Másodízben vettünk részt túraszakosztályunk nyári hegyi túráján, tavaly a Davos környéki hegyeket jártuk be. Idén Dél-Tirolba, az Ortler Alpokba szerveződött a túra. Az Ortler Dél-Tirol legmagasabb hegye a maga 3905m-es magasságával, és az I. világháborúig a Monarchia legmagasabb csúcsa is volt. (Az osztrákoknak maradt a kb. 100m-rel alacsonyabb Grossglockner).
Megint a Google fotótérkép adja a legjobb támpontot arra, hogy a régió mely területein jártunk, de az alábbiakban lesz egy részletesebb leírás. Aki szép fotókat is szeretne látni, ellátogathat a Facebookra feltöltött fotóalbumomra.
Negyedmagunkkal utaztunk autóval, mert Petra egyik barátnője is velünk jött. Végig labilis, esőre hajló időjárásban volt részünk, ezért az előre kiadott túratervtől gyakran eltértünk. Viszont mind a 6 napon sikerült túráznunk!
Szombat - utazás
A szállásunk Peio Fonti nevű településen volt, valamivel több, mint 900 km az út. Reggel fél hétkor indultunk, és az volt a terv, hogy a Budapest-Szombathely-Graz-Villach-Lienz-Bolzano útvonalon megyünk, de szerencsére a Wase közbeszólt, és Villach után Tarvisio-Udine útvonalra terelt, majd még Udine előtt lehozott az autópályáról. Neki volt igaza, mert Bolzano előtt az SS12-es autópályán szombatonként gigadugók alakulnak ki. Így aztán - bár ez tényleg nem verseny - de másodiknak érkeztünk a szállásra kb. este hét körül.
Szállásunk egy apartman-szállóban volt, mely 2-3 gyermekes családok számára ideális apartmanokból áll, vagyis egy nagyobb hálószoba a szülőknek és egy kisebb, 2-3 ágyas szoba a gyerekeknek. Mi egy ilyen apartmanban úgy helyezkedtünk el, hogy mi Katival a hálószobában, három felnőtt női túratárs pedig a gyerekszobában. Furdalt is bennünket a lelkiismeret. Közös helyiség nemigen volt, egy-egy konyhában gyűltünk össze esti beszélgetésekre, játékra.
Vasárnap - 1. túranap
Talán az egyetlen nap, amikor maradéktalanul teljesíteni tudtuk a túratervet, mert szép időnk volt. A hivatalos túraleírás: "A szállástól (1383m) a Noce patak völgyében a Forte Barba di Fiore érintésével fel a di Pian Palu tározóig (1830m), a tározótó körüljárása, majd a hegyoldalban (végig 1900 es 2000m
közötti magasságban), a 124-es es 125-ös jelű utakon vissza a Taviela patakig, végül leereszkedés a szálláshoz. Táv 18km, szint 1100m."
Valóban, az egész hegység tele van első világháborús emlékekkel, erődökkel, sáncokkal. Annyit hozzátennék, hogy a túra végén a Cascata dei Cadini vízeséshez is felkapaszkodtunk.
Forte Barba di Fiore erőd romja
di Pian Palu tározó
Hétfő - 2. túranap
Esővel indult a nap, és egyre tolódott az az időpont, hogy mikor áll el, így csak 3/4 2-kor indultunk el az alábbi túraterv szerint: "Egy rövid autózással elmegyünk a Val de la Mar felső részén található parkolóba. (Cielvestra, 1960m) Innen a Salt dei Gembri vízesés és a Pian Venezia menedékház (2280m) érintésével a 102- es jelű túra úton felmegyünk a Cevedale Guido Larcher menedékházhoz (2608m) Innen vagy a Lungo tó (146-os jelű út), vagy a Nero tó es a Careser víztároló (123-as jelű út) megkerülésével megyünk vissza az autóhoz. 102+146-os változat: 10 km, 950m szint, 102+123-as változat: 14 km, 1050m szint."
Csakhogy a szerpentin felső szakasza le volt zárva, ezért mintegy 250m-nyi szinttel lejjebb kellett leparkolnunk. Mivel az egész napi túrát fél nap alatt kellett megcsinálni ezzel a kényszerű hosszabbítással, szinte egy menetben mentünk fel csaknem 1000m-t emelkedve a Cevedale Guido Larcher menedékházhoz kb. három óra alatt. Ez engem eléggé megviselt, akárcsak a társaság kevésbé edzett részét, ezért a menedékháztól ugyanazon az úton visszaereszkedtünk a parkolóig.
Fent a menedékháznál
A vízesés
Kedd - 3. túranap
Szép nap ígérkezik, és mára van betervezve a Nagy Túra, a 3645m magas Monte Vioz megmászása (persze nem nekünk, öregeknek). A terv: "A Pejo 3000 felvonóval fel a régi Mantova menedékházig (2987m), innen a Mantova al Vioz menedékház (3535m) érintésével fel a Vioz csúcsára (3645m), majd ugyanazon az útvonalon vissza. Táv 7,6km, szint 1100m."
Átszállás 2000-en a 3000-esbe
A Pejo 3000 felvonó a Pejo Fonti Tarlenta kabinos lift 2000m magas felső állomásáról indul, vagyis kapásból emelkedik egy ezrest.
3000m magasan korábban kétszer voltam: egyszer 2010-ben Svájcban, a Kis-Titlisen (3020m), majd 2014-ben a Kitzsteinhornon.
Titlis (2010)
Kitzsteinhorn (2014)
Mantova menedékháznál (2025)
A kőomlásban végződő út
Már a túra legelején volt egy kis bökkenő, mert a hegygerincre egy rézsútos út vitt fel, amit egy kőomlás teljesen betakart, ezért le volt zárva. A társaság egy része (pl Kati és én) visszafordultunk, a kemény mag átverekedte magát a kőomláson.
Petra keményen végig csinálta a túrát, el is jutott a csúcsra:
Petra és a "gyerekek" a Viozon (3645m)
Mi pedig a Val de la mite kietlen völgyön elindulva a Doss dei Gembri menedékházhoz, majd onnan tovább egészen a szállásunkig mintegy 1600m-t ereszkedtünk.
Szerda - 4. túranap
Erre a napra is ígértek esőt, de reggel még szép idő volt. Itt felcseréltük a sorrendet, és az utolsó napra tervezett Saent vízesést néztük meg: "Autóval elmegyünk Piazzolába a Al Fontanin menedékházig (1386m). Innen a patak völgyeben felemelkedünk a Saent vízesésekig, majd tovább M.ga Pra del Saent-ig (1784m). A patak másik oldalán térünk vissza az autókhoz. Táv 8,5km, szint 650m. Aki hosszabbítani akar, annak a M.ga Pra del Saent-től (1784m) a Sent degli alpinisti útvonalon tovabbmegyünk a S. Dorigoni menedékházhoz (2437m). Innen Baito Campisol érintésével terünk vissza a vízesésekhez, majd a patak menten tovább le az autókhoz. Táv 15km, szint 1350m."
Itt is gondok voltak már a legelején: Az Al Fontanin menedékházhoz két út visz, egy a völgyben (sárgával jelzett), egy pedig Piazzola és Somrabbi településeken keresztül a hegyoldalban.
A felső úton érkezők (pl. mi) akadálytalanul eljutottak a Coler parkolóig, de az alsó úton érkezőket (pl. a túravezetőnket) korábbi, 5 km-re lévő parkolókba terelték. A helyzetet bonyolította, hogy nem volt térerő, nem lehetett kommunikálni. Így aztán kicsit fejetlenül, de végig mentünk a rövidebb túraútvonalon a lélegzetelállító vízesésig és vissza.
20 nap után visszatért a Földre Kapu Tibor! Ha hinni lehet a statisztikának, ő volt a 636. ember, aki földkörüli pályán volt. Van egy nagyon jó Wikipedia-oldal, amely az összes űrben járt ember listáját tartalmazza, vagyis nemcsak azokét, akik megkerülték a Földet, hanem mindenkit, akik az ún. Kármán-vonal fölött, azaz kb. 100 km magasságban jártak. Ebbe beleszámít a két amerikai "űrugró", Alan Shepard és Virgil Grissom (bár ők később mindketten jártak földkörüli pályán is), valamint az eddigi 70 Blue Origin utas is, akik épp hogy csak megcsippentették a Kármán-vonalat. A Virgin Galactic utasok - bár magasra jutottak - a Kármán-vonal alatt maradtak, ezért őket nem sorolja fel a lista.
Ezen a listán Farkas Bertalan a 95., Charles Simonyi a 455. és Kapu Tibor a 701.
Amennyire lehetett, követtem Tibor űrbéli megnyilvánulásait, hogy hogyan válaszolt a középiskolás gyerekek és az újságírók kérdéseire (a gyerekek sokkal érdekesebb kérdéseket tettek fel, mint az újságírók). Láttam a felső tagozatosoknak bemutatott fizikai kísérleteit is. Ezek a kísérletek azért nagyon érdekesek, mert azt mutatják meg, hogy a régi idők fizikusai, Galilei vagy Newton megkora géniuszok voltak, hogy olyan fizikai jelenségeket jósoltak meg, amelyeket leginkább csak a súlytalanság körülményei között, vagy légüres térben lehet megmutatni.
Vegyük például Galileit, aki az arisztotelészi világképpel szembe menve kijelentette: a könnyű és nehéz testek egyforma idő alatt esnek le a földre. Tudni való, hogy a testekre a gravitációból adódó súlyerő hat, mely a testek tömegével arányos (Newton-féle gravitációs törvény). Az is tudnivaló, hogy egy test gyorsulása egyenesen arányos a rá ható erővel, és fordítottan arányos a test tömegével (Newton II. törvénye). Vagyis a gyorsító erő a tömeggel egyenesen, a gyorsulás pedig fordítottan arányos, vagyis a tömeg pont kiesik, minden test gyorsulása a földfelszínen ugyanannyi, g = 9.81 m/s2 . De erről a két törvényről Galilei még nem tudhatott, ő csak dobálta a golyóit a pisai torony tetejéről. Sőt, még azt sem tudhatta, hogy a súlyos és tehetetlen tömeg megegyezik, hiszen két teljesen különböző fizikai jelenségben szerepelnek! Persze utána elvégeztük ezeket a kísérleteket vákumcsőben is, de a leglátványosabban az Apollo15 asztronautái mutatták be a Hold felszínén: egy kalapácsot és egy sólyomtollat elejtve azok pont egyszerre értek földet Holdat.
Hasonlóan meggyőző volt Kapu Tibor víz-pingponglabda kísérlete is. Itt a földön a pingponglabda az Archimédesz-szabta törvénynek eleget téve úszik a vízen, a súlytalanságban viszont már csak a víz felületi feszültsége hat rá.
Persze Kapu Tibor nemcsak gyerekkísérleteket végzett, hanem a Hunor Program keretében komolyabb vizsgálatokkal is megbízták:
3D nyomtatás
Ruházat anyagvizsgálata
Folyadékdinamika
Mikrofluidika
DNS-károsodás
Sugárterhelés
Űrbéli érzékelés
Vizuális ingerek feldolgozása az űrben
Navigáció
Geolokáció
Biológiai változások a szervezetben
Életműködés-telemetria
VR-sisak az űrben
Vérkeringés-vizsgálat
Mikrogravitációs környezetben megváltozott emberi hang
Növénytermesztés az űrben
Mikrogravitáció hatása szemészeti gyógyszerre
Földi zivatarokhoz kapcsolódó fénykitörések
És eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy az a kb. 50 milliárd forint, amibe Kapu Tibor küldetése került, megtérül-e. Nos, minden alapkutatásra fordított forint olyan, mint a reklámra fordított pénz: tudható, hogy csak kb. az egyharmada térül meg, de nem tudható, hogy melyik egyharmada. Minden esetre a nemzeti büszkeség faktort is beleszámítva jobb befektetés, mint a Budai Várban a József főhercegi palota betonmását felépíteni 100 milliárdból, vagy a Tiborcz által épített félkész irodaházakat megvásárolni 600 milliárdért. És remélhetőleg Tibi példáján sok tanuló dönt úgy, hogy természettudományt tanul és műszaki vagy tudományos pályát választ.
Még a Nemzetközi Űrállomás megfigyelésére szolgáló appot is letöltöttem a telefonomra, és egyik éjjel kimentünk megfigyelni, ahogyan áthúz az égen. Ráadásul olyan fogalmakkal ismerkedtem meg, mint magas béta-szög és terminátor, ami miatt Tibiék tovább maradhattak az űrben. A béta-szög az a szög, amilyen szögben a Nap sugarai elérik az ISS keringési síkját. Ha ez magas (>75 fok), akkor az ISS csak rövid ideig van árnyékban, berendezései túlmelegedhetnek, kockázatosabb minden manőver. Ilyenkor az ISS pályája közel halad az ún. terminátorhoz, vagyis a nappalt az éjszakától elválasztó vonalhoz. Azt is megtudtam, hogy hiába van a Dragonnak puskagolyó alakja, mégis a tompa felével, vagyis a hővédő pajzzsal lefelé lép a légkörbe, mert:
farnehéz,
aerodinamikailag úgy van kialakítva,
mikrofúvókái szabályozzák a pozícióját.
Kapu Tibor még az USA-ban regenerálódik, feltehetően majd az augusztus huszadikai nagy csillagosztásra jön haza, mert az biztos, hogy nemcsak ő, de az első számú tartalék Cserényi Gyula, a két másik jelölt, Szakály András és Schlégl Ádám, az államtitkár Ferencz Orsolya és a Hunor program sok-sok munkatársa kitüntetésben fog részesülni. Farkas Bercire is hullott a csillageső. Még 1980-ban öt kitüntetést kapott:
A Szovjetunió Hőse;
Lenin-rend;
A Magyar Népköztársaság Hőse (ebből csak ő és Valerij Kubaszov kaptak);
Magyar Népköztársaság Érdemrendje;
A Magyar Népköztársaság Űrhajósa (ebből csak ő és Magyari Béla kaptak).
Idén, repülésének 45. évfordulóján Berci megkapta A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjét, és ingyen használatra egy bérlakást (Farkas Bertalan több kudarcos vállalkozása miatt két ingatlanját is elárverezték az évek során).
Egyébként Charles Simonyi sem maradt kitüntetés nélkül, ő a Magyar Érdemrend nagykeresztjét kapta meg még 2007-ben, első küldetése után.
Update, 2025. augusztus 20.
Ahogyan megjósoltam, nem maradt el Kapu Tibor kitüntetése augusztus 20.-án: Farkas Bertalannal együtt megkapták a Magyar Szent István-rendet. Mindazonáltal méltánytalannak érzem, hogy Kapu 100 %-os tartalékát, Cserényi Gyulát semmiféle elismerésbe nem részesítették. Remélem, róla sem feledkeznek meg. Annak idején Farkas Bertalan tartaléka, Magyari Béla nem maradt kitűntetés nélkül. Íme egy kis statisztika:
Kattints rá a teljes képernyős nézetért!
Update, 2025. augusztus 21.
Na jó, megvolt a csillaghullás, Cserényi Gyula végül a Magyar Érdemrend parancsnoki kereszt a csillaggal kitüntetést kapta meg.
Egy tavalyi posztomban adtam hírt arról, hogy a felújításra kerülő gellérthegyi Felszabadulási emlékműre egy hatalmas kőkeresztet fognak elhelyezni. Ma reggel háromnegyed hét felé a munkahelyemre menet láttam, hogy már bontják az állványzatot a szobor talapzatánál, délutánra pedig már elő is bukkant a kereszt a maga teljes valójában.
Forrás: 444.hu
Abban a bizonyos posztomban leírtam, miért tartom történelemhamisításnak a keresztet, de igazából erről mondjanak véleményt a történészek, művészettörténészek és városépítők. Én a döntéshozatalon szeretnék most egy kicsit füstölögni.
A Felszabadulási emlékmű felállítását Budapest városparancsnoka, Vorosilov marsall parancsára állították fel, de azért a formára még akkor is adtak. Alig voltunk túl Budapest ostromán, az országban még folytak a harcok, de a Budapesti Nemzeti Bizottság még ilyen körülmények között is adott a formákra, és szabályos határozatot hozott az emlékmű felállítására, amiből kiderül az előterjesztő, kit bíztak meg az emlékmű elkészítésével, mikor fogják felavatni.
Katt a nagyításért
Kisfaludi Stróbl géniuszára jellemző, hogy sikerült egy ideológiamentes szoboralakkal Budapest új jelképét megteremtenie, mely a Parlament, a Lánchíd és a Halászbástya mellett minden kétséget kizárólag Budapest egyik legfontosabb ismertetőjegye lett. A szovjet felszabadításra a szobor talapzatánál felállított szovjet katona emlékeztetett egyedül.
Arról, hogy a Felszabadulási emlékműre egy gigantikus kőkereszt kerül, Budapest népe a Nemzeti Hauszmann Alajos Program kijelentő módban megfogalmazott Facebook-posztjából értesülhetett:
"A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát." - így, többes szám első személyben! Azóta sem derült ki, hogy milyen testület döntött erről, kinek a javaslatára. És nem is érzik a visszásságát annak, hogy ilyen horderejű döntés - a főváros egyik legfontosabb jelképe külalakjának megváltoztatása - hogyan született. Így lesz és kész!
Még a soha fel nem avatott német megszállási emlékműről is szabályos kormányrendelet született, melyet a Magyar közlöny 2013. december 31.-i száma hozott le, de még a Rogán Antal által vezetett V. kerületi közgyűlés is szavazott róla.
Katt a nagyításért.
Ez a titkos keresztállítás tényleg azt mutatja, hogy Orbánék azt gondolják, hogy a nyilvánosságra most már tényleg semmi szükségük sincsen.
PS 2025.07.16.
Kiderült, miért volt ez a sietős állványbontás, kereszt-bemutatás. A Várkapitányság megszűnik, beleolvad Lázár János minisztériumába. A Citadella sajtóbejárásán már nem is volt jelen a Várkapitányság vezetője, csak az országos főépítész és a kivitelező cég vezetője. Valószínűleg a Várkapitányságnál is az volt a helyzet, hogy nem tartoztak elszámolással senkinek, ezért számolatlanul folyt el a pénz mindenfélére. Lázár már fontosabb beruházásokat is leállított (Budai Centrumkórház, Nemzeti Galéria, mozdonybeszerzés), ezért valószínű, hogy a Vár-beli építkezések üteme le fog lassulni a jövőben.
A megismételhetetlen és utolérhetetlen TESCO-dal után pár hónappal - nagyjából pont tíz évvel ezelőtt - egy másik sikeres dalt töltöttem fel a YouTube-ra (67 ezres nézettségével a top 5-ben van), a Kerítésdalt, melynek az volt a koncepciója, hogy a migránsriogatás és a határkerítés-építés csak fedőtörténet a kormány disznóságainak elfedésére. Tulajdonképpen ez tíz év óta mit sem változott, csak most "még hangosabban játszik a zenekar, mert még büdösebb a hal". Vegyük sorra, hogy a Kerítésdal milyen disznóságokat hánytorgat fel:
Habony, Vajna, Gucci-táska: a NER-elit luxizó kedve azóta sem csillapodott, de már kormányzati körökből is egyre több bírálat éri az átlagembereket bőszítő urizálás. Hadházi Ákos a Facebookon külön rovatot szentel ennek a jelenségnek, itt van például egy poszt Szijjártóné egyszerű sportos szettjéről.
Mészáros a Felcsút ura: bizony nagyívű pályát futott be Mészáros Lőrinc, aki azóta az ország leggazdagabb emberévé vált, és helikopterrel és magánrepülővel utazik a BL-döntőre, nem is gyalog. Természetesen az ő és felesége rongyrázásával is foglalkozik Hadházi.
Questor-botrány: Tarsoly Csaba bűntetőpere tavaly szeptemberben jutott el az első fokú ítéletig: 13 év fegyház, nem jogerősen. 150 milliárd értékű fiktív kötvény kibocsátásával vádolják, lényegében elsikkasztotta a befektetők pénzét. Erről részletesebben posztom későbbi részében még írok.
Boltbezárás: azt szoktam mesélni, hogy a TESCO-dal hatására meghátrált a kormány, de addig Kubatov verőemberei megpróbáltak megakadályozni egy népszavazási indítványt. Azóta egyébként újra meg újra előjön ez a kérdés.
Trafikmutyi: a trafikmutyi által keltett hullámok már lecsillapodtak, de ne felejtsük el, hogy ez volt Hadházi Ákos genézise: az akkor még a szekszárdi közgyűlés fideszes képviselőjeként működő állatorvos leleplezte, hogyan osztották el haverok között a trafikokat egy frakcióülésen. Az ügyészség nem talált semmi kivetnivalót a dologban. Mellesleg az én politikai dalszerzői karrierem is a trafikmutyinak köszönhető, a Trafikdal volt az első YouTube feltöltésem.
Vida Ildikó adóhivatali elnök kitiltása az Egyesült Államokból: hát azóta már tiltottak ki magyar minisztert is az USA-ból, igaz, Trump hamar törölte Biden Rogán elleni kitiltási végzését. Azt viszont nem tudjuk, hogy a Vida elleni határozat érvényben van-e még.
A baltás gyilkos futni hagyása Orbánt egészen a Türk Nemzetek Közösségéig repítette (végül is kipcsakok vagyunk), de az örmény-magyar kapcsolatok a mélypontra süllyedtek. Tavaly ismét felvettük a diplomáciai kapcsolatot és kölcsönösen nagykövetségeket nyitottunk egymás országában.
Na de akkor beszéljünk egy kicsit a Questor-ügyről és a hasonló ügyekről. Valamikor a '90-es évek végén olvastam Tőke Péter Peter Sheldon álnéven írt könyvét, a Budai milliárdosokat. Lényegében azt tudhattuk meg a könyvből, hogy rendszerváltás után hogyan jött létre az a hedonista, az ügyfelek pénzén meggazdagodó bróker-réteg, mely azóta is időről időre felmerülő botrányokkal hallat magáról. A Questor-ügy és a BudaCash-ügy is lényegében ugyanúgy működött: szolid, kis kockázatú befektetést ígérnek az ügyfeleknek, de valójában a pénzt magasabb hozamú, de kockázatosabb alapokban helyezik el, a hasznot lefölözik. És időnként megbuknak. Apósomék így veszítettek egy csomó pénzt a Baumag-ügyön, a per még mindig folyamatban van. Az én egészségpénztáram, a PROV1TA a teljes pénzét a BudaCash-nél tartotta. A pénztár pénzét elherdálták a brókerek, én szerencsére kevés saját pénzt buktam, de a pénztár elnöke belehalt a bukásba. A Honvéd Egészségpénztár pénze is BudaCash-ben volt, őket megsegítette az állam, akárcsak a Questor-ügy károsultjait, mert több minisztérium is a Questornál fektetett be.
Pár napja a Magyar Mozifilm csatornán láttunk egy 20 évvel ezelőtti filmet, az Overnight-ot, amely eddig valahogy elkerült bennünket, pedig pont erről, az ügyfelek pénzét elbrókerező keverő-kavaró pénzemberekről, zűrös magánéletükről, erkölcsi nihiljükről szól. De azt gondolhatnánk, hogy mára már lehetetlen azt megcsinálni, amit még a BudaCash simán megtett: államkötvényről adott papírt, de valójában más alapba helyezte el a pénzt. Itt a Nemzeti Bank alapítványainak egyre szövevényesebb ügye, melyben már alaphangon is 400 milliárd tűnt el a süllyesztőben. Pedig 9 évvel ezelőtt egy dalnok már ezt is megénekelte:
Három fontos YouTube videó látott idén napvilágot. Az egyik minden kétséget kizáróan Majka Csurran-cseppen-je a maga 24 milliós nézettségével, aztán itt van a Direkt36 Dinasztiája, melynek stáblistáján Bori lányomat is megtalálhatjátok, és ezt is 3,8 millióan nézték meg eddig, de szerintem a legütősebb a Telex A nagy játszma című dokumentumfilmje az MNB-botrányról (igaz, ezt még csak egymillióan látták). Úgy tűnik, hogy Matolcsy Ádám és haverjai egérutat fognak kapni, nem fegyházat, pedig ők leginkább a devizakárosultak pénzéből keletkezett MNB-nyereséget húzták le a vécén, svájci és lengyel ingatanalapokban. A Kecskeméti Egyetem 127 milliárdját az egyetemi kuratórium asszisztálásával sikerült lenullázni. A kuratórium elnöke , Csizmadia Norbert a Magyar Nemzeti Bank gazdaságstratégiáért és tervezésért felelős egykori ügyvezető igazgatója, de a kuratórium tagja sorában megtaláljuk Lezsák Sándort, a lakitelki sátorverőt is, és az egész ügylethez vígan asszisztált Kecskemét fideszes polgármestere is.
Szóval amikor nagy csinnadrattával megy a nyári uborkaszezonban is az ukránozás és brüsszelezés, akkor gondoljatok arra, hogy mekkora botrányok eltussolásáért száll most sorompóba a Harcosok Klubja.
Tudjuk, hogy a nyár a szabadtéri előadások évada, és Katinak last minute-ben sikerült egy nagyon érdekes előadásra jegyet szereznie: Falusi Mariann Törvénytisztelő tolvajok, a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A Városmajorin nagyon régen voltunk utoljára, szerintem Hot Jazz Band vagy Budapest Bár koncerten, de nem tudtunk pontosan visszaemlékezni Katival. Én két konkrét előadásra emlékszem: valamikor réges-régen itt láttuk a Rémségek kicsiny boltját, és pont előttünk ült Marton László, aki szakadt a nevetéstől. Aztán egyszer a gyerekekkel voltam itt egy Kis hableány zenés mesejátékon. Azóta a színpad és a nézőtér kapott egy sörsátor tetőt, amitől kicsit megszorul a meleg, de azért elviselhető.
Falusi Mariann nagy kedvenc, elképesztően széles az előadói spektruma, bár - ha jól emlékszem - pont Pa-Dö-Dő koncerten nem voltam soha. 2012-ben a Dohány utcai zsinagógában hallottuk Presser Gáborral és Rúzsa Magdival, 2013-ban pedig egy villányi borfesztiválon dzsesszénekesként lépett fel Sárik Péter zongorakíséretével. Tavaly a Szép nyári nap című Neoton-musicalban volt sztárvendég. De birtoklok két Presser-albumot, melyen szintén énekesként szerepel: a Parti Nagy Lajos verseit feldolgozó Rutinglitang-on, valamint az Oláh Ibolyával készült Voltam Ibojka című lemezen.
De a tegnapi előadás egészen különleges volt: azt mutatta meg Mariann, hogy számos közismert könnyűzenei darab miként lopott dallamokat, harmóniákat komolyzenei mesterektől. Az volt az előadás szerkezete, hogy Mocsári Károly eljátszott egy komolyzenei részletet, Mariann pedig zenésztársaival, Cserta Balázs szaxofonistával, Födő Sándor és Holló Aurél ütősökkel, valamint Tálos Áron billentyűssel elképesztően jó és meglepő hangszerelésben elénekelte a "lopott" nótát.
Szerencsére Tel Aviv-ban az élet kezd visszatérni a kerékvágásba, Orsi a gyerekekkel két hét vidéki tartózkodás után visszaköltözött a lakásukba, Sahar is visszatérhetett a civil életbe. Sőt, ha nem jön közbe semmi, augusztusban két hetet Magyarországon fognak tölteni, vagyis fizikai valójában is kiélvezhetjük a nagyszülőséget.
Kapunk is fényképeket rendesen a két unokáról, íme néhány:
Skype-nagyszülőnek lenni azért is jó dolog, mert képesek vagyunk elhinni, hogy unokáink mindig ilyen áldott jó gyerekek, felhőtlenül szeretik egymást. Persze három lány felnevelése után tudjuk jól, hogy a testvérek tudnak egymással gonoszkodni, álnokok lenni, olykor-olykor árulkodni is rájuk. Beteszek ide néhány fényképet a lányainkról, amik demo-üzemmódban készültek, hogy a nagyszülők lássák, milyen jó testvérek ők:
Na de természetesen én sem voltam egyke, mi is megvívtuk nővéremmel a magunk harcait, még ha a fényképek csupa idillt mutatnak:
A Parlament oroszlánjánál
A Hősök terén
A Balaton partján
Ez az utolsó fénykép emlékeztet engem egyik nagy gonoszkodásomra vagy álnokságomra, ami szintén egy balatoni nyaralásunk alkalmával történt.
Zsuzsi 12 éves lehetett, én pedig 9. Zsuzsi bent labdázott a vízben a barátaival, én pedig a parton játszottam. A tóból hangos gyerekzsivaj hallatszott, melyből jól kivehetően kihallatszott nővérem - hát hogy is mondjam csak, igazi kiskamaszos - kiáltása: "Olyan hülye vagy, mint egy segg!" "Jaj de csúnyán beszélnek ezek a gyerekek" - méltatlankodott egy szülő a parton, én pedig azonnal lecsaptam a magas labdát: "Anyu, ez a Zsuzsi volt!"
Anyunak muszáj volt a szigorú szülő szerepét felvenni, ha már így lebuktattam a lányát, ezért rámparancsolt: "Menj be a vízbe és küldd ki a Zsuzsit!" Több se kellett nekem, széles vigyorral gyalogoltam be és odaszóltam a nővéremnek: "Zsuzsi, gyere ki a partra, mert anyu meg akar verni, amiért csúnyán beszélsz!" Persze a nővéremnek esze ágában sem volt kijönni, én meg győztesen jelentettem meg anyukámnak, hogy Zsuzsi inkább a vízben marad. Végül anyám ment be a vízbe, én pedig kárörvendve néztem a partról a kergetőzést, aminek csak a mélyvizet jelző bója szabott határt.
Nem kétséges, hogy később kamatostul visszakaptam ezt az álnokságot. De persze felnőtt korunkra ugyanolyan jó testvérekké váltunk, ahogyan az én lányaim is, és minden bizonnyal a kis Yaara és Alma is.
"A NER hajója a jelek szerint végzetes léket kapott. A következő hónapokban egyre többen akarják majd pánikszerűen elhagyni a lélekvesztőt. Kevés a mentőcsónak és a mentőöv. A tenger jeges. A zenekar még egy darabig húzza. Viktor kapitány bele fog bolondulni, mielőtt megfullad. A süllyedő hajó veszélyes örvényt hagy maga után."
Péterfy posztjait gyakran kommentelem. Így tettem most is, egy gyermekkori emlékemet felidézve:
"Gyerekkoromban láttam egy régi filmhíradó részletet: egy léghajót emberek próbálnak egy kötélnél fogva a földön tartani, de a szél emelni kezdi a léghajót, a kötelet tartó emberekkel együtt. Többen foggal-körömmel kapaszkodnak a kötélbe, mások, érezvén a bajt, egyből elengedik azt. Így azt a néhányat, akik nem engedték el a kötelet, a léghajó magával ragadja. Az okosabbak 4-5 m magasságban - csonttörést kockáztatva - még elengedik a kötelet, de a legutolsót végleg halálos magasságba emeli a léghajó.
Nos, a NER léghajóját már felkapta a forgószél, sokan most döntik el, elengedjék-e a kötelet."
Amint a mellékelt fotó is mutatja, hozzászólásomra több mint 800 lájk érkezett (amiből csak 6 a lesajnáló 😆emoji), soha ennyi emóciót nem váltott ki egyetlen korábbi kommentem sem.
Egy több mint 60 éves emlékemet idéztem fel, ami nagyon megmaradt bennem. Egyrészt, mert kiskoromtól fogva viszolygok a mélybe zuhanó emberek látványától, másrészt, mert úgy éreztem, itt egy ugyanolyan morális döntési probléma van, mint például a hires Trolley-problémánál: Egy váltókezelő egy elszabadult vasúti kocsit egy mellékvágányra irányítva csak egy embert öl meg, különben többen is meghalnának.
A léghajós eset szintén egy egyéni döntési helyzet: Ha elengedem a kötelet, a léghajó még gyorsabban felemelkedik, magával ragadva a társaimat. Ha viszont nem engedem el, azt kockáztatom, hogy engem is a magasba emel. És szerintem ez a döntési dilemma minden erodálódó rendszer vagy párt működtető emberei számára fennáll: Kiszálljak, próbáljam-e egzisztenciámat átmenteni egy következő rendszer számára, vagy tartsak ki hűségesen, látva az elkerülhetetlen véget.
Az az igazság, hogy nem is voltam benne biztos, hogy valóban létezik egy ilyen filmhíradó részlet, de képzeljétek, az internet feneketlen bugyraiban rátaláltam erre az 1932-es eseményre, amit most megosztok veletek.
Az előttünk álló hónapokban sokaknak kell súlyos morális döntéseket meghozniuk: kitartani egy egyre inkább elfehéroroszosodó egypárti rezsim mellett, vagy idejében elengedni a léghajó kötelét. Talán felgyorsítható ez a folyamat, ha egy közelgő új rezsim a régi rendszer szürke eminenciásainak ésszerű ajánlattal szolgál. Meglátjuk, eseménydús őszünk lesz.
