Nagyon romantikusnak találtam, hogy két kalandor egy gépkocsival nekivág a világnak, Afrika szavannáit és Dél-Amerika őserdőit járja, és csak saját műszaki tudásukra támaszkodhatnak, hogy a farmotoros, léghűtéses, nyolchengeres jármű végig üzemképes maradjon.
Az autó egyébként nyugodtan szerepelhetne egy mai fantasy-filmben is: bogárhátával, cápauszonyával és három reflektorával impozáns látványt nyújtott.
A háromkötetes Afrika-könyv és a dél-amerikai bennszülöttek között játszódó útleírás megvolt nekünk.
Magyarországon egyébként a Tatara gépkocsi nem volt túlságosan elterjedt, az állami és pártvezetők inkább Volgával vagy Pobjedával furikáztatták magukat.
Viszont az NDK-ban 13 éves koromban utaztam a nem kevésbé legendás Tatra 603-ban. Ez is farmotoros és léghűtéses volt, de a cápauszony már elmaradt, és négy fényszórója volt 2-2 csoportosításban.
Ebben is nyolchengeres erőgép volt, és tényleg elképesztően gyorsult. Emlékszem hogy Berlinből Rostock felé menet elértük vele a 160-at, ami azért 1969-ben elég gyorsnak számított.
A '80-as években a Martinelli téri (ma Szervita tér) autószalon kirakatában megjelent egy Tatra T613-as 650 000 Ft-ért. Tudni kell, hogy egy 1500-as Lada akkoriban 130 000 Ft körül mozgott.
Ebből a típusból sem gurult igazán sok Pest utcáin, de azért megnyugtató volt, hogy ha volna ennyi pénzem, bármikor vehetnék egy ilyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése