Komolyzene vs. crossover

Tegnap voltunk a SYMA csarnokban a Virtuózok gálakoncertjén. Hetek óta követtük a televízión a fiatal tehetségeket, nem dicsekvésből mondom, de mindhárom korcsoportban (gyerek, kamasz és felnőtt) jól tippeltem meg a három döntős személyét és a korcsoportok győzteseit, de még a zsűri különdíjasát is. Néhány gondolatom a műsorról:
A műsor folyamatosan azt állította magáról, hogy ez az első komolyzenei tehetségkutató műsor a világon! Nos, én tudom, hogy alkotmányba alaptörvénybe van iktatva, hogy hazánk történelme 1944 - 1990 között megszűnt létezni, de talán legnépszerűbb televíziós műsorainkat nem kéne letagadni. A '70-es évek második felének legnépszerűbb műsorai közé tartoztak a több évadban is megrendezett karmesterversenyek, melyeknek olyan tehetségek felfedezését köszönhetjük, mint Kobayashi Kenichiro, Medveczky Ádám, Uri Mayer. A televízió legnézettebb tehetségkutatójának, a Ki Mit Tud-nak is mindig volt komolyzenei kategóriája, és nem kisebb zenészeket fedezhettünk fel, mint Kincses Veronika, Rost Andrea vagy Schiff András. A Magyar Televíziónak volt komolyzenét népszerűsítő állandó műsora is, a Zenélő órák.

A mostani Virtuózok mindenben versenytársa próbált lenni a kereskedelmi televíziókon futó tehetségkutató műsoroknak, és ez egészen jól sikerült. Sikerült brand-et teremteniük jó logóval, szignállal, letölthető applikációval, országot járó Virtuózok-kamionnal, sztárvendégekkel.
Apropó sztárvendégek. A műsorba alapvetően az ún. crossover műfajából hívtak sztárvendégeket, pl 2CELLOS formációt, a The Piano Guys együttest vagy Alexander Markov hegedűművészt.
A crossover, vagyis a komolyzenét a könnyűzenéhez közelítő műfaj sem új keletű, csak mostanában kezdjük így hívni. Biztosan emlékeztek még a Royal Philharmonic Orchestra Klasszikusok diszkóritmusban lemezeire vagy a King's Singers Beatles-feldolgozásaira. A crossover kiváló eszköznek látszott a komolyzene megszerettetésében, a baj csak az, hogy végül maga az eszköz vált céllá, és kiváló művészek egyszerűen azért, mert ebből jobban meg lehet élni, beleragadtak ebbe a műfajba. Richard Calyderman zongorista vagy Andre Rieu hegedűs jeles nemzetközi képviselői a crossover-nek, de hosszú a hazai művészek sora is ebben a műfajban: (levitézlett) Mága Zoltán és Edwin Marton hegedűsök vagy Szentpéteri Csilla és Havasi Viktor Balázs* zongoristák.
A gálaműsor második részét már szinte kizárólag a crossover műsorszámok töltötték ki. Ezzel nekem az a fő bajom, hogy az emberek nagy része nem tud különbséget tenni Havasi Viktor Balázs és a felnőtt kategóriát megnyerő Gyöngyösi Ivett zongorajátéka között. Kicsit hasonló a helyzet, mint az egy korábbi posztomban már említett Mozart-Salieri ellentét: a bécsi közönségnek mindegy volt, mit hallgat, Mozartot vagy Salierit.
A Prima Primissima díj egyik állandó visszatérő botránya, hogy nem azonos műfajba tartozó művészeket sorol egy kategóriába. Így fordulhatott elő évekkel ezelőtt, hogy a maga műfajában egyformán kiváló Presser Gábor és Kocsis Zoltán ugyanabban a kategóriában kerültek jelölésre és naná, hogy Presser nyert. Hasonló helyzet áll elő az idén az irodalmi kategóriában: az értékes kortárs irodalmat képviselő Bodor Ádámmal szemben a ponyvairodalom egyik jelese, Turczi István lett a primissima.
Nahát ezért féltem nagyon a Virtuózok győzteseit, a hihetetlenül önigényes és átszellemült Gyöngyösi Ivettet, az elegáns és érzékeny Boros Misit, a lelkét is a klarinétba lehelő Lugosi Dániel Alit, a harmonikakirály Demeniv Mihályt, hogy engedve a csábításnak végül aprópénzre váltják a tehetségüket, hogy színpadi füst és görögtűz mellett, fejjel lefelé lógva játsszák majd el a Kékrapszódiát.
Vigyázzatok, legyetek okosak és kitartóak!
* Bocsánat, Havasi Viktor egy slágerszerző volt