A zöld ötven árnyalata

Van ugyebár a méregzöld, a libafos-zöld, a sorhajó-zöld...és még vagy 47 féle zöld. És ugyanennyi árnyalata volt az elmúlt negyedszázad magyar zöldszervezeteinek is.
A Duna Kör egyenesen rendszerbuktató babérokra tört a Bős-Nagymaros Vízlépcső elleni fellépésével. Akkoriban tényleg valamennyien amatőr vízügyi szakemberek voltunk, hasonlóan a mostani helyzethez, amikor mindenki amatőr atomenergetikus lett. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a 25 éve egyoldalúan leállított beruházás Magyarország számára a legkedvezőtlenebb megoldás volt: A szlovákok által elterelt Mosoni-Duna ökológiai vészhelyzetet eredményezett, a nagymarosi mederrendezés sebei máig nem gyógyultak be, és még Ausztria számára is évekig ingyen szállított villamosenergia formájában kellett törlesztenünk a Donaukraftwerk projektben való részvételét.
Mára talán annyi maradt régi dicsőségünkből, hogy öt évvel ezelőtt még Sólyom László köztársasági elnök, úgy is, mint a Védegylet egykori elnökségi tagja megtagadta a nemzetközi hírű Mosonyi Emil vízmérnök professzornak, a Vízlépcső atyjának magas állami kitüntetését.
Természetesen a Védegylet és Sólyom László a Zengőre tervezett katonai radar elleni tiltakozásnál is hallatta hangját. A korábbi légvédelmi lokátorbázisok helyett Magyarország légvédelme mindössze három úgynevezett 3D radarállomással megoldható. Kettőt fel is építettek Bánkúton illetve Békéscsabán, de a Mecsek Zengő nevű csúcsára építendőt megakadályozták a zöldek, mondván, hogy jajistenem, mi lesz a bánáti bazsarózsával. Később a HM módosított a terven, hogy jó, akkor tegyük az állomást a Tubesre, de azt meg a pécsi önkormányzat akadályozta meg, így végül a létesítmény egy sokkal kedvezőtlenebb helyre, Medinára került.
Ezek a radarállomások már semmiben sem hasonlítanak az egykori lokátorállomásokra (én is lokátoros voltam a seregben), sokkal inkább úgy néznek ki, mint egy víztorony.

A létesítményhez mindössze egy hektárnyi alapterületre, oda vezető útra és kábelekre van szükség. Nem hiszem, hogy nagy kár esett volna a bazsarózsákban. De rendben van, védjük a természetet. Csakhogy a Zengőért folyó csata közben egy szó sem esett arról, hogy a HM-nek a nyolcvanas években és a 90-es évek első felében üzemeltetett légvédelmi rakétabázisai elhagyottan, romosan, a bontás, tereprendezés és rekultiváció legkisebb szándéka nélkül éktelenkednek szerte az országban. Az alábbi térképrészlet a Budapest körül kiépült egykori légvédelmi rakétabázisokat mutatja:


View Légvédelmi rakétabázisok Budapest körül in a larger map

Az 1981 és 1996 között működő bázisok közül a legtöbb romosan, a környezetet és az arra járók testi épségét veszélyeztetve éktelenkedik.A Pilis három legszebb csúcsát, a Pilistetőt, A Lom-hegyet és az Urak Asztalát csúfítják az elhagyott létesítmények. Biatorbágyon és a Lom-hegyen magam is jártam, íme egy-egy fénykép róluk:

Elhagyott rakétafedezék Biatorbágy fölött a hegyen

Romos körlet a Pilisben

Egykori molnaszecsődi laktanyám sincs különb állapotban:

Lokátoros laktanya romjai Molnaszecsődön

Mindig is gyanítottam, hogy a zöld mozgalmak gyakran csak fedőszervezetek, nagy beruházások "környezetvédelmi" szempontú akadályozásával próbálnak meg zsarolási potenciálra szert tenni. Ilyesmiről olvashattunk a legutóbbi HVG-ben is: az Audi bővítésének tett keresztbe a Tiszántúli Természetvédők Társulata, de a gyár némi környezetvédelmi hozzájárulásáért cserébe a zöldszervezet visszavonta keresetét. Gyakorlatilag az állami természetvédelem helyett keménykedett és tett szert egy kis bevételre.
A tervezett paksi atomerőmű-bővítés új gumicsont a hazai zöldszervezetek és az LMP számára. Mivel a lakosság körében atomerőmű-kérdésben finoman szólva nem túl magas a szakmai kompetencia, könnyű hamis vagy félinformációk terjesztésével hangulatot kelteni. A legutóbbi gyöngyszem az ATV Egyenes beszéd című műsorában az Aszódi Attila atomenergetikai szakemberrel, majd másnap Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselővel folytatott beszélgetés volt. Aszódi elismert szaktekintélynek számít, magam is voltam egy előadásán, azt is megzavarták a Greenpeace aktivistái. Olyan alapvető tényekre hívta fel a riporter figyelmét (annak őszinte csodálkozása mellett), hogy a villamosenergia ipari méretű tárolása nem megoldott hazánkban, és hogy az atomenergia akkor is a legolcsóbb, ha mindent beleszámítunk: beruházás, hitelkamatok, haszon, üzemeltetés, a rádiaktív anyagok tárolása, bontás az életciklus végén.
Ezzel szemben Sallai azzal kezdte mondandóját, hogy Aszódi Attila "attól szakértő, hogy egyre többet tud, egyre kevesebbről". Együtt viccelődtek azon, hogy még azt sem tudja, hogy a villamosenergiát nem lehet tárolni. "Hát akkor nem tudnánk reggelente elindítani az autókat"- mondta Sallai, pedig a zöldek pont az ólomakkumulátorok legádázabb ellenségei, akik minden akkumulátorbontó üzem létesítését megpróbálnak megakadályozni, de ellenzik a tározós vízerőművek építését is. Azon is élcelődtek, hogy Aszódi szerint a napenergiával csak meleg vizet lehet előállítani, holott a szakember mindössze kijavította a riportert, hogy a napkollektor nem áramtermelésre, hanem melegvíz-termelésre való, előbbire a fotóvoltaikus napelemek szolgálnak. Szintén jót humorizáltak azon, hogy Aszódi az erőmű teljes életciklusára számolja ki a megtérülést, holott az oroszok a hitelt csak 15 évre adják. Mintha Aszódi kötötte volna a hitelszerződést.
Magyarország rákfenéje, hogy a politikai pártok azokban a kérdésekben is megosztják a lakosságot, amelyekben egyébként nyugodtan lehetne közmegegyezés, mert közös érdeket szolgálnak. Ha Fideszes vagy, nem szereted a Combinó villamost, mert azokat Demszky alatt indítottuk el.. Ha MSZP-s vagy, ellenzed Paksot, mert Orbán állapodott meg róla. Sajnos a hazai zöldek ezekre a nagyon alantas ösztönökre építenek.