A NER két nagy sikere. II. rész: Rezsicsökkentés

A rezsicsökkentésről is a sajtóban és a neten fellelhető információk alapján alakítottam ki a véleményemet, tévedés joga fenntartva.
2012 őszére csökkenni kezdett a Fidesz népszerűsége:

A Fidesz népszerűségének alakulása 2012-2013-ban

Messze voltak attól, hogy a teszetosza baloldal jeges leheletét érezzék a tarkójukon, de úgy érezték, tenniük kell valamit. A Habony-művek azonnal munkához látott, és bizony jó munkát végzett.
A lakossági gáz- és villamosenergia-szolgáltatás árát eddig is az Energiahivatal hagyta jóvá, általában a világpiaci árak figyelembe vételével, egyeztetve az egyetemes szolgáltatókkal. A második Fidesz-kormány első két évében ennek megfelelően kismértékben emelkedtek is az árak, a lakossági energiaárak lényegében elérték az EU-átlagot.
Ugyanakkor 2012 végére a lipcsei áramtőzsdén váratlanul csökkenni kezdett a zsinórenergia jegyzési ára.

A gázpiacon is kedvezően alakultak a dolgok: Nyugat-Európában egyre olcsóbbá vált a földgáz a gáztőzsdéken. Bár Magyarország pozíciói beszorultak a hosszútávú orosz gázszerződésben, az európai import árcsökkentés lehetőségével kecsegtetett. A Fidesz nem engedte át a lakossági árcsökkentést a szolgáltatók és az Energiahivatal belügyének, hanem beemelte a propagandagépezetbe. Így lett 2013. január elseje minden villany- és gázszámlán az ádáz rezsiharc kezdete. A propagandagépezet minden fronton megindult, aláíró ívek, rezsicsökkentő lakossági fórumok voltak országszerte.
Számomra érthetetlen volt, hogyan lehetett olyasminek az árcsökkentésére kormánypropagandát építeni, melynek a beszerzési árát nem mi határozzuk meg, mert szinte teljes egészében importra szorulunk. A propaganda kezdetben a szolgáltatók extraprofitjának megnyirbálásáról szólt. Nos, az áram esetében a beszerzés szabadpiacról - hazai erőművekből ill. egyre növekvő mértékű, mostanra már 40%-ot kitevő importból - történik, a rendszerirányítás és az alaphálózat állami tulajdonban van, a közép- és kisfeszültségű elosztó hálózat van az áramszolgáltatók tulajdonában, legfeljebb az ő profitjuk csökkentéséről lehet beszélni.
Az alternatív és zöldenergiák elterjedésében fontos feladat hárul az áramszolgáltatókra: a szélerőművek, napelemek, kogenerációs gázmotorok szemben a nagy erőművekkel nem az alaphálózatra, hanem az elosztó hálózatra termelnek. Az elosztóhálózatokat át kell alakítani okoshálózatokká (smartgrid), hogy helyi mérlegköröket lehessen kialakítani a fogyasztókhoz minél közelebb eső termelő egységekkel, hogy az áramszolgáltatók az alternatív energiaforrásokból álló virtuális erőművekkel elégíthessék ki a fogyasztói igényeket. Ez beruházásigényes feladat, ennek forráselvonásának lehetünk tanúi.
A gázpiacon is érdekes változások történtek. Az állam felvásárolta az E-On gázüzletágát, a kereskedelmi gáztározókat és a Nyugat-Európa felé irányuló gázvezetéket. Mivel a rezsicsökkentést a zömében önkormányzati tulajdonban lévő távfűtő művekre is meghirdették, az árcsökkentéshez olcsó földgázt kellett biztosítani. Ezt részben a gáztározókból, részben nyugati importból valósították meg. A hazai gázerőműveknek maradt a drága orosz gáz, nem voltak képesek versenyképes áramtermelésre, be is dobták a törülközőt.
Jól látható, hogy az energiapiacon az árcsökkentés csak durva piacellenes eszközökkel volt megvalósítható, és hosszú távú hatása a fejlesztések elmaradása és az ebből eredő korszerűtlen infrastruktúra lesz. Ráadásul ez a folyamat nem ösztönöz az energiahatékony technológiák alkalmazására. De mi történt a rezsi többi összetevőivel?
A családok jelentős pénzt költenek a víz- és csatornadíjra is. Korábban a vízművek egy része részben vagy egészben magánkézben, máshol önkormányzati tulajdonban volt. Mára már szinte mindenhol visszavásárolták az önkormányzatok a vízműveket, egyes helyeken, pl. Pécsett botrányos, erőszakos módon. Meg kell említeni azonban, hogy a magántőke bevonására a legtöbb helyen a fontos fejlesztésekhez szükséges források biztosítása miatt volt szükség. Jelenleg az a terv, hogy az állam létrehoz egy nemzeti vízművet. Ez fog szerződni a fogyasztókkal és ez köt szerződést a meglévő vízművekkel. Úgy tűnik, a helyi vízművek ezentúl majd egy alkufolyamat keretében állapodnak meg a nemzeti vízszolgáltatóval, és az állami büdzsé helyzete fogja eldönteni, jut-e fejlesztésre vagy nem.
Érthetetlen, hogy miért volt szükség állami monopóliumok létrehozására olyan területeken, ahol megfelelő hatósági felügyelet mellett nyugodtan lehetne piaci verseny. Ilyen a szemétszállítás és a kéményseprés. Az állami tűzifa 10 %-os árcsökkentését pedig csak a 7 forintos Fidesz-tejhez tudom hasonlítani.
Félreértés ne essék. Tudom, mennyire fontos a rezsicsökkentés sok család életében. De ez ugyanígy elmondható lenne az élelmiszerárakra, a ruházatra, az üzemanyagárra. Vagy a minimálbérre. De a javaknak az állami újraelosztáson keresztüli, a piaci ártól eltérített áron való juttatását egyszer már kipróbáltuk és nem vált be. Egy nonprofit vállalat nem tud magántőkét bevonni, csak költségvetési pénzből fejleszthet. Az meg vagy jut, vagy nem.
Nem szeretném, ha a rezsicsökkentés nyomán pár év múlva ez a mém valósulna meg: