A NER két nagy sikere. I. rész: Elszámolás a bankokkal

A kormány óriásplakátokon hirdeti két nagy sikerét, a bankok elszámoltatását és a rezsicsökkentést. Mivel mindkettőnek fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz az önkormányzati választásokon is elsöprő győzelmet aratott, szeretném mindkettőről elmondani a véleményemet.
Már többször elmondtam, hogy ez egy szubjektív blog. Az adott témáknak nem vagyok a szakembere, ezért tévedhetek. Arról van csak szó, hogy megpróbáltam azokat az információkat összegyűjteni, melyek a neten mindenki számára rendelkezésre állnak, és ezekből, valamint korábbi tapasztalataimból kialakítani saját véleményemet. Ebben a bejegyzésben a bankok devizaalapú hitelezési gyakorlatával kapcsolatos utólagos elszámoltatásról írok.
2001-ben a Fidesz-Kisgazda kormányzat államilag támogatott lakáskölcsönök rendszerét vezette be. Nemcsak a folyósítási kamat volt igen kedvező, de viszonylag egyszerű volt hozzájutni, ráadásul a törlesztőrészletek levonhatók voltak a jövedelemadó alapjából. 2002-ben mi is vettünk fel ilyen kölcsönt, sőt kettőt is, a másodikat csak áthidaló kölcsön céljára, amíg eladjuk régi lakásunkat. Három hónap múlva vissza is fizettük, de még a háromhavi törlesztőrészletre is járt az adójóváírás. Ha jól emlékszem, az olcsóbbik kölcsönt 1,75% kamatra, a drágábbikat 4%-ra folyósították.
Az alábbi ábra a jegybanki alapkamat alakulását mutatja 1990-től napjainkig.

Jól látható, hogy 2002-ben 9-10% körül mozgott az alapkamat, jelentős állami támogatás volt a kölcsönön.
Ez a fajta lakástámogatás nagyon sok család új lakáshoz jutását segítette és hozzájárult az építőipar nagymértékű bővüléséhez, de nagymértékben növelte hazánk eladósodását. Amikor Gyurcsány Ferencet az államadósságot vizsgáló parlamenti bizottság elé idézték, ő összeállított egy prezentációt arról, milyen múltbéli intézkedések járultak hozzá az államadósság növeléséhez. Fontos pont volt benne a lakástámogatás.
A 2002-ben megalakult Medgyessy-kormány 2004-ig folyamatosan felszámolta ezt a típusú kölcsönt. Viszont továbbra is fennállt az új lakások iránti kereslet és a nagy építőipari kapacitások. Mivel a nem támogatott, piaci alapú forintkölcsönök a magasan tartott jegybanki alapkamat miatt igen drágák voltak, a bankok devizaforrások után néztek.A devizaalapú kölcsönzés lényege az volt, hogy a folyósító bankok viszonylag alacsony kamatú kölcsönt vettek fel svájci frankban, ezt forintra váltva folyósították az ügyfélnek, a törlesztést és a kamatot visszaváltották frankra és így törlesztettek a kölcsönző bank felé. Széles körben elterjedt konteó, hogy a deviza csak elszámolási alap volt, a svájci frank fizikai valójában nem is vett részt az ügyletben. Ennek ellentmond, hogy a magas jegybanki alapkamat miatt a bankok magasabb kamaton jutottak volna forráshoz, mint amilyen kamaton kihelyezik, ez helyből veszteséget okozott volna. Erre is vannak komplikált elméletek, hogy a kereskedelmi bankoknak nincs is szükségük forrásbevonásra, mert képesek virtuális pénzt teremteni. Az ilyen összeesküvés-elméletek legfőbb alapja az, hogy az átlagembereknek gőzük sincs a banküzem működéséről (hozzáteszem, hogy nekem sem, de én legalább próbálok utánaolvasni a dolgoknak).
A viszonylag alacsony kamatért cserébe az ügyfélnek három kockázatot kellett vállalnia:

• Az esetleges árfolyam-növekedés kockázatát, amely - mint látni fogjuk - be is következett.
• A változó kamatot: a svájci frankhitelért a felvevő bank a folyósítási kamaton kívül ún. hitelkockázati felárat is fizetni kénytelen. Nem ugyanannyi a kamata a svájci frankban nyújtott kölcsönnek Bécsben, Prágában vagy Budapesten. Ráadásul a hitelkockázati felár az ország hitelminősítésétől függően változhat, a későbbiekben majd látni fogjuk, hogy az elmúlt években kedvezőtlenül alakult.
• A devizaátváltáshoz szükséges árfolyamrést, azaz a vételi és eladási árfolyam közötti különbséget.

A devizaalapú hitel az évezred első évtizedében akkora siker volt, hogy nemcsak ingatlanra, de gépkocsi-vásárlásra, sőt, szabad felhasználásra is sokan igénybe vették.
A svájci frank árfolyamának radikális emelkedése 2010 után következett be:

 

180 forintról 260 forintig két nagyobb ugrás látszik, az első 2010 nyarán az ominózus Kósa-nyilatkozat után következett be. Sajnos ezzel egy időben Magyarország hitelkockázati felára is növekedett:

Mindkét folyamat a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek jelentős emelkedését vonta maga után, nagyon sok adós nem tudott tovább törleszteni.

A bankok számára tetézte a bajt, hogy a válság miatt nagy áresés volt az ingatlanpiacon, ezért az ingatlanok már nem nyújtottak elegendő fedezetet a kölcsönre, ráadásul a kormányzat az eladósodott családok védelmére árverezési moratóriumot hirdetett, a bankok nem juthattak a pénzükhöz. A meghirdetett adósmentő csomagok (árfolyamgát, kedvezményes egy összegű törlesztés) csak keveseknek jelentett megoldást.

A jelenlegi elszámolási törvény csak félmegoldást hozott: kimondta, hogy tisztességtelen volt az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés alkalmazása. A tisztességtelen szót használták, mert természetesen mindkettőt tartalmazta a hitelszerződés, melyet ráadásul a bankfelügyelet is jóváhagyott, de a jog ismeri a tisztességtelen és egyoldalú szerződés fogalmát, melyet utólag is semmisnek lehet tekinteni. Ezúttal ezt alkalmazták a bankokra. Ez az adósok törlesztőrészletét legfeljebb 25%-kal csökkenti, mégis összességében kb 1000 milliárd forint terhet ró a bankszektorra.

Ha figyelembe vesszük a bankokra kirótt - először csak átmenetinek mondott, majd véglegesített - bankadót, a devizaalapú hitelek visszamenőleges, a bankok kárára történő módosítását valamint a bedőlt hitelek fedezetelvonását, akkor megérthetjük, hogy tényleg nehéz helyzetbe kerültek a bankok. A kereskedelmi bankok nagy része nem hazaárulásból került külföldi kézbe, hanem azért, mert csak külföldi forrás bevonásával lehetett a magyar gazdaság növekedéséhez szükséges elegendő hitelt biztosítani. A hitelnyújtási hajlandóság csökkenése jól látható az új beruházásoknak a régióban kiugróan alacsony mértékén. Szerencse, hogy nem valósították meg a Jobbik követelését, hogy a devizaalapú hiteleket a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon forintosítsák, mert ez valóban a gazdaság teljes összeomlásához vezetne.

Arról van tehát szó, hogy a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek növekedését alapvetően a kormányzat hibás gazdaságpolitikája, ebből eredően a forint gyengülése és hazánk kedvezőtlen kockázati besorolása okozta. Ezt próbálják most a bankok nyakába varrni.

Félő, hogy a kormányzat szlogenjéből így is ez lesz majd:

Update 2014.10.14: Most olvasom, hogy a Citibank kivonul Magyarországról.