Nyári éj háromnegyedes ritmusban

Katival megnéztük az Egy nyári éj mosolyát a Centrál Színházban (Stephen Sondheim - Hugh Wheeler). Egy svéd zenés darab, kizárólag háromnegyedes - na jó, van közte hatnyolcados - ritmusú dalokkal, zenei betétekkel.
A nyári éjszaka csodálatos dolgokra képes, ezt már a Szent Iván éji álomból is tudhatjuk. Különösen Skandináviában, ahol alig akar lemenni a nap. Ilyenkor a szerelmesek megtalálják a párjukat, a nyári éj elmosolyodik.
Nyolc ember (négy férfi és négy nő) keresi a párját ebben a darabban, de valahogyan a kártyák rosszul vannak leosztva. Márpedig a passziánsz az egyetlen játék, amiben nem szabad csalni: ezt a darab főszereplőjétől, az idős, tisztességben megőszült kurtizántól (Törőcsik Mari alakította) tudhatjuk meg.
Törőcsik Mari nem irányítja a szálakat, csak szemlélője az eseményeknek, a nyári éjszaka mégis mindent elrendez, minden lap a helyére kerül. És természetesen az is érvényesül, hogy a legnagyobb igazságokat mindig az öreg kurtizánok és a fiatal cselédlányok (Balogh Anna alakítja) mondják ki.
Jó volt látni a nemzet színészét színpadon, talán a Csirkefejekben és a Száz év magányban láttuk Törőcsiket utoljára, jó régen. Mellette Nagy-Kálózy Eszter szépsége nyűgözött le bennünket, a többi felejtős.

A kapott tust be kell mondani

Én is vívtam, ismerem ezt az alapszabályt. Persze manapság már "élesben" nem igen élnek a fair play vívókra kötelező etikai előírásával.
Emlékeztek Borisz Onyiscsenko orosz (szovjet) öttusázóra? Balczó András nagy riválisa volt. Kint voltam 1969-ben a pesthidegkúti repülőtéren a világbajnokság utolsó, futó számán. Onyiscsenko futásán múlt, vajon világbajnok lesz-e Balczó. Onyiscsenko önkívületi állapotban futott, a cél előtt pár száz méterrel összeesett, majd valahogyan bevánszorgott a célba, ott eszméletét vesztette. Második lett, bár a csapatot sikerült behoznia az első helyre. Lenyűgözött ez a sportolói nagyság.
Hét évvel később a montreali olimpián Onyiscsenko negatív szenzációt okozott. Az angol Jim Foxszal vívott csörtéjében magától találatot jelzett a fegyvere. Az angolok reklamáltak, a fegyvert megvizsgálták, és kiderült, hogy Onyiscsenko egy mikrokapcsolót épített a markolatba, így az gombnyomásra is képes volt találatot jelezni. Emlékszem, micsoda csalódást éreztem, amikor megtudtam ezt a csalást.
Most ugyanezt éreztem Schmitt Pállal kapcsolatban is. Schmitt Pál a sármőr, az élsportoló, a nők kedvence, a társaság középpontja , a sikeres sportvezető, a könnyen kapcsolatot teremtő diplomata, a bármelyik nyelvet könnyen megtanulni képes menedzser nem ezt érdemelte.
Nemrég társaságban politizáltunk, és valaki azt találta mondani, hogy mindig is utálta Orbán Viktort. Mondtam neki, hogy ez visszavetítés. Sajnos a politikusok iránti érzéseink politikai elkötelezettségünk szerint folyamatosan változnak. 20 évvel ezelőtt szerettem Orbánt, és szerettem Schmittet is. Örültem a sikereinek. Elhittem, hogy akár a NOB elnöke is lehet. Andris sógorom nagy pártfogója volt, az ő támogatása nélkül talán nem volna SYMA-csarnok. Érzéseim akkor kezdtek megváltozni, amikor "felajánlotta függetlenségét" a FIDESZ-nek. Ez az érzésem azonban nem az embernek, hanem a politikusnak szólt.
Schmitt nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy - ahogy mondják - ugyanolyan könnyedén szerezzen doktori címet, mit a kor sok más fejese. Valahol jogosnak is érezte, hogy így jusson doktori címhez, hiszen az újkori olimpiákról nem sokan tudtak nála többet Magyarországon. Onyiscsenko is úgy érezte, jár neki végre egy egyéni olimpiai arany. Nagy árat fizetett érte, és most valami hasonló vár Schmitt Pálra is.
'92-ben hozott egy téves döntést, és amikor a fejére olvasták, nem volt képes a kapott tust elismerni. Kár, tényleg sajnálom, mert megint leomlott egy bálvány.

2012-es síelések

Ebben a szezonban is kétszer voltam síelni, akárcsak tavaly: egyszer a családdal, egyszer pedig volt gimnazista osztálytársaimmal.
Március 15.-ét labancéknál töltve Mönnichkirchenben ismerkedtünk a tavaszi hó szépségeivel. Az 1000-1500 m közötti pályarendszeren már nagyon nehezen tudták megtartani a havat, délutánonként már inkább csak vízisíztünk. Be is mentünk minden nap 3 óra felé wellnessezni. Ráadásul valami ragályos nyavalya is végigvonult a családon, Petrával kezdődött, aki már a kiutazást megelőző napon belázasodott, így első nap nem is síelt, de aztán végigvonult a betegség az egész családon, Kati és én még mindig köhögünk. Az utolsó napon aztán az osztrák sógorok úgy döntöttek, hogy nem kínlódnak tovább a pályával, és leállították a lifteket. Így síbérletünk utolsó napja odalett (mert rossz időre - ilyen a melegrekord is - nem jár kártérítés). Azért mindent összefoglalva jól éreztük magunkat, ki tudja, meddig síel együtt az egész öttagú család.
Izgultunk az egy hétre rá sorra kerülő osztálysízéstől is. Egyrészt a meleg miatt, bár Nassfeld 500 m-rel magasabban van, mint Mönichkirchen, másrészt a sítúrára jelentkezők egészségi állapota miatt. Egyik volt osztálytársam egy nappal az indulás előtt mondta vissza az utat, egy másik, bár hozott felszerelést, de végül is nem sízett. Hatan voltunk ebből négy volt a tavalyi kemény mag. A pályarendszer délutánonként itt is eléggé nehezen síelhetővé vált, de azért délelőttönként - főleg az utolsó napon - jókat csúszkáltunk.
Szeretek az osztálytársaimmal együtt lenni, így a gyengébb pályaviszonyok sem zavartak különösebben. Ráadásul szezonzáró kubai buli volt az egyik hüttében, kubai zenével és kubai csajokkal. Nagy élmény volt. Az olasz oldalon pedig jókat ebédeltünk.
Először kezdtem azon gondolkodni, vajon meddig síelek még. A családban Pista bácsi még 75 éves korában is elment az unokáival egy-egy sítúrára.

Károlyi hanvai

Apám blogjából tudható, hogy éppen 50 éve hozták haza Károlyi Mihály hamvait. A posta ez alkalomból ki is adott egy emlékbélyeget 1 Ft címletben. Utoljára 1975-ben - Károlyi születésének 100. évfordulóján - adott ki a Magyar Posta Károlyi-bélyeget, szintén 1 Ft-os címletűt.
Az egyáltalán nem biztos, hogy ha Károlyi élt volna 1962 márciusában, szándékában állt volna-e hazaköltözni. Mint ahogyan ez Mészáros Márta Utolsó jelentés Annáról c. filmjéből is kiderül, Kádárék mindent elkövettek, hogy az olyan egykori legendás szocialista politikusokat, mint Kéthly Anna, megpróbálják haza édesgetni.
A Károlyi-szobor napjai meg vannak számlálva, március elején felröppent az a kacsa, hogy már le is döntötték. 22 év után az első hivatalos szobor-eltávolítás lesz, de azért két jó is van ebben a rosszban: Egyrészt talán méltó helyet kap Varga Imre alkotása Siófokon, a művész lakóhelyén. (Varga Imre anyósomék baráti körébe tartozott, felesége anyósom gimnáziumi osztálytársa volt). Másrészt talán mégsem Tisza István, hanem a már említett Kéthly Anna szobra fogja felváltani.
Károlyi szobrának eltávolítása főpróbája lesz az 56-os emlékmű eltávolításának. Itt is építési területté nyilvánítva, a tiltakozó tömegektől elzárva fogják végrehajtani az akciót. Mégiscsak rosszul veszi ki magát az esti híradóban, ha a szoborhoz láncolt embereket hurcol el a rendőrség. Itt a Parlament mélygarázsa épül, az 56-os emlékmű helyére pedig a Szépművészeti Múzeum új épületét tervezik.
A területet körbe kerítették, a fákat kivágták. A szobor türelmesen várja sorsát, a hamvak pedig remélhetőleg háborítatlanul pihenhetnek a Nemzeti Sírkertben.

Klezmer zenész szitárral

Köves Tamás grafikája

A mellékelt rajzot készítő Köves Tamás illusztrálta Popper Péter Az élet sója című könyvét, melyben a zsidóságról (vallásról, életérzésről, lelkiállapotról) beszél a szerző a keleti filozófiák tükrében. Azért mondom, hogy beszél, mert a kötetet Popper Péter előadásai alapján Zolnay-Laczkó Katalin állította össze.
Popper Péter a rá jellemző derűvel és bölcs távolságtartással tárgyal olyan kérdéseket, mint a zsidóság kiválasztottság-tudata, a holocaust, a haszidizmus és a kabbala.
Sajátos látásmóddal jellemzi a mártír anya, a jiddise máme típusát, aki mindent feláldoz a családjáért, miközben a családjában is folyamatos bűntudatot gerjeszt. Beszél a katasztrófa-vakságról, mely közvetlenül a vész előtt meggátol bennünket abban, hogy komolyan vegyük a fenyegető veszélyt, vagy az ún. "kredenchalálról", amikor az ember inkább a biztos halált választja, semhogy lemondjon "filléres emlékeiről".
A könyv alaphangnemére jellemző az a történet, mely a sátoraljaújhelyi csodarabbiról szól. A bölcs rabbi minden pénteken a közeli hegy tetejéről figyelte, jön-e a Messiás. Mikor már öreg volt és nehezen járt, a hitközség egy fiút alkalmazott, hogy minden pénteken menjen fel a hegyre, nézzen körül, és jelentse, hogy mit látott. A fiú anyja felháborodva ront be a hitközségre: milyen munkát adtatok ti a fiamnak? Ha megjön a Messiás, állás nélkül marad!

Szabó Magda minden mennyiségben

Igaz, a Bárány Boldizsárt Kati nézte meg Petrával a Radnótiban, de már egy hete esténként Szabó Magda verses meséjét olvassuk lefekvés előtt. Szép a mese, szép a versezet, olyan fazekasannás-kormosistvános.
Kati a vasárnap délutáni Szabó Magda-színház után egy esti Szabó Magda-mozit is telibe kapott, megnéztük ugyanis Szabó István legújabb filmjét, Az ajtót.
Mindkét Szabót nagyon szeretem, sejtettem, hogy ebből a házasságból is szerelemgyermek születik majd. Szabó Istvánt azért szeretem, mert hűséges a színészeihez. Mint ahogy annak idején egy Sándor Pál-filmről tudtuk, hogy bizonyosan játszik benne Kern András, Garas Dezső, Margittai Ági, egy Szabó István-mozi is elképzelhetetlen Andorrai Péter, Börcsök Enikő vagy Bánsági Ildikó nélkül (igaz, utóbbi csak a hangját kölcsönözte Helen Mirrennek, az Oscar-díjas színésznőnek).
Az is tudható, hogy minden Szabó István-filmben megjelenik egy rövid jelenetben maga a rendező is. Erre a Redl ezredesben vagy A napfény ízében egészen a film végéig várni kellett, itt most viszonylag hamar feltűnik nem mással, mint barátjával, Jiri Menzellel, így elmondhatjuk, hogy három Oscar-díjas is játszott a filmben.
Tetszenek Szabó István finom utalásai is: a filmbéli írónő férjének íróasztalán lévő szobrocskáról egyértelműen A napfény íze jut eszünkbe: egy a talpából tüskét kihúzó lányt ábrázol.
Szabó Magda regényei kemény asszonyokkal vannak benépesítve, gondoljunk csak az Abigélben Zsuzsannára vagy Horn Micire, a Régimódi történetben Rickl Máriára vagy Kislenkére. Ebben a filmben is nők dominálnak: a Helen Mirren által alakított Szeredás Emerenc, a Martina Gedeck által alakított írónő és a Szirtes Ági, Börcsök Enikő illetve Nagy Mari által megformált asszonyok.
Szép film, ajánlom mindenkinek.

Pistike és a tanító néni

Pistike jó tanuló. Persze nem a legjobb az osztályban, de szépen fejlődik. Matekból két jegyet is javított, majdnem folyékonyan tud már olvasni, és környezetből gyakran kap piros pontot.
Korábban Pistike kifejezetten rossz tanuló volt, gyakran nem írta meg a házi feladatot, tornaórára nem vitt tornacipőt. Amióta új tanító néni van, sokat javított.
Sajnos Pistike sokat verekszik az osztálytársaival, különösen a padszomszédjával. De nem ez a legnagyobb baj. Óra közben sokszor közbekiabál, és azt állítja a tanító néniről, hogy - khm - nem úrinő.
Hát szó, ami szó, a tanító néni tényleg egy ordas kurva. Már megvolt neki az összes férfi kolléga, nem túl magas pedagógusi fizetését azzal egészíti ki, hogy telefonhívásra házhoz megy szexuális szolgáltatásokat nyújtani, sőt, az iskolában néhány érettebb fiú tanulót is megrontott már.
Bezzeg a régi tanító néni egy aggszűz volt. Tanítani azt nem tudott, ezért inkább a gyerekeket terrorizálta, árulkodásra buzdított. Pistike csendesen meghúzta magát ezért kegyelem kettessel ellavírozott. Mostanában Pistike gyakran emlegeti a régi tanító nénit, hogy az milyen rendes volt, miközben az új tanító néniről fennen hirdeti, hogy nem legitim és egy vidéki kócerájt sem tudna elvezetni, nemhogy a 3.B osztályt.
Nemrégiben a tanító néni ultimátumot adott Pistikének. Azt mondta neki, hogy látja rajta, milyen szépen fejlődik a tanulmányi eredménye, de ha nem békül ki a padszomszédjával és nem fejezi be a tanórák megzavarását, akkor nem jöhet el az osztálykirándulásra. Pistike ezért most mindenkinek panaszkodik, hogy a tanító néni pikkel rá. Pont most, amikor ilyen sokat javított. Nektek mi a véleményetek?

Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
(1KOR 13,11)