Ha azt mondom, 2004. december 5.-e, akkor mindenkinek a kettős állampolgárságról szóló népszavazás jut eszébe. Pedig aznap két dologról szavaztunk. Ráadásul más-más szervezet vitte el ügydöntő népszavazásig a két kérdést. A kettős állampolgárságról szóló kérdést a Patrubányi Miklós-vezette Magyarok Világszövetsége kezdeményezte. A kérdés így szólt:
Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?
A kórház-privatizáció megakadályozásáról szóló népszavazást viszont a Thürmer Gyula-vezette Munkáspárt kezdeményezte, annak szövege ez volt:
Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?
Az első kérdéssel kapcsolatos véleményemet, a Fidesz hatalmas pálfordulását a kérdésben egy tíz évvel ezelőtti posztomban elég jól leírtam. Az első Fidesz kormány még az állampolgárság megadása ellen érvelt, viszont a hatalomból kikerülve már az MVSZ kezdeményezése mellé állt. Az, hogy Gyurcsányék ellenezték a kettős állampolgárságot, érthető volt: fél évvel voltunk az uniós csatlakozás után, nem akartuk azzal bőszíteni az EU-t, hogy több millió határon kívüli magyart szabadítunk az unióra. A Fidesz akkori nacionalista kampánya eredménytelen volt a 2006-os választásokon, mert még tartott a Medgyessy-féle osztogatásból (el is szállt tőle a költségvetés, pont emiatt kellett Gyurcsányéknak "hazudniuk éjjel-nappal minden hullámhosszon").
2010-ben hatalomra kerülve a Fidesz - és egyébként a vele együtt szavazó MSZP is - megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, és 2014-ben, a Fidesz második kétharmados győzelmekor Orbánnak nem átallott avval dicsekednie, hogy a kétharmados arányt pont a határainkon túl élő magyarok szavazatainak köszönhetik. Sőt, a "rosszul szavazókat", akiket "Kubatov Gábor név szerint is ismert", így fenyegették:
Jelenleg a határon túl élő, magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok az országgyűlési választásokon csak pártlistára szavazhatnak (ahogyan a Bécsben élő Bori lányom, aki pár hete felszámolta magyarországi állandó lakcímét). Idén augusztusban viszont elterjedt, hogy a Fidesz fontolgatja a határon túl élők számára is az egyéni választókerületek bevezetését. Persze ha belegondolunk, ehhez Erdélyben 4-5, a Felvidéken 2-3 "választókerületet" kellene létrehozni. Elképzelhetjük Románia és Szlovákia felháborodását, ha mi magyarok körzeteket akarnánk létrehozni az ő országukban. Azért az már tényleg a szuverenitásukba történő durva beavatkozás lenne.
De még így is, ha 2026-ban az áradó Tiszát a határon túliak szavazatával állítaná meg a Fidesz, az komoly legitimitási aggályokat vetne fel.
Ami a második, kórház-privatizációról szóló szavazást illeti, az a szavazás időpontjára már okafogyottá vált, hiszen az Alkotmánybíróság Szili Katalin gondatlansága miatt érvénytelenítette a kórházak privatizációját lehetővé tevő törvényt (a köztársasági elnök által újratárgyalásra visszaküldött törvényt vita nélkül bocsátotta ismételt szavazásra, és ez alkotmányellenes). Szili Katalin Gyurcsány MSZP-n belüli belső ellenzékéhez tartozott, sokak szerint az őszödi beszéd kiszivárogtatásának is egyik kulcsszereplője volt. Lehet, hogy ez egyfajta bosszú volt a 2004-es népszavazással kapcsolatos gyurcsányi álláspont miatt. Minden esetre Szili politikai pályafutása több, mint érdekes, hiszen 2005-ben még az MSZP köztársaságielnök-jelöltje volt (ez volt a híres vakond-szavazás), ma már viszont az Orbán-kormány miniszterelnöki megbízottjaként tevékenykedik kisebbségi nemzetpolitikai területen.
Visszakanyarodva a kórház-privatizációról szóló népszavazásra, a Fidesz annak ellenére az igen mellett kampányolt, hogy három évvel korábban a jó öreg Mikola doktor javaslatára még ők is ugyanezzel próbálkoztak. De hát tudni való, hogy Orbán a magyar politika egyik legnagyobb pávatáncosa. Kárpótlásul a 2006-os választási kampányban Orbán Mikola Istvánt szinte a nevére vette, miniszterelnök-helyettesi posztot ajánlott neki egy esetleges választási győzelem esetére, Orbán-Mikola, ez a felirat díszlett a választási plakátokon.
Csakhogy Mikola durván elszólta magát az egyik választási gyűlésen, ahol azt találta mondani: "Ha négy évre nyerni tudunk, és utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudunk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden eldőlne ebben az országban". Vagyis Mikola világossá tette, hogy a külhoni magyarok állampolgárságára csak szavazatnövelési célból van szüksége a Fidesznek. Ez volt Mikola "köteles beszéde".Bár Orbán észnél volt, és Mikolát a választási kampány finisében háttérbe tolta és lecserélte az akkor a Fidesz EU-s képviselőcsoportját vezető Dr. Schmitt Pálra, ezt a kikényszerített hibát már nem sikerült hárítani.
Viszont az őszödi beszéde kiszivárogtatásával meggyengített második Gyurcsány-kormány több-biztosítós egészségügy tervei nem szökkenhettek szárba, így a magánegészségügy és a magánbiztosítási rendszer két évtizede a spontán fejlődés útjára lépett, hatalmas egyenlőtlenséget és színvonalcsökkenést eredményezve az állami egészségügyben, ahogyan arról egy nem régi posztomban részletesebben írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése