Parádés üdülés Parádon

Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1995 márciusában üdültünk utoljára a Mátrában. A Hotel Bércben töltöttünk egy hetet a négy hónapos Orsival, a három éves Borival, és anyósomék is velünk voltak. Az 1980-ban épült Hotel Bérc szakszervezeti üdülő volt azelőtt, mára már átépítették és Lifestyle Hotel néven várja a wellnessre vágyókat.
Az akkori üdüléshez sok szép emlékünk fűződik, itt mosolygott először nagyszüleire Orsi, a kis Borinak pedig a szálloda könyvtárából kikölcsönöztük A kisvakond nadrágja című Zdenek Miller-örökzöldet, remélve, hogy Bori jó barátságba kerül a könyvekkel. Így is lett.

Orsi, a kis mosolytündér

Borival a Kecske-bércen

Három generáció

Idén Parádsasváron, a Kastélyhotelben, vagyis az egykori Károlyi-kastélyban töltöttünk három napot.

A kastély gyönyörűen van felújítva, csak ámultunk és bámultunk.
Pénteken dél körül értünk a mátraházai Sástóhoz, de esett az eső, ezért rövid séta és palacsintázás után folytattuk utunkat.

A havas Sástó, Magyarország legmagasabb természetes tava

Mivel a szobánkat még nem foglalhattuk el, ezért ellátogattunk egy üvegfúvó műhelybe, ahol végignéztünk egy bemutatót, és vásároltunk is üveg dísztárgyakat.
Szobánkat átvéve és kis szusszanás után irány a wellness: nagymedence, szauna, szabadtéri jakuzzi. Kellően megéheztünk a gyertyafényes vacsorához, az étterem bejáratánál egy bűvész még elkapott minket egy kis kártyatrükkre és mikromágiára.
A büfévacsora fenséges volt, muszáj volt lemozognunk. Irány a játékterem-söröző, ahol csocsó és biliárd várt ránk.

Éjszaka nem kellett minket altatni.
Másnap aggódtunk az időjárás miatt, de szerencsére nem esett és időnként a nap is előbukkant, ezért Siroknak vettük az irányt. Tulajdonképpen Sirokon már kétszer is jártunk, egyszer még Petra születése előtt 1998-ban egri nyaralásunkkor, másodszor pedig 2012-ben, amikor Demjénben nyaraltunk. Mivel mind a kétszer Eger felől jöttünk, valahogyan nem emlékeztem, hogy jártunk már itt, de nem is baj, mert uniós pénzből szépen felújították. A közeli andezitsziklákhoz is felkapaszkodtunk.

Egy helyreállított barakképület

Sirok után kiautóztunk a recski történelmi emlékhelyhez, az egykori munkatábor helyén kialakított emlékparkhoz. Érdekes, hogy a recski téma fél éven belül többször is előjött nálam. Nyári Krisztián könyvében, a Merész Magyarokban olvastam Michnay Gyuláról, a recski szökevényről, akinek sikerült megszöknie és hírt vinni a világnak a titkos büntetőtáborról, a magyar Gulágról. Szintén Michnay szökésével kapcsolatos a nemrég látott tévéfilm a Foglyok is.

A fa gyökérzete

Az egykori grófi istálló udvara

Recsk után Parádfürdőn, ebben a régi, patinás fürdőszállókkal rendelkező fürdőhelyen néztünk körül. Megnéztük Rákóczi fáját, egy régi sokszázéves tölgyfa maradványát, benéztünk a kocsimúzeumba is, de lovakat most nem láthattunk, mert az istállókat felújítják.
Szállásunkra visszatérve a vacsora előtti csobbanás előtt még felkapaszkodtunk a kastély tornyába.

Kilátás a toronyból

Petra a csigalépcsőn

A gyertyafényes vacsorát ezúttal élőzene kísérte, a fogások számában nem volt hiány, és vacsora után bebizonyosodott, hogy Kati tényleg egy biliárd-fenomén.
Utolsó napunk reggelén a svédasztalnál még jól megtömtük a bendőnket és szomorúan kicsekkoltunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, ezért a napot kirándulással egybekötött geoládázásra fordítottuk. Parád-Óhután felmentünk a Klarissza-forráshoz, melyből sós-szénsavas víz buzog és sokan járnak oda flakonokkal, demizsonokkal. Utána a Két-Bükk-közti_patak szurdokvölgyében sáros turistaúton kapaszkodtunk fel egészen a vízesésig.

Klarissza-forrás

Bükkfagyökér, szurdok, vízesés

Kati a hóban

Galyatető felé vettük az irányt, és elértük a hóhatárt, a hegygerincen túráztunk.
Galyatetőre is felautóztunk, amelyhez nemcsak az 1995-ös üdülés emléke fűz, de Katival 1989-ben, pár hónapi ismeretség után kirándultunk itt a Chinoin KISZ-szervezetével (!), és az üdülő telefonjáról adtam fel az üdvözlő táviratot egy barátom esküvője alkalmából (fiatal barátaim, tudjátok, mi az a távirat?).
Felkapaszkodtunk a kilátóba: az egykori kőkilátót megmagasították és kívülről építettek hozzá vaslépcsőt. Utána egy kiadós ebéd következett, majd irány Budapest.

Fenn a kilátóban