Bhopal, 1984

Harminc évvel ezelőtt, 1984 december 3-án az indiai Bhopalban az emberek arra ébredtek, hogy nem kapnak levegőt. A közeli rovarirtó-gyárban bekövetkezett minden idők legtöbb civil halálos áldozattal járó ipari katasztrófája. Egy robbanás következtében több mint 40 tonna metil-izocianát gáz került a levegőbe, és ez a méregfelhő beterítette a várost.

A bhopali vegyi üzem rozsdás tartályai

Közel 3000 ember halt meg azonnal, további 15-20 ezer később, lassú agóniában. Ma már tudjuk, hogy a katasztrófát a csövek és tartályok teljesen elhanyagolt állapota, a személyzet képzetlensége és a biztonsági előírások be nem tartása együttesen okozták. Ennek ellenére a gyár felelős vezetői viszonylag könnyen megúszták a felelősségre vonást, a cég 470 millió dollár kártérítést fizetett ki.
"Június 15-én reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából. Ez az álom minden eddiginél valószerűbb volt. Még mindig érezte dobhártyájában és a bőrében az éles fém szaggató robbanását, a heves lökést, mely kipöndörítette ágyából, s az iszonyú hőhullámot." - így kezdődik Frederik Pohl Alagút a világ alatt című sci-fi novellája, mely egy ipari katasztrófával kezdődik. A szerző ezt még valamikor a '60-as években vetette papírra, jóval a bhopaliak iszonyú ébredése előtt. Később Pohl írt Csernobilről is, itt már a valós esemény volt az ihlető.
Igen, Csernobil másfél évvel követte Bhopalt, és mint minden idők legsúlyosabb nukleáris katasztrófája vonult be a történelembe. Csernobilről már írtam ebben a blogban is. Mivel a baleset idején már VEIKI-s voltam, az atomos kollégáktól részletes tájékoztatást kaptunk az okokról és a baleset körülményeiről, de birtokomban is van néhány akkor még kizárólag belső használatra szánt kiadvány, pl. a Szovjetunió Atomenergia-hasznosítási Állami Bizottságának a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség számára készített összefoglaló jelentése, de Frederick Pohl regényét is megvásároltam.
Ma az atomerőmű melletti szellemváros, a robbanás után evakuált Pripjaty a katasztrófaturisták egyik Mekkája.

Pripjaty főtere 28 évvel a kiürítés után

A városból mintegy 50 000 főt kellett pár óra alatt kitelepíteni. Bár a baleset közvetlen áldozatainak száma "mindössze" 56, 4-5 ezerre teszik a baleset következtében később elhunytak számát, de egyes becslések szerint ez a szám eléri a 40 000-et is. Meg kell jegyezni, hogy a balesetet nem az erőmű üzemszerű működése, hanem egy kellően nem előkészített méréssorozat alatt elkövetett súlyos mulasztások okozták. Bár a csernobili atomerőmű megmaradt blokkjait is leállították már, az ott alkalmazott RBMK típusú, úgynevezett forralós atomreaktorokból még 11 üzemel Oroszország-szerte!
És ha már ipari katasztrófákról írok, nem mehetek el szó nélkül a legsúlyosabb magyar ipari baleset, a 2010-es vörösiszap-katasztrófa mellett. Máig tisztázatlan, hogy miért szakadt át az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tároló kazettájának gátja. A több mint egymillió köbméter vörösiszap - ami egyébként a kazettában tárolt vörösiszap-mennyiségnek csak egy töredéke volt - Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit öntötte el.

Vörösiszappal elöntött házak Kolontáron

Az ipari baleset halálos áldozatainak száma 10 volt, részben az erősen lúgos anyag által okozott égési sérülések, részben fulladás okozta az áldozatok halálát. Megdöbbentő volt a timföldgyár vezetőségének kezdeti érzéketlensége. Sokáig azt hangoztatták, hogy a vörösiszap ártalmatlan anyag. Ez igaz is az anyag száraz állapotára, de a területre rendkívül erősen maró lúgos oldatban terült szét.
Mivel még mindig folyik a katasztrófával kapcsolatos büntető per és számtalan kártérítési eljárás, még mindig nem tudható, mi okozta a gátszakadást: emberi mulasztás vagy elkerülhetetlen földtani folyamatok: a talajrétegek egymáson való megcsúszása vagy talajtörés. Tény, hogy a baleset előtt két héttel hatósági vizsgálatot végeztek a zagytároló kazettánál és mindent rendben találtak, ami egyúttal felveti a környezetvédelmi hatóságok felelősségét is.
A balesettel kapcsolatban összeesküvés-elméletek is napvilágot láttak, Szaniszló Ferenc majdnem Táncsics-díjas televíziós újságíró méltán hírhedt műsorában még egy esetleges merényletet sem zártak ki.
Komplett utcasorok újjáépítése, az érintett terület teljes talajcseréje, a patakmeder teljes kikotrása után is sokan mondogatják, hogy az adományokból összegyűlt pénzből csak kevés jutott a valódi károsultaknak, és sok ment el olyan presztízsberuházásokra, mint egy, a katasztrófát bemutató tanösvény létesítése, vagy arra, hogy az újjáépített házakat a Makovecz-stúdió  tervezte nem kis pénzért.
A jelen állapot: A MAL Zrt-re a vízügy minden idők legmagasabb környezetvédelmi bírságát szabta ki, 135 milliárd forint megfizetésére kötelezve a társaságot. Ennek, és a kártérítési kötelezettségeknek köszönhetően a cég tönkrement, államosították és jelenleg a kiárusítása folyik. Lehet, hogy valakik még nagyon jól fognak járni ebből a szörnyű katasztrófából.