A tempóérzék a környezeti hatásokra, eseményekre való gyors, azonnali reagálás képessége. Végül is Orbán Viktor sportember, volt lehetősége kifejlesztenie ezt a képességét. De semmire sem mentek volna a jó tempóérzékkel, ha nem támaszkodhattak volna egy tökéletesen működő propaganda-gépezetre. A jó propaganda képes a kedvező külső hatásokat saját erényként, a kedvezőtlen hatásokat pedig az ellenség ármánykodásaként feltüntetni. Két konkrét példát említek.
Közismert, hogy a magyar államadósság még a legjobb adósságcsökkentő program ellenére sem csökken olyan mértékben, hogy a törlesztéshez és a kamatok fizetéséhez ne kellene újabb hiteleket felvenni. 2008 őszén, a válság kitörésekor eladhatatlanná váltak a magyar államkötvények, az adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítéséhez Gyurcsányéknak IMF kölcsönt kellett felvenni. Míg Gyurcsányék ezt hatalmas sikerként tálalták, a Fidesz az ország elárulásáról és eladósításáról beszélt. 2011 őszére aztán előállt az a helyzet, hogy Orbánék is majdnem IMF kölcsönre szorultak, meg is kezdték a tárgyalásokat a Valutaalappal, erről több posztomban is írtam.
Hogy-hogynem, az amerikai jegybank, a FED a világgazdaság élénkítésére dollárkibocsájtásba kezdett, melyet eszközvásárláson (külföldi államok állampapírjainak megvásárlásán) keresztül valósított meg, a program napjainkig tart. A magyar állampapírok még a folyamatosan csökkenő kamatszint mellett is kelendőkké váltak, így nemcsak új IMF hitelre nem volt szükség, de a még fennálló hiteltartozást is idő előtt ki lehetett váltani egy dollárkötvény-kibocsájtással. Tempóérzékből remek. De itt lépett be a propaganda. Egyrészt nem riadtunk vissza egy kis IMF-gyalázásról újságokban és óriásplakátokon közzétett hirdetések útján (Magyarország nem hagyja magát), de az idő előtti visszafizetés lett az alapja a "Magyarország jobban teljesít" kampánynak. Tudnivaló, hogy a Fidesz 3 és fél éve alatt az államadósságunk szintje stagnált, lényegében csak a pillanatnyi deviza-árfolyam változásával mozgott föl-le. Erről is írtam több posztot is (katt a nagyobb képért).
A másik ügy a rezsicsökkentés, amelyről szintén eleget füstölögtem. Arról van szó, hogy 2012 novemberében az európai energiapiacon jelentősen csökkenni kezdett a villamosenergia ára, amint az a mellékelt diagramon is látható (katt a nagyobb képért):
Forrás: Enkonzult |
A lakossági egyetemes szolgáltatók kivártak, jól jött nekik ez a kis extraprofit. Itt jött a képbe a legendás tempóérzék és a tökéletes propagandagépezet. A kormány nem egyszerűen utasította az Energiahivatalt, hogy tárgyalja újra a lakossági energiaárakat, hanem össznépi mozgalmat indított a rezsiharcra, aláírásokat gyűjtött, fórumokat rendezett, azt igyekezett bemutatni, hogy a rezsicsökkentés hatalmas gazdasági siker és fényes győzelem a nemzetközi karvalytőke elleni harcban.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a kormány jó tempóérzéke hasznára válik az országnak, hiszen ki kell használni a világgazdaságban zajló kedvező folyamatokat. Viszont ha megpróbáljuk elkendőzni azt a tényt, hogy akár hazánk energiaellátásában, akár az államadósságunk finanszírozásában mennyire ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi helyzetnek, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egyedül is képesek vagyunk megállni a helyünket Európa közepén, nincs szükségünk az Unióra és nem kell törekednünk az euró bevezetésére, hiszen Magyarország jobban teljesít. Pedig egy erős védőernyőre pont a külső folyamatok rosszra fordulása esetén volna szükség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése