Galambok

- Ez a sor vége - mondta a biztonsági őr, amikor Sofi Oksanenhez akartam beállni dedikáltatni legújabb könyvét, a Mikor eltűntek a galambokat.
- Tudom, - mondtam - ezért akarok ideállni.
- Sajnos már nincs lehetőség több dedikálásra, az írónőnek zsúfolt a programja.
Hát így maradt dedikálás nélkül a tavasszal vásárolt könyvem. Az egyik legjobb északi írónak tartott finn írónő egyik korábbi könyvére, a Tisztogatásra még 2011-ben beszélt rá volt tankörtársam, a Scolar könyvkiadó vezetője, Sugár András, pedig én eredetileg Ungvári Tamás Csalódások kora című tanulmánykötetét vettem meg, most viszont direkt Sofi kötetéért mentem, de András a Zelótára beszélt rá. Most került sor a legújabb Oksanen-kötet elolvasására.
A helyszín megint Észtország, a német megszállás időszaka. (Az észt és a finn nyelv nagyon közel állnak egymáshoz, egy észt és egy finn simán megértik egymást). Az észtek az 1941-es német megszállással megszabadultak a szovjet uralom alól, ezért felszabadítóként tekintettek a németekre, hasonlóan ahhoz, mint ahogyan az ukránok tekintettek eleinte a magyarokra. Sajnos hamar meg kellett tapasztalniuk, hogy a hőn áhított függetlenség helyett újabb megszállókat kapnak a nyakukba, és azok az észt férfiak, akiknek sikerült megszökniük a Vörös Hadseregből, vagy Finnországban kiképzett reguláris csapatok tagjaiként harcoltak az észt függetlenségért, egycsapásra a Wehrmacht-ban találták magukat.
A második világháború Németország által megszállt területei három kategóriába voltak sorolhatók:

• A nagynémet birodalom, a Reich határain belüli területek, mint Lengyelország északi része, Csehország vagy Ausztria.
• A német uralom alatt álló területek (Generalgouvernement), mint Lengyelország déli része, Nyugat-Ukrajna, Belarusz, a balti államok, Norvégia, Hollandia. A balti államok az Ostland Birodalmi Biztossághoz tartoztak.
• A meghódított vagy csatlós államok, ezek közé tartozott Magyarország is, mely még megszállása alatt sem veszítette el szuverenitását, ellentétben a balti államokkal.

A történet szereplőit a hitleri megszállás előtti, alatti és utáni időszakban követhetjük, sorsuk belenyúlik a '60-as évekbe. A főszereplő egy piti okirat-hamisítóból lett profi besúgó, aki minden rendszert igyekszik maximálisan kiszolgálni. Nem véletlen, hogy Magyarországon a legtöbb ismertté vált III/3-as ügynököt és besúgót a jobboldal soraiban találjuk meg. A kommunista hatalom általában személyes vagy családjuk gyengéit, hibáit kihasználva, zsarolva vette rá őket az együttműködésre, ezért a rendszerváltás után az egykori ügynökök a kommunizmus ádáz ellenségei lettek. Csak kevés önkéntes besúgót ismerhettünk meg, ezért nehezen érthető meg a minden hatalmat készséggel kiszolgálni képes ügynökök lelkivilága.
Az ilyen ügynökök felhasználásával születtek meg azok a többnyire hamisításokon és kitalációkon alapuló propagandakiadványok, melyek az '50-es, '60-as és '70-es években születtek Kelet-Európa-szerte.
Persze hamisítások mindkét oldalon születtek, és közöttük jónéhány nagyon tartósnak bizonyuló történelmi mítosszá vált, pl. '56 kapcsán még mindig erősen tartja magát az a legenda, hogy a Köztársaság téri vérengzésben Mező Imrét az övéi lőtték le hátulról.
A regényre visszatérve a németeknek és a szovjeteknek egyaránt örömmel jelentő és propaganda-kiadványokat író főszereplő, valamint felesége és unokatestvére bonyolult viszonyának utolsó puzzle-kockája csak a legutolsó oldalon kerül a helyére, de még utána is annyi kérdés marad az olvasóban, hogy szinte egyből kezdi újraolvasni a könyvet.
Na de még itt van a címadás kérdése. Milyen galambokról van szó és hová tűntek. Nos a regény egy-két utalásából kiderül, hogy a németek szívesen fogyasztották az észt galambokat:
"A kórház közelében a Wehrmacht katonái galambokra vadásztak. Egyikük észrevette Juuditot, és elmosolyodott, a többiek sűrgették, hogy folytassa a vadászatot: >>Már forr a víz a fazékban!.<<"
"A szakácsnő segítségével kitalált galambrecept legyőzhetetlennek bizonyult, szívesen megosztotta az érdeklődőkkel..."
"Ajánlom a galambot, egész egyszerűen mennyei. Hozzon abból a kiváló Rieslingből is!"
A német megszállás eltüntette a tallinni galambokat, és ezzel együtt a nemzeti önállóság reményét, melyet csak öt napig élhettek át az észtek, hogy ezt követően egy újabb 45 éves szovjet uralmat kapjanak a nyakukba.
A könyv nyelvezetével volt egy kis problémám. Gyakran éreztem nehézkesnek, sokszor fordultak elő olyan szavak, melyeket nem hallottam korábban, pl. röpital - sebtében bedobott kupica likőr. Mivel a Tisztogatásnál ezt nem éreztem, gyorsan megnéztem, hogy ugyanaz-e a fordító, és nem. A Tisztogatást Pap Éva, a Galambokat Bába Laura fordította.
Érdemes vigyázó szemeinket ma is Észtországra vetnünk. Nemcsak azért, mert nyelvrokon népről van szó, hanem mert a Szovjetunió összeomlása után visszanyert függetlenségük óta töretlenül fejlődnek, az EU-ba belépve az egy főre eső GDP tekintetében utolérték majd lehagyták Magyarországot, bevezették az eurót. Tegnapi hír, hogy Észtországban a világ bármely állampolgára e-bankszámlát nyithat, ezzel pénzügyi kaput nyitnak az EU felé. Szeptemberben Obama elnök Észtországban tárgyalt a balti államok vezetőivel, akik nyíltan elkötelezték magukat Ukrajna mellett. Észtországban legmagasabb a térségben az egy főre eső start-upok száma, az Észtországban élő oroszoknak eszük ágában sincs Oroszországba vágyni.
Ezért meglepő, hogy Magyarország nemrég bezárta tallinni nagykövetségét, bár ezt a lépést még Németh Zsolt volt külügyi államtitkár sem helyeselte. De hát ez csak egy esemény hazánk külpolitikai ámokfutásában, melyről érdemes lenne egy külön posztot írni.

Őszi előadások

Már írtam egy korábbi posztomban, hogy anyósomnak 2x2 operabérlete van, és általában Kati szokott vele elmenni. Az egyik bérletpár az idei évad premierjeire szól, és két héttel ezelőtt én ugrottam be Kati helyett a Mozart Così fan tutte című operájának bemutatójára, melyet nem más, mint az Oscar-díjas filmrendező,
Jiří Menzel rendezte. A Così fan tutte-t még sohasem láttam. Míg a Don Juanból, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házasságából vagy a Varázsfuvolából bármikor tudok énekelni valamit, ez az opera valahogy nem mászik az ember fülébe. A mindössze hat szereplős operában hallhatunk szólót, duettet, triót, kvartettet, kvintettet és szextettet, és itt is érvényesül az, hogy mikor azt gondoljuk, hogy teljes már a harmónia, akkor Mozart még behoz egy vagy két újabb szólamot, mégis egy idő után ráununk az áriák sorára. Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha tizenöt Vivaldi-concertót kéne egymás után meghallgatnunk.
A librettóról az 1955-ös kiadású Operák könyve rosszallóan írja: "A szöveíró - anélkül, hogy ez valójában szándékában lett volna - korának erkölcseiről rajzolt sivár képet. A történet szerint az asszonyok hűsége fabatkát sem ér. Pár ügyes bók, szenvelgő sóhaj, a komorna tenyerébe csúsztatott ajándék - s máris megnyílnak az asszonyszívek; hűség, eskü percek, órák alatt feledve". Szóval  szocialista erkölcs nevében ítéli el a 18. század végének udvari erkölcsét. Nyugodtan egy mai valóságshow, a Kísértés dramaturgiája szerint lehetett volna megrendezni az operát, szerencsére Menzel inkább a commedia dell'arte műfaji szabályai szerint építette fel a darabot. A végén persze bejött Jiří meghajolni, és boldog voltam, hogy azt a levegőt szívhatom be, amit ez a híres rendező kifúj.
Orsika szereti a cirkuszt, mint műfajt, ezért megkért minket, hogy feltétlenül menjünk el vele cirkuszba, amikor hazajön, így egy hete a Fővárosi Nagycirkusz Zéró gravitáció című produkciójára ment el az egész család. Amikor a lányok még kicsik voltak, minden évben mentünk cirkuszba, mert a cégünk cirkuszjeggyel lepte meg a gyerekeket Mikulásra. Balatoni nyaralásainkkor is mindig mentünk cirkuszba, legutóbb tavaly Balatonlellén. A vidéki cirkuszokban az a vicces, hogy ugyanazt az artistát láthatjuk késdobálóként, mint kígyóbűvölőként, és a szünetben a büfében árulja a perecet. Azért most is voltak ismétlők: a "Bungeeing Girls" ugyanaz a négy lány, mint a "Four Pantheras" artistacsoport, a "Cherifian Trouple" tagjait pedig az első részben egyiptomi csoportként, a másodikban karib-tengeri kalózokként láthatjuk. Nem tehetek róla, de nekem a Zéró gravitációról Széles Gábor, és a kikapcsolható gravitáció jutott eszembe.
Kedden este Bori és Orsi a Budapesten egyre népszerűbb pánikszobák egyikéből igyekeztek volna kiszabadulni, de Bori az utolsó pillanatban lemondta a programot, így kénytelen voltam gyorsan színházjegy után nézni. Már régóta szerettem volna a Gólem Színház egy előadását megnézni, így örültem, hogy pont kaptam három jegyet a Mamelosn című színdarabra (a cím jiddisül van, és azt jelenti: anyám). Nagymama, lánya és unokája történetét meséli el a darab: A nagymama holokauszt-túlélő, aki az NDK-ban belép a kommunista pártba, sőt a STASI-nak is jelent, de hű marad a zsidó hagyományokhoz. A lánya az egyesített Németországban szakítani igyekszik mind a kommunista, mind a zsidó múlttal, míg az unoka, identitását keresve jiddisül tanul és kivándorol New Yorkba. Igaz neurotikus tragikomédia sok zsidó viccel. Orsinak nagyon tetszett, és engem megint elbűvölt, hogy három színész - köztük Kiss Mari - mindössze száz embernek játszik teljes odaadással.
Ma a Madách Színházban voltunk, a Mamma Mia! című ABBA-musicalen. Attól féltem, hogy az ABBA-számok apropóján gyengécske előadást láthatunk majd, de a Madách megint kitett magáért. A történet persze elég limonádé: egy lány, kit egyedül nevelt az anyja, esküvőjére meghívja azt a három férfit, aki szóba jöhet, mint édesapa. És ha már a Così fan tutte-nál szóba kerültek a jó erkölcsök,  nem árt megemlíteni, hogy bizony nem derül ki, hogy ki lehet a papa, de egy-egy harmadot mindhárman bevállalnak a lányból. Az ismert ABBA-dalok magyarul hangzanak el, és az előadás végén a közönséget ugyanúgy meginvitálják a színpadra egy táncra, mint 30 évvel ezelőtt a Mindhalálig Beatles-ben. Élveztem az előadást és nem néztem ötpercenként az órámat, hogy mikor hagyják már ABBA.

Jelentés lányaimról

Orsi egy hetes hazalátogatásával bearanyozta ezt a borongós őszt, ez pedig jó apropó arra, hogy újabb jelentést tegyek lányaimról.

Kezdjük Petrával, aki két hónapja szilágyis. Ugyanazt kellett megtapasztalnia, amit két testvérének, akik az alsó tagozat után kisgimnazisták lettek: sokkal nagyobb önállóságra szoktatják a diákokat, kiselőadásokat, beadandó házidolgozatokat, csoportmunkát várnak a tanulóktól. Petra egyelőre jól állja a sarat, az iskola életében fontos őszi eseményre, az Erzsébet-napra az osztály egy előadással, Petra pedig magyar irodalomból és német nyelvből pályázat beadásával készül.
Emellett színjátszózik a Marczibányi téren és FitKid órára (gyermekfitnesz) jár a MOM Sportközpontba.

Bori nagy intenzitással vetette bele magát a CEU-s diákéletbe, ahol szintén teljesen más az oktatási stílus, mint az ELTE-n. Olyan tantárgyai vannak, mint pl. az "academic writting", ahol a tudományos írásművek létrehozásának módszertanával ismerkedhet meg. És ha már a tudományos írásműveknél tartunk, Bori első tanulmánya, amiért pénzt is kapott, nyomtatásban is megjelent, sőt, a neten is olvasható (a 104. oldaltól). A megbízást pár nappal Orbán tusnádfürdői beszéde után kapta a Republikon Intézettől, hiába, beindultak a civil szervezetek önvédelmi reflexei. Nagyon büszkék vagyunk Bori írására, de egyben aggódunk a liberális demokrácia mellett tett nyílt elkötelezettsége miatt. Idézet a műből:
Similarly to Ukraine, the dilemma of “East or West” seems to have been recently renewed in Hungary. For a long time it seemed as if with the end of communism in 1989, Hungary had committed itself to the West. However, due to the politics of the Orbán-government, the country is again a ferry beating between the East and the West: it is getting closer and closer to Russia and to the East in general, while western values and relations become deemphasized.
És emellett találjátok ki, hogy Bori milyen nyelven tanul az egyetemen? Hát arabul! A CEU-n a forráskutatást segítő nyelvtanfolyamok vannak, ezért Bori elhatározta, hogy héberül fog tanulni. De egyrészt csak ó-héber tanfolyam van, másrészt Bori számára rossz időpontban. Ezért inkább az arabot választotta, ami már "majdnem héber" (ez olyan, mintha valaki finnül tanulna, mert az már majdnem magyar).

És akkor most Orsiról.
Befejeződött a Jeruzsálemi Héber Egyetem előkészítő tanfolyamának első etapja, ahol kizárólag nyelvet tanultak. Büszkén jelenthetem, hogy Orsi 94 %-ot ért el. A jövő héten már szaktárgyakkal folytatódik a kurzus: továbbra is van héber, mellette angol, matematika, történelem és tanulási módszertan. Ez utóbbi tárgy hatékony tanulási módszerekkel ismerteti meg a diákokat, lehetni ilyen nálunk is.
Emellett Orsi jelentkezett egy olyan tanfolyamra, mely az egyetemi felvételi vizsga, a pszichometriai teszt megírására készít fel. Heti egy alkalommal van Tel-Avivban, a tanfolyam díjának felére Orsi ösztöndíjat kapott. Szóval a jövőben sem fog unatkozni.
És akkor néhány szót hazalátogatásáról.
Orsi kedvéért egy ebédre összegyűlt a család: nagymamák, nagybácsi, nagynénik, unokatesók a párjukkal.

Aztán voltunk cirkuszban, moziban, színházban. Orsi ellátogatott régi iskolájába, volt anyjával shoppingolni, meglátogatta Bori egyetemét, és találkozott barátnőivel, osztálytársaival.

Tegnap könnyes búcsút vettünk tőle, egy fél évig megint csak távolból izgulhatunk érte.

25 éves a harmadik magyar köztársaság

Negyedszázada - bár az akkor még munkanap volt, az utolsó dolgozós október 23. - jelen voltam azon a történelmi eseményen, amikor Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke és egyben ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a harmadik magyar köztársaságot.

Szűrös Mátyás két deklarációjából már az egyik nem igaz: országunk neve már nem Magyar Köztársaság, de államformája még köztársaság. Bár az alábbi közterület-átnevezés számomra még magyarázatra szorul:

És hogy miért harmadik köztársaság? Az elsőt még 1918-ban, a másodikat 1946-ban kiáltották ki. Csak kevesen tudják, hogy 2006 óta február 1-je, vagyis a második magyar köztársaság kikiáltásának évfordulója egyben a köztársaság hivatalos emléknapja is.

Ezúttal azonban az ünnep kapcsán néhány 56-os emlékműről szeretnék beszélni.

Bármilyen furcsa, de vannak már eltávolított 56-os emlékműveink is. A Kossuth tér átrendezése kapcsán eltűnt a térről két 56-os emlékhely. Az első egy Makovecz által megalkotott jelképes sír, mely a Kossuth téri sortűz áldozatainak állított emléket. Ezt pótolta az a föld alatti emlékhely a téren, amely pont erről az eseményről emlékezik meg. A másik viszont Lugossy Mária A forradalom lángja című alkotása, melyet ismeretlen helyre szállítottak, sorsáról semmit sem tudunk.

A forradalom negyvenedik évfordulójára 1996-ban emelték, és hagyományosan minden október 23-án meggyújtották, majd november 4-én, a forradalom leverésének évfordulóján eloltották benne a lángot. 18 év után ez az aktus kimaradt az állami ünnepségsorozatból. Persze nem ez az egyetlen hagyomány, amellyel a Fidesz csak azért szakít, mert nem ők vezették be ('96-ban Göncz Árpád volt a köztársasági elnök, Horn Gyula pedig a miniszterelnök)

2006 forró "Őszöd"-jén Veszprémben is felállítottak egy 56-os emlékművet, melyet a frissen megválasztott fideszes önkormányzat azonnal eltávolíttatott. Az emlékmű alkotója ifjabb Rajk László volt.

A hat darabból álló alkotás csak egyetlen nézőpontból áll össze egyetlen egységes lyukas trikolórrá. Nem nehéz megfejteni a szimbolikáját: a forradalom résztvevői sok mindenben nem értettek egyet, de a legfontosabban, Magyarország szuverenitásában és a demokratikus szabadságjogokban igen. Az is fontos lehetett volna, hogy pont az a Rajk László az alkotó, kinek koncepciós perben kivégzett apja újratemetése volt a forradalom kirobbanásának egyik oka. Az emlékművet a város hosszú huzavona után elbontatta, és 20 millió forint bontási költséget ki is számláztak Rajknak, nem tudom, most hol tart az ügy*.
Veszprém városa végül is Melocco Miklóstól rendelte meg az emlékművet, így született meg a Brusznyai-emlékmű Brusznyai Árpád 56-os mártír emlékére.

Az emlékmű első és hátsó oldalán egy-egy Radnóti-idézet volt. Elöl: "Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg." Hátul: "de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem". Csakhogy Melocco a "csecsszopók" szót "csecsemők"-re változtatta. Sokan felháborodtak Radnóti "cenzúrázásán", viszont a művész nem volt hajlandó a "csecsszopók" szót vállalni, rejtélyes, hogy miért, ezért inkább az egész idézetet eltávolították a szoborról. Egyébként Melocco veszprémi szobra formájában nagyon hasonlít a szobrász szegedi 56-os emlékművére.

Hadd szóljak szűkebb pátriám, az I. kerület 56-os emlékművéről, mely szerintem Budapest legszebb és talán legkifejezőbb emlékműve, Ócsai Károly obeliszkje.

Az oszlop tetején V-betűt formáló szárnyak a szabadság szárnyalását és a győzelmet szimbolizálják, ám én csak fejetlen angyalnak nevezem az alkotást, mely a lehető legjobban ábrázolja 56-ot: A szabadságvágy magasra repített minket, de sajnos közben elveszítettük a fejünket, és azt hittük, hogy győzhetünk.
Természetesen ennek a szobornak a történetében is találunk botrányokat. Első lépcsőben csak az obeliszk készült el a tetején lévő szárnyakkal. A művész már odakészítette a kőtömböt a dombormű megformálásához, amikor az egyik éjjel eltűnt, viszont az oszlop oldalában megjelent egy iszonyatosan ízléstelen, műanyagból készült dombormű. A szobrot állító 56-os szervezetek úgy érezték ugyanis, hogy valamiképpen kompenzálni kell a mű túlságosan elvont szimbolikáját egy figuratív alkotással. Sokáig úgy nézett ki, hogy az 56-os veteránok erőszakosságának szégyenoszlopa lesz az emlékmű. Csak évekig tartó jogi huzavona után sikerült eltávolítani a festett műanyag lapot, és végre felkerülhetett a végleges dombormű.
Végezetül hadd tegyem ide örök kedvencemet, az érdi termálfürdő falán lévő 56-os emléktáblát, mint a történelmi katyvasz igazi mintapéldáját: Nagy Imre és négy mártírtársa egy Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép előtt, alatta bibliai idézettel.

* Update 2014.11.20:
Tegnap (!) jogerősen lezárult az ügy, Rajkéknak nem kell fizetniük, sőt, kapnak még 5 millió forintot. A szobor elvileg a városé, gondolom valami telephelyen lehet, Rajk akár vissza is vásárolhatná.

A NER két nagy sikere. II. rész: Rezsicsökkentés

A rezsicsökkentésről is a sajtóban és a neten fellelhető információk alapján alakítottam ki a véleményemet, tévedés joga fenntartva.
2012 őszére csökkenni kezdett a Fidesz népszerűsége:

A Fidesz népszerűségének alakulása 2012-2013-ban

Messze voltak attól, hogy a teszetosza baloldal jeges leheletét érezzék a tarkójukon, de úgy érezték, tenniük kell valamit. A Habony-művek azonnal munkához látott, és bizony jó munkát végzett.
A lakossági gáz- és villamosenergia-szolgáltatás árát eddig is az Energiahivatal hagyta jóvá, általában a világpiaci árak figyelembe vételével, egyeztetve az egyetemes szolgáltatókkal. A második Fidesz-kormány első két évében ennek megfelelően kismértékben emelkedtek is az árak, a lakossági energiaárak lényegében elérték az EU-átlagot.
Ugyanakkor 2012 végére a lipcsei áramtőzsdén váratlanul csökkenni kezdett a zsinórenergia jegyzési ára.

A gázpiacon is kedvezően alakultak a dolgok: Nyugat-Európában egyre olcsóbbá vált a földgáz a gáztőzsdéken. Bár Magyarország pozíciói beszorultak a hosszútávú orosz gázszerződésben, az európai import árcsökkentés lehetőségével kecsegtetett. A Fidesz nem engedte át a lakossági árcsökkentést a szolgáltatók és az Energiahivatal belügyének, hanem beemelte a propagandagépezetbe. Így lett 2013. január elseje minden villany- és gázszámlán az ádáz rezsiharc kezdete. A propagandagépezet minden fronton megindult, aláíró ívek, rezsicsökkentő lakossági fórumok voltak országszerte.
Számomra érthetetlen volt, hogyan lehetett olyasminek az árcsökkentésére kormánypropagandát építeni, melynek a beszerzési árát nem mi határozzuk meg, mert szinte teljes egészében importra szorulunk. A propaganda kezdetben a szolgáltatók extraprofitjának megnyirbálásáról szólt. Nos, az áram esetében a beszerzés szabadpiacról - hazai erőművekből ill. egyre növekvő mértékű, mostanra már 40%-ot kitevő importból - történik, a rendszerirányítás és az alaphálózat állami tulajdonban van, a közép- és kisfeszültségű elosztó hálózat van az áramszolgáltatók tulajdonában, legfeljebb az ő profitjuk csökkentéséről lehet beszélni.
Az alternatív és zöldenergiák elterjedésében fontos feladat hárul az áramszolgáltatókra: a szélerőművek, napelemek, kogenerációs gázmotorok szemben a nagy erőművekkel nem az alaphálózatra, hanem az elosztó hálózatra termelnek. Az elosztóhálózatokat át kell alakítani okoshálózatokká (smartgrid), hogy helyi mérlegköröket lehessen kialakítani a fogyasztókhoz minél közelebb eső termelő egységekkel, hogy az áramszolgáltatók az alternatív energiaforrásokból álló virtuális erőművekkel elégíthessék ki a fogyasztói igényeket. Ez beruházásigényes feladat, ennek forráselvonásának lehetünk tanúi.
A gázpiacon is érdekes változások történtek. Az állam felvásárolta az E-On gázüzletágát, a kereskedelmi gáztározókat és a Nyugat-Európa felé irányuló gázvezetéket. Mivel a rezsicsökkentést a zömében önkormányzati tulajdonban lévő távfűtő művekre is meghirdették, az árcsökkentéshez olcsó földgázt kellett biztosítani. Ezt részben a gáztározókból, részben nyugati importból valósították meg. A hazai gázerőműveknek maradt a drága orosz gáz, nem voltak képesek versenyképes áramtermelésre, be is dobták a törülközőt.
Jól látható, hogy az energiapiacon az árcsökkentés csak durva piacellenes eszközökkel volt megvalósítható, és hosszú távú hatása a fejlesztések elmaradása és az ebből eredő korszerűtlen infrastruktúra lesz. Ráadásul ez a folyamat nem ösztönöz az energiahatékony technológiák alkalmazására. De mi történt a rezsi többi összetevőivel?
A családok jelentős pénzt költenek a víz- és csatornadíjra is. Korábban a vízművek egy része részben vagy egészben magánkézben, máshol önkormányzati tulajdonban volt. Mára már szinte mindenhol visszavásárolták az önkormányzatok a vízműveket, egyes helyeken, pl. Pécsett botrányos, erőszakos módon. Meg kell említeni azonban, hogy a magántőke bevonására a legtöbb helyen a fontos fejlesztésekhez szükséges források biztosítása miatt volt szükség. Jelenleg az a terv, hogy az állam létrehoz egy nemzeti vízművet. Ez fog szerződni a fogyasztókkal és ez köt szerződést a meglévő vízművekkel. Úgy tűnik, a helyi vízművek ezentúl majd egy alkufolyamat keretében állapodnak meg a nemzeti vízszolgáltatóval, és az állami büdzsé helyzete fogja eldönteni, jut-e fejlesztésre vagy nem.
Érthetetlen, hogy miért volt szükség állami monopóliumok létrehozására olyan területeken, ahol megfelelő hatósági felügyelet mellett nyugodtan lehetne piaci verseny. Ilyen a szemétszállítás és a kéményseprés. Az állami tűzifa 10 %-os árcsökkentését pedig csak a 7 forintos Fidesz-tejhez tudom hasonlítani.
Félreértés ne essék. Tudom, mennyire fontos a rezsicsökkentés sok család életében. De ez ugyanígy elmondható lenne az élelmiszerárakra, a ruházatra, az üzemanyagárra. Vagy a minimálbérre. De a javaknak az állami újraelosztáson keresztüli, a piaci ártól eltérített áron való juttatását egyszer már kipróbáltuk és nem vált be. Egy nonprofit vállalat nem tud magántőkét bevonni, csak költségvetési pénzből fejleszthet. Az meg vagy jut, vagy nem.
Nem szeretném, ha a rezsicsökkentés nyomán pár év múlva ez a mém valósulna meg:

A NER két nagy sikere. I. rész: Elszámolás a bankokkal

A kormány óriásplakátokon hirdeti két nagy sikerét, a bankok elszámoltatását és a rezsicsökkentést. Mivel mindkettőnek fontos szerepe volt abban, hogy a Fidesz az önkormányzati választásokon is elsöprő győzelmet aratott, szeretném mindkettőről elmondani a véleményemet.
Már többször elmondtam, hogy ez egy szubjektív blog. Az adott témáknak nem vagyok a szakembere, ezért tévedhetek. Arról van csak szó, hogy megpróbáltam azokat az információkat összegyűjteni, melyek a neten mindenki számára rendelkezésre állnak, és ezekből, valamint korábbi tapasztalataimból kialakítani saját véleményemet. Ebben a bejegyzésben a bankok devizaalapú hitelezési gyakorlatával kapcsolatos utólagos elszámoltatásról írok.
2001-ben a Fidesz-Kisgazda kormányzat államilag támogatott lakáskölcsönök rendszerét vezette be. Nemcsak a folyósítási kamat volt igen kedvező, de viszonylag egyszerű volt hozzájutni, ráadásul a törlesztőrészletek levonhatók voltak a jövedelemadó alapjából. 2002-ben mi is vettünk fel ilyen kölcsönt, sőt kettőt is, a másodikat csak áthidaló kölcsön céljára, amíg eladjuk régi lakásunkat. Három hónap múlva vissza is fizettük, de még a háromhavi törlesztőrészletre is járt az adójóváírás. Ha jól emlékszem, az olcsóbbik kölcsönt 1,75% kamatra, a drágábbikat 4%-ra folyósították.
Az alábbi ábra a jegybanki alapkamat alakulását mutatja 1990-től napjainkig.

Jól látható, hogy 2002-ben 9-10% körül mozgott az alapkamat, jelentős állami támogatás volt a kölcsönön.
Ez a fajta lakástámogatás nagyon sok család új lakáshoz jutását segítette és hozzájárult az építőipar nagymértékű bővüléséhez, de nagymértékben növelte hazánk eladósodását. Amikor Gyurcsány Ferencet az államadósságot vizsgáló parlamenti bizottság elé idézték, ő összeállított egy prezentációt arról, milyen múltbéli intézkedések járultak hozzá az államadósság növeléséhez. Fontos pont volt benne a lakástámogatás.
A 2002-ben megalakult Medgyessy-kormány 2004-ig folyamatosan felszámolta ezt a típusú kölcsönt. Viszont továbbra is fennállt az új lakások iránti kereslet és a nagy építőipari kapacitások. Mivel a nem támogatott, piaci alapú forintkölcsönök a magasan tartott jegybanki alapkamat miatt igen drágák voltak, a bankok devizaforrások után néztek.A devizaalapú kölcsönzés lényege az volt, hogy a folyósító bankok viszonylag alacsony kamatú kölcsönt vettek fel svájci frankban, ezt forintra váltva folyósították az ügyfélnek, a törlesztést és a kamatot visszaváltották frankra és így törlesztettek a kölcsönző bank felé. Széles körben elterjedt konteó, hogy a deviza csak elszámolási alap volt, a svájci frank fizikai valójában nem is vett részt az ügyletben. Ennek ellentmond, hogy a magas jegybanki alapkamat miatt a bankok magasabb kamaton jutottak volna forráshoz, mint amilyen kamaton kihelyezik, ez helyből veszteséget okozott volna. Erre is vannak komplikált elméletek, hogy a kereskedelmi bankoknak nincs is szükségük forrásbevonásra, mert képesek virtuális pénzt teremteni. Az ilyen összeesküvés-elméletek legfőbb alapja az, hogy az átlagembereknek gőzük sincs a banküzem működéséről (hozzáteszem, hogy nekem sem, de én legalább próbálok utánaolvasni a dolgoknak).
A viszonylag alacsony kamatért cserébe az ügyfélnek három kockázatot kellett vállalnia:

• Az esetleges árfolyam-növekedés kockázatát, amely - mint látni fogjuk - be is következett.
• A változó kamatot: a svájci frankhitelért a felvevő bank a folyósítási kamaton kívül ún. hitelkockázati felárat is fizetni kénytelen. Nem ugyanannyi a kamata a svájci frankban nyújtott kölcsönnek Bécsben, Prágában vagy Budapesten. Ráadásul a hitelkockázati felár az ország hitelminősítésétől függően változhat, a későbbiekben majd látni fogjuk, hogy az elmúlt években kedvezőtlenül alakult.
• A devizaátváltáshoz szükséges árfolyamrést, azaz a vételi és eladási árfolyam közötti különbséget.

A devizaalapú hitel az évezred első évtizedében akkora siker volt, hogy nemcsak ingatlanra, de gépkocsi-vásárlásra, sőt, szabad felhasználásra is sokan igénybe vették.
A svájci frank árfolyamának radikális emelkedése 2010 után következett be:

 

180 forintról 260 forintig két nagyobb ugrás látszik, az első 2010 nyarán az ominózus Kósa-nyilatkozat után következett be. Sajnos ezzel egy időben Magyarország hitelkockázati felára is növekedett:

Mindkét folyamat a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek jelentős emelkedését vonta maga után, nagyon sok adós nem tudott tovább törleszteni.

A bankok számára tetézte a bajt, hogy a válság miatt nagy áresés volt az ingatlanpiacon, ezért az ingatlanok már nem nyújtottak elegendő fedezetet a kölcsönre, ráadásul a kormányzat az eladósodott családok védelmére árverezési moratóriumot hirdetett, a bankok nem juthattak a pénzükhöz. A meghirdetett adósmentő csomagok (árfolyamgát, kedvezményes egy összegű törlesztés) csak keveseknek jelentett megoldást.

A jelenlegi elszámolási törvény csak félmegoldást hozott: kimondta, hogy tisztességtelen volt az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés alkalmazása. A tisztességtelen szót használták, mert természetesen mindkettőt tartalmazta a hitelszerződés, melyet ráadásul a bankfelügyelet is jóváhagyott, de a jog ismeri a tisztességtelen és egyoldalú szerződés fogalmát, melyet utólag is semmisnek lehet tekinteni. Ezúttal ezt alkalmazták a bankokra. Ez az adósok törlesztőrészletét legfeljebb 25%-kal csökkenti, mégis összességében kb 1000 milliárd forint terhet ró a bankszektorra.

Ha figyelembe vesszük a bankokra kirótt - először csak átmenetinek mondott, majd véglegesített - bankadót, a devizaalapú hitelek visszamenőleges, a bankok kárára történő módosítását valamint a bedőlt hitelek fedezetelvonását, akkor megérthetjük, hogy tényleg nehéz helyzetbe kerültek a bankok. A kereskedelmi bankok nagy része nem hazaárulásból került külföldi kézbe, hanem azért, mert csak külföldi forrás bevonásával lehetett a magyar gazdaság növekedéséhez szükséges elegendő hitelt biztosítani. A hitelnyújtási hajlandóság csökkenése jól látható az új beruházásoknak a régióban kiugróan alacsony mértékén. Szerencse, hogy nem valósították meg a Jobbik követelését, hogy a devizaalapú hiteleket a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon forintosítsák, mert ez valóban a gazdaság teljes összeomlásához vezetne.

Arról van tehát szó, hogy a devizaalapú hitelek törlesztőrészleteinek növekedését alapvetően a kormányzat hibás gazdaságpolitikája, ebből eredően a forint gyengülése és hazánk kedvezőtlen kockázati besorolása okozta. Ezt próbálják most a bankok nyakába varrni.

Félő, hogy a kormányzat szlogenjéből így is ez lesz majd:

Update 2014.10.14: Most olvasom, hogy a Citibank kivonul Magyarországról.
 

25 éves az MSZP

25 éve ez a fotó jelent meg a Népszabadság címlapján. Azt a jelenetet ábrázolja, amikor Fábry Béla tanár megérkezik az újonnan alakult MSZP irodaháza elé, hogy részt vegyen a Központi Bizottság ülésén. A fényképből azonnal mém lett (igen, akkoriban is voltak mémek, csak akkor még nem így hívtuk), nekem évekig kinn volt a faliújságomon. Addig kizárólag fekete Volgák és Mercédeszek állhattak a Pártközpont parkolójában, ezért a kép azt sugallta, hogy valami egészen új kezdődik. Én is Trabant-tulajdonos voltam akkoriban, ráadásul hasonló rendszámmal (TK 55-14), a Trabant amúgy is a Kádári világ szimbóluma volt.
Az új MSZP próbált szabadulni az utódpárt bélyegétől és valamiféle plebejusságot szeretett volna felmutatni. Bár a régi dinoszauruszok már vagy meghaltak (Kádár már három hónapja halott volt) vagy a '88-as tisztújító pártértekezleten szabadultak meg tőlük, azért sok reformkommunista csak a pártvagyon megszerzésére hajtott. Az MSZP nagy pártvagyonától csak az első Fidesz-Kisgazda kormány alatt meghozott párttörvény nyomán kellett megválnia a pártnak, de a társadalmi beágyazottság és a kapcsolati tőke még jól működött a 2000-es évek közepéig.
Az új párt első elnöke Nyers Rezső lett, aki mostanában azzal került be a hírekbe, hogy egy új törvény alapján megvonták nyugdíja egy részét, mert az '56-os forradalom leverése után szerepet vállalt az MSZMP vezetésében. Pedig Nyers volt az egyik kidolgozója az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmusnak, mely a szocialista társadalmi viszonyok mellett próbált meg piacgazdaságot teremteni. Ennek köszönhetjük a "legvidámabb barakk" címet és a környező szocialista országokhoz képesti viszonylagos szabadságot. Apám Nyerset nagyon tisztelte, sokáig munkakapcsolatban is voltak a szövetkezeti mozgalomban.
Az MSZP sohasem tudott megszabadulni az utódpártiságtól, pedig a rendszerváltozás után háromszor is megnyerte a parlamenti választást. Bár Gyurcsány Ferenc 2005-ben a Klubrádió élő adásában kért pártja nevében '56 miatt elnézést, új Alaptörvényünk átmeneti rendelkezései közé mégis bekerült az MSZP, mint utódpárt felelőssége a pártállami időkben elkövetett bűnökért: „A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető". Sokan azt gyanították, hogy a verdikt alapul szolgálhat majd az MSZP esetleges betiltásához, végül azonban az Alkotmánybíróság megsemmisítette az átmeneti rendelkezések jelentős részét, így az MSZP megbélyegzését is.
Mára azonban kiderült, hogy nincs szükség az MSZP törvénnyel szentesített betiltására, hiszen teljesen lenullázta magát és az önkormányzati választások hajrájában teljesen bénán és tanácstalanul áll az új kihívások előtt. Az anyagilag is teljesen ellehetetlenült párt szétaprózódva, összetörve várja a csodát.
Visszatérve Nyers Rezsőre és az új gazdasági mechanizmusra: a munkacsoport egyik tagja volt Fehér Lajos, aki pontosan 70 éve azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy illegális kommunista csoport tagjaként felrobbantották Gömbös Gyula szobrát. Az egykori Tabán helyén emelt szobrot Márai Sándor, amúgy polgári érzelmű író is provokációnak tartotta: "Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt". A szoborledöntés bebizonyította, hogy még a német megszállás mellett is volt mód a háború és a fasizmus elleni tiltakozás kinyilvánítására. És csak a történelmi hűség kedvéért: sem Ságvárit, sem Bajcsy-Zsilinszky Endrét nem a németek gyilkolták meg, hanem mi, magyarok.
Fehér Lajos a '40-es években a népi kollégisták egyik mentora volt, ekkor ismerte meg apám is, és vele is volt munkakapcsolata. Fehérnek köszönhettük a háztáji gazdaságokat, ami miatt pár évre le is állították az új mechanizmus reformjait mert "kezdett túl jól menni a parasztoknak". Fehér Lajost félreállították, nyugdíjazták.
És ha már szóba került a szobordöntés, nem állhatom meg, hogy szóba ne hozzam A német megszállás áldozatainak emlékműve elleni legutóbbi tiltakozó akciót, amikor egy fiatal lány, Monhor Viktória több mint negyed órán keresztül üvöltött a szobor előtt.

Néha tényleg nem marad más, csak az üvöltés...