Galambok

- Ez a sor vége - mondta a biztonsági őr, amikor Sofi Oksanenhez akartam beállni dedikáltatni legújabb könyvét, a Mikor eltűntek a galambokat.
- Tudom, - mondtam - ezért akarok ideállni.
- Sajnos már nincs lehetőség több dedikálásra, az írónőnek zsúfolt a programja.
Hát így maradt dedikálás nélkül a tavasszal vásárolt könyvem. Az egyik legjobb északi írónak tartott finn írónő egyik korábbi könyvére, a Tisztogatásra még 2011-ben beszélt rá volt tankörtársam, a Scolar könyvkiadó vezetője, Sugár András, pedig én eredetileg Ungvári Tamás Csalódások kora című tanulmánykötetét vettem meg, most viszont direkt Sofi kötetéért mentem, de András a Zelótára beszélt rá. Most került sor a legújabb Oksanen-kötet elolvasására.
A helyszín megint Észtország, a német megszállás időszaka. (Az észt és a finn nyelv nagyon közel állnak egymáshoz, egy észt és egy finn simán megértik egymást). Az észtek az 1941-es német megszállással megszabadultak a szovjet uralom alól, ezért felszabadítóként tekintettek a németekre, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az ukránok tekintettek eleinte a magyarokra. Sajnos hamar meg kellett tapasztalniuk, hogy a hőn áhított függetlenség helyett újabb megszállókat kapnak a nyakukba, és azok az észt férfiak, akiknek sikerült megszökniük a Vörös Hadseregből, vagy Finnországban kiképzett reguláris csapatok tagjaiként harcoltak az észt függetlenségért, egycsapásra a Wehrmacht-ban találták magukat.
A második világháború Németország által megszállt területei három kategóriába voltak sorolhatók:

• A nagynémet birodalom, a Reich határain belüli területek, mint Lengyelország északi része, Csehország vagy Ausztria.
• A német uralom alatt álló területek (Generalgouvernement), mint Lengyelország déli része, Nyugat-Ukrajna, Belarusz, a balti államok, Norvégia, Hollandia. A balti államok az Ostland Birodalmi Biztossághoz tartoztak.
• A meghódított vagy csatlós államok, ezek közé tartozott Magyarország is, mely még megszállása alatt sem veszítette el szuverenitását, ellentétben a balti államokkal.

A történet szereplőit a hitleri megszállás előtti, alatti és utáni időszakban követhetjük, sorsuk belenyúlik a '60-as évekbe. A főszereplő egy piti okirat-hamisítóból lett profi besúgó, aki minden rendszert igyekszik maximálisan kiszolgálni. Nem véletlen, hogy Magyarországon a legtöbb ismertté vált III/3-as ügynököt és besúgót a jobboldal soraiban találjuk meg. A kommunista hatalom általában személyes vagy családjuk gyengéit, hibáit kihasználva, zsarolva vette rá őket az együttműködésre, ezért a rendszerváltás után az egykori ügynökök a kommunizmus ádáz ellenségei lettek. Csak kevés önkéntes besúgót ismerhettünk meg, ezért nehezen érthető meg a minden hatalmat készséggel kiszolgálni képes ügynökök lelkivilága.
Az ilyen ügynökök felhasználásával születtek meg azok a többnyire hamisításokon és kitalációkon alapuló propagandakiadványok, melyek az '50-es, '60-as és '70-es években születtek Kelet-Európa-szerte.
Persze hamisítások mindkét oldalon születtek, és közöttük jónéhány nagyon tartósnak bizonyuló történelmi mítosszá vált, pl. '56 kapcsán még mindig erősen tartja magát az a legenda, hogy a Köztársaság téri vérengzésben Mező Imrét az övéi lőtték le hátulról.
A regényre visszatérve a németeknek és a szovjeteknek egyaránt örömmel jelentő és propaganda-kiadványokat író főszereplő, valamint felesége és unokatestvére bonyolult viszonyának utolsó puzzle-kockája csak a legutolsó oldalon kerül a helyére, de még utána is annyi kérdés marad az olvasóban, hogy szinte egyből kezdi újraolvasni a könyvet.
Na de még itt van a címadás kérdése. Milyen galambokról van szó és hová tűntek. Nos a regény egy-két utalásából kiderül, hogy a németek szívesen fogyasztották az észt galambokat:
"A kórház közelében a Wehrmacht katonái galambokra vadásztak. Egyikük észrevette Juuditot, és elmosolyodott, a többiek sűrgették, hogy folytassa a vadászatot: >>Már forr a víz a fazékban!.<<"
"A szakácsnő segítségével kitalált galambrecept legyőzhetetlennek bizonyult, szívesen megosztotta az érdeklődőkkel..."
"Ajánlom a galambot, egész egyszerűen mennyei. Hozzon abból a kiváló Rieslingből is!"
A német megszállás eltüntette a tallinni galambokat, és ezzel együtt a nemzeti önállóság reményét, melyet csak öt napig élhettek át az észtek, hogy ezt követően egy újabb 45 éves szovjet uralmat kapjanak a nyakukba.
A könyv nyelvezetével volt egy kis problémám. Gyakran éreztem nehézkesnek, sokszor fordultak elő olyan szavak, melyeket nem hallottam korábban, pl. röpital - sebtében bedobott kupica likőr. Mivel a Tisztogatásnál ezt nem éreztem, gyorsan megnéztem, hogy ugyanaz-e a fordító, és nem. A Tisztogatást Pap Éva, a Galambokat Bába Laura fordította.
Érdemes vigyázó szemeinket ma is Észtországra vetnünk. Nemcsak azért, mert nyelvrokon népről van szó, hanem mert a Szovjetunió összeomlása után visszanyert függetlenségük óta töretlenül fejlődnek, az EU-ba belépve az egy főre eső GDP tekintetében utolérték majd lehagyták Magyarországot, bevezették az eurót. Tegnapi hír, hogy Észtországban a világ bármely állampolgára e-bankszámlát nyithat, ezzel pénzügyi kaput nyitnak az EU felé. Szeptemberben Obama elnök Észtországban tárgyalt a balti államok vezetőivel, akik nyíltan elkötelezték magukat Ukrajna mellett. Észtországban legmagasabb a térségben az egy főre eső start-upok száma, az Észtországban élő oroszoknak eszük ágában sincs Oroszországba vágyni.
Ezért meglepő, hogy Magyarország nemrég bezárta tallinni nagykövetségét, bár ezt a lépést még Németh Zsolt volt külügyi államtitkár sem helyeselte. De hát ez csak egy esemény hazánk külpolitikai ámokfutásában, melyről érdemes lenne egy külön posztot írni.