Szüleim lakásai

Öt évvel ezelőtt posztoltam saját lakásaimról. Nemrégiben viszont rátaláltam a fortepan.hu csodálatos fotóarchívumra, és megtaláltam benne nagyszüleim óbudai házát, ezért kedvet kaptam, hogy szüleim lakásairól is posztoljak.
1920-ban a trianoni döntés nyomán Nyírábrány egyik pillanatról a másikra határfalu lett, és nagyapám, aki erdélyi születésű határcsendőr volt, hirtelen Csonka-Magyarország területén belül találta magát, hogy pont ebben a faluban kelljen védenie a magyar határt. A nőtlen határcsendőrök udvarolni a környező falvakba jártak, így ismerte meg Pál József nagyapám a balkányi Szabó Erzsikét, későbbi nagyanyámat.

Nyírábrány (saját fotógyűjteményem, készült 1986-ban)

Édesapám már a fenti képen látható zsúptetős fatornácos házban jött a világra (az igazsághoz tartozik, hogy nagyapám igazi házát már lebontották, de pár házzal arrébb ugyanabban az utcában állt egy ugyanolyan, ott készült a fotó). Utoljára 2001-ben, apám 80. születésnapján jártunk arra, fel is tűnt a faluban az idegen autó, igazoltattak is bennünket, mit akarunk itt a határ mentén.
Egy év sem telt el, nagyapámat a déli határra vezényelték, így a Pál család a Tolna megyei Decsre, a Sárköz szívébe költözött. Ekkor nagyanyám már várandós volt apám legidősebb húgával.

Decs, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2006-ban)

4-5 év után a közeli Bátaszékre költöztek át, amiről viszont tudni kell, hogy katolikus sváb település. Édesapám itt kezdte az iskolát sváb gyerekek között, megtanult németül és megtanulta tisztelni az idegen kultúrát és a szorgos német nemzetiséget.

Bátaszék, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2006-ban)

Édesapám második húga már Bátaszéken jött világra. Nagyanyám és nagyapám valószínűleg idegenül érezték magukat a dunai svábok között, visszavágytak a Nyírségbe. Erre a '30-as évek elején adódott lehetőségük. Nagyapám telket vásárolt Balkányban, házat építtetett rá, és a család visszaköltözött nagyanyám szülőfalujába.

Balkány, nagyszüleim háza (saját fotógyűjteményem, készült 2011-ben)

A kétszobás ház nyitott verandáját már apám harmadik húga - aki már itt született -  és férje építtették be, mert ők a '70-es évek közepéig itt éltek nagyszüleimmel és unokatestvéremmel. Apám a nagykállói gimnáziumba vonatozott minden nap 1939-ig. Nagyszüleim itt éltek életük végéig, nagyapám 1971-ben, nagyanyám 1988-ban halt meg, addigra megözvegyült nagybátyám a házat eladta. Nagyon sok nyarat töltöttem benne.
Édesanyám a nem sokkal korábban épült Nagyszombat utcai városi házak egy szobakonyhás, komfort nélküli lakásában látta meg a napvilágot 1929-ben Óbudán. A leginkább egy mai lakóparkra emlékeztető épület együttest azért nevezték városi házaknak, mert a székesfőváros önkormányzata építtette, és a lakások jelentős része még igazi proletárotthon volt, vécé és fürdőszoba nélkül.

Budapest III., Nagyszombat utcai városi házak (saját fotógyűjteményem, készült 2009-ben)

Pár hónapos volt csupán, amikor nagyapám után utaztak Franciaországba, Le Havre-ba, ahol nagyapám vendégmunkásként dolgozott, de erről korábban írtam már egy posztot.

Korabeli Le Havre-i képeslap a '30-as évekből

Mindössze két év franciaországi tartózkodás után költöztek vissza Magyarországra, új otthonuk szintén Óbudán, a Zichy utcában volt, a szerecsenfejes házban. Na ennek fotóját sikerült nekem a Fortepan-on megtalálni.

A Zichy utcai szerecsenfejes ház (fortepan.hu, készült 1972-ben)

A tipikus földszintes udvaros óbudai házat a '70-es évek elején bontották le. A kapu jobboldalán lévő ablak volt nagyszüleim lakásának utcai ablaka. Természetesen fürdőszoba és vécé ebben a lakásban sem volt.
Az elemi iskola innen nem messze, a Perc utca végében volt, később, polgáriba már a Lajos utca elejére járt édesanyám, ugyanabba az épületbe, ahová én és nővérem jártunk általánosba.
Nagyszüleim a '30-as évek végén Bel-Budán, a Buday László utca egyik bérlakásában kaptak házmesteri állást és vele szolgálati lakást. Ez a ház már liftes, központi fűtéses, mosókonyhás, tetőteraszos bérház volt, az alagsori házmesteri lakás szobakonyhás volt ugyan, de legalább vécé volt benne.

Buday László utca 8. (saját fotógyűjteményem, készült 2011-ben)

Édesanyámék ebben a lakásban élték át Budapest ostromát. A családi legendárium szerint épp nem volt légiriadó, és a kapu előtt álltak, amikor a fenti képen is látható jobboldali ablakon egy sorozatvető lövedéke csapódott a házba. Csodás módon a rakétagránát nem robbant fel, hanem áthaladt a lakáson, és az udvari oldali ablakban elakadt. Az ostrom idején a szovjet katonák telefonközpontot létesítettek a pincében és egy híradós szakasz működött itt pár hétig. Erre utal a ház falán mind a mai napig olvasható cirill betűs felirat:

Édesanyám innen ment férjhez 1952-ben. Én és testvérem nagyon sok időt töltöttünk a házmesterlakásban, melynek nagyapám a '60-as években fürdőszobát is csináltatott. Gyakran álmodom ezzel a házzal. A '70-es évek közepén aztán nagyszüleim visszaköltöztek Óbudára, a Gyenes utcai kísérleti lakótelepre. Nagyapám itt halt meg 1978-ban, nagymamám pedig '81-től '95-ben bekövetkezett haláláig szüleimmel lakott a Bimbó úton, egy saroknyira a Buday László utcától.

Update: A cirill betűs feliratot egy oroszul tudó kollégám megfejtette: A Guszarjov hadnagy által vezetett "Reflex" fedőnevű aknamentesítő csoport aknamentesnek találta az épületet 1945. március 7-én.