forradalmi szereplése miatt Kádár börtönét is megjárt Ignácot ugyanaz a Ralph Fiennes játssza. De más ismétlődő motívumok is fontos szerepet kapnak a filmben. Az egyik ilyen motívum a Tüskehúzó, mely nemcsak a filmen vonul végig, de több más Szabó István-filmben is szerepel.

Aztán itt van a likőrgyár, egyben a család otthona, ami egyébként egy létező épület a Ferencvárosban a Ferenc téren, minden nap elmegyek mellette munkából jövet. Állaga a film előrehaladtával egyre romlik, a végén társbérletet alakítanak ki benne.

Aztán fontos szerephez jut az apáról fiúra vándorló zsebóra, melynek végül Kádár börtönében vész nyoma, és Sonnenschein Manó ezüstnyelű sétabotja, melyet az idős Valéria használ. És persze a rejtélyes receptfüzet, a híres gyógylikőr csodareceptje, mely a film végén egy kukásautóban végzi.

További ismétlődő helyszínek a Drechsler-palota halljában lévő kávéház, melyben a Sors család mindhárom generációja randevúzik, a Parlament, melyben Ignác a bírói kinevezését, Ádám az olimpiai bajnoki címe után járó kitüntetését veszi át, az a kórterem, melyben Sors Gusztávot a '10-es és az '50-es években is ápolják. Sok más ikonikus helyszínen is forgott a film: az Iparművészeti Múzeum (vajon elkészül valamikor?), ahol az országos vívódöntőt tartják, a Vár-béli Pénzügyminisztérium épülete (vajon újra Pénzügyminisztérium lesz?), mint a tiszti vívóklub helyszíne, a híres "dugattyús ház" a Rómer Flóris utcában, melyben szívesen forgatnak, pl. legutoljára a BÚÉK című magyar filmet. És három olyan szereplője van a filmnek, mely mindhárom generáció életében jelen van: Valéria (Jennifer Ehle és Rosemary Harris), Kató, a cselédlány (Katja Studt és Törőcsik Mari), és Gusztáv, a forradalmár öcs (James Frain és John Neville).

A film végén Iván, bár kitart rendíthetetlen, három generáción átívelő magyarsága mellett, visszaveszi eredeti nevét és Sorsból Sonnenschen lesz. (Van a családunkban egy hölgy, aki ugyanígy tett, vagyis nagyapja magyarosított nevét változtatta vissza az eredetire). Iván számára a receptfüzetnél már fontosabbá válik dédapjának üzenete:
Kedves fiam, Ignác!
Elhagytad hát a szülői ház védelmét, hogy megvalósítsd célodat, tanulj és bíró legyél. Törvényt alkoss, mint Mózes atyánk, igazságot ossz, mint Dávid király és hatalmat gyakorolj, amitől a mindenható Isten elzárt, vagy talán megóvott minket hosszú-hosszú évezredek óta.
Te most beléphetsz egy új világba, ahol biztos sikeres leszel, mert segít a tudás. Nekünk a tanulás vallási kötelességünk volt, kirekesztettségünk okán pedig megtanultunk alkalmazkodni és meglátni az összefüggéseket a dolgok között. De ha azt hiszed, hatalmad van, akkor tévedsz. Ha azt hiszed, hogy jogod van mások elé állni, mert többet tudsz, mint ők, akkor tévedsz. Ne engedd, hogy az önhittség bűnébe kergessenek. Az önhittség a legnagyobb bűn, minden más abból fakad!
A vallást ne hagyd el soha! Nem Istenért, Ő minden vallásban jelen van, de ha életed csak harc az elfogadtatásért, boldogtalan leszel. A vallás talán nem tökéletes, de erős és szilárd hajó, amely segít átjutni a túlsó partra. Az életünk nem más, mint a vízen bizonytalanul imbolygó csónak harmóniája. Az emberekről akiket megítélsz, tudd: semmi mást nem tesznek, mint harcolnak a biztonságukért. Ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Ezért ne ítélj látszatokból vagy szóbeszédből, ne bízz senki másban, vizsgálj meg mindent magad!
A hatalommal ne közösködj, gyűlöld a rangokat, ne hivalkodj semmivel, ami a tiéd. Szerzés, tulajdon végül semmit sem ér, percek alatt válik pernyévé a tűzben, sodorja el az árvíz, veszi el tőled a politika. Amit nem tudsz, ne vállald, mert szorongást, az pedig betegséget okoz! Gyakorold a fegyelmet! 

A Szabó István-filmekben nagyon fontos szerepet játszik a zene. A napfény ízét nemcsak a Tavaszi szél vizet áraszt dallam kíséri végig, de Schubert f-moll fantáziájának zongora négykezes változata, melyet a Sonnenschein testvérek is játszanak a családi zongorán, a film végén pedig a kiüritett házban álló zongorán egy kisfiú pötyögi a darab kezdőhangjait. Beszúrom posztom végére a Jussen ikrek előadásában:

A napfény íze Szabó István legjobb filmje. Ha még nem láttátok, feltétlen nézzétek meg!