Munkaszüneti nappal együtt járó ünnepeink mindig is kétfélék voltak: állami vagy nemzeti ünnepek és vallási ünnepek. Több mint fél életemet a Kádár-rezsimben leélve pontosan emlékszem gyermekkorom ünnepeire.
Állami ünnepek:
- Április 4. Talán ez számított a legnagyobb állami ünnepnek, hazánk fasizmus alól való felszabadulásának ünnepe. A munkahelyeken nagyon vártuk ezt a napot, mert ekkor osztották ki jutalmakat. Hátránya volt, hogy eshetett hétvégére, sőt akár húsvéttal is egybe eshetett. A rendszerváltással ez az ünnep megszűnt, és mivel azóta sem emlékezünk meg a vészkorszak végéről, csak a holokauszt áldozatainak hoztunk létre emléknapot (április 16-án, azaz pont ma van), ezért én már több mint 25 éve minden április 4-én reggel felteszem a lemezjátszóra az Április 4-ről szóljon az ének című munkásmozgalmi dalt.
- Május 1. A munkásmozgalom ünnepéhez hagyományosan hozzátartozott a felvonulás. Kisiskolás koromban apámmal jártam felvonulni, gimnazista koromban különféle térformációs gyakorlatokat kellett bemutatnunk, egyszer talán egyetemistaként is felvonultam, és egyetlen egyszer első munkahelyemmel. 1989-ben volt az utolsó felvonulás, ekkor Németh Miklósék már nem a dísztribünön, a dolgozó néptől elkülönítve, hanem velük együtt vonultak fel. 1990. május elsején nem volt semmiféle rendezvény, már bontották a dísztribünt, mi Katival egy "Éljen és virágozzék" feliratú táblával végigvonultunk a márványborításától megfosztott emelvény előtt.
- Augusztus 20. Alkotmány, Szent István, új kenyér, vízi- és légiparádé, körmenet, tűzijáték. Igazi nyárvégi népünnepély.
- November 7-e. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. A '80-as években a Szovjetunión kívül már csak nálunk és Bulgáriában volt ünnep, ami vércikivé tette az egészet. 1988-ban sok millió magyar a lábával szavazott november 7-én: a szomszédos Ausztriába utaztak, hogy hőn áhított elektronikai cikkeket, fagyasztó ládát, hifit, személyi számítógépet vásároljanak. Ez volt az utolsó november 7-e, ami számomra azért nevezetes, mert másnap volt Katival az első randevúnk na hol? Hát a Marxista Leninista Egyetem épülete előtt, a Villányi úton!
- Húsvét. Azt hiszem, gyerekkoromban nem nagyon tudtam, mit is ünneplünk ilyenkor. Szombat délután az ablakunkból láttam a sok embert a nagyszombati körmeneten, vasárnap jött a nyúl és ünnepi ebéd volt a nagymamámnál, hétfőn pedig apukámmal végiglocsoltunk szinte minden ismerőst: anyám és apám rokonságát, apám barátainak nőtagjait. Kamaszkoromra nagyok cikinek éreztem már a locsolkodást, azt a hülye szokást pedig, hogy húsvét utáni kedden a kollégák a munkahelyen meglocsolják a kolléganőket, végképp nem tudtam elfogadni. A locsolkodás amúgy szép szokás, de kommerciálódott és gyökértelenné vált a nagyvárosi létben. Lányaimnak kezdetben tetszett, most már menekülnek előle. Míg korábban a nyúl kizárólag édességet hozott, mára általánossá vált a tárgyi ajándék. Csütörtökön egy család állt előttem a pénztárnál a TESCO-ban, a 6 év körüli kisfiú egy rollert, a 9 év körüli kislány egy görkori-készletet kapott. Fizetés után a szülők veszekedtek a gyerekekkel, hogy ki engedte meg, hogy kibontsátok a húsvéti ajándékot. Hová lett a bokrok között csokitojást keresgélés varázsa?
- Karácsony. Az igazi családi ünnep, erről sem nagyon tudtam kiskoromban, miről is szól. December 24-e szombati munkanap volt, csak délután díszítettük a fenyőt. Este hagyományosan rántott ponty volt (nem nagyon szerettem), de a csomagokat már előtte ki szabadott bontani. 25-én nagymamámnál ebédeltünk, 26-án pedig apám testvéreivel jöttünk össze. Korán sem volt ennyire vásárlásra kihegyezve ez az ünnep, visszasírom a régi szép időket.
- Megszűnt április 4, jött március 15. Március 15-e, a legforradalmibb ünnep nem volt munkaszüneti nap a rendszerváltásig. A '80-as években már általánossá váltak a rendszerellenes tüntetések ezen a napon, be is vitték az embereket a rendőrségre rendesen. 1986-ban volt a híres lánchídi csata, ahol a felvonulókat még felengedték a hídra, de le már csak egyesével engedték őket, nevük és lakcímük feljegyzése után. Szerencsére az így megbélyegzett embereknek már csak három évig kellett viselniük a "politikailag megbízhatatlan" jelzőt. Az iskolákban már régen is tanítási szünet volt, de általában közös iskolai programot szerveztek, nehogy a tanulók eltévelyegjenek. Néhány boldog békeévet leszámítva, amikor még együtt tudtak ünnepelni a politikai erők, ez az ünnep továbbra is a mindenkor fennálló hatalom elleni tüntetésről szól.
- Megszűnt november 7, jött október 23. Az 56-os forradalom évfordulóját sokáig elhallgatták, '86-ban, a 30. évfordulón azonban már igyekeztek állami emlékműsorokban megemlékezni az akkor még "ellenforradalomról". Három év múlva ezen a napon kiáltottuk ki a köztársaságot, és a következő évtől már hivatalos állami ünnep lett. Hasonlóan március 15-höz, amikor a márciusi ifjak üzenik meg kormánynak és ellenzéknek az aktuális politikai üzenetet, október 23-án a pesti srácok mondják ki helyettünk az igazságot, természetesen mást és mást a két oldalnak.
- Pünkösd. 1993 óta ünnep a húsvét utáni 7. vasárnap és hétfő. Régi zsidó ünnep, amit a kereszténység is átvett, és a szentlélek szétáradását ünnepeljük ezen a napon. A pünkösdölő népszokások kihalóban vannak, talán a leghíresebb pünkösdhöz kapcsolódó esemény a csíksomlyói búcsú. Mi kezdetektől fogva igyekeztünk pünkösdre időzíteni a hagyományos agárdi tavaszi "brigádhétvégét", de sajnos 5 éve volt az utolsó ilyen rendezvényünk. Sokan már nem élnek a nyugdíjasaink közül, a gyerekek felnőttek.
- Mindenszentek, november 1-e hivatalosan 2001-től munkaszüneti nap. Sokan még mai is összekeverik az október 2-i halottak napjával, ahogy annak idején a törvényelőkészítő vitában Donáth László evangélikus lelkész mondta, egybemosták a vöröset a feketével. Nem csoda, hiszen régebben is ilyenkor jártunk a temetőbe szeretteinkhez. Régen a november 2-hoz legközelebb eső hétvégét választottuk, most erre kaptunk egy külön munkaszüneti napot. Általában bele esik az őszi tanítási szünetbe, amit egy évvel korábban, 2000-ben vezettek be.
- Nagypéntek, idén kaptuk meg munkaszüneti napnak. Bár sokan jobban örültek volna, ha december 24-ét adják ki munkaszünetnek, hiszen ezen a napon már nagyon kevesen dolgoznak, kétségtelen tény, hogy a nagypéntek is sok európai országban munkaszünet. Furcsaságát az adja, hogy ezúttal egy gyásznapot "ünnepelünk", másrészt az ezt követő nagyszombat nem hivatalos ünnep, vagyis nyitva tarthatnak a boltok ilyenkor. Amikor Bori egyéves volt és Kati még otthon volt vele gyesen, minden délben közösen meghallgatták a déli harangszót, együtt bimm-bammoztak, utána jött az ebéd. Nagypénteken hiába várták, nem volt bimm-bamm. Én az utóbbi 20 évben igyekszem nagypénteken húsmentesen étkezni, és még tavaly is bosszúsan állapítottam meg, hogy a munkahelyi étkezdék mennyire nem készülnek fel erre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése