25 éve jelentette ki Pozsgay Imre (a 168 óra című rádióműsornak adott interjúban), hogy az MSZMP KB Történelmi Albizottságának értékelése szerint 1956 október 23-án népfelkelés volt Magyarországon.
Bár addig az `56-os "sajnálatos események" hivatalosan ellenforradalomnak minősültek, magánemberek egymás között csak forradalomnak, felkelésnek, megmozdulásnak hívták. Az egyetemen tanultunk tudományos szocializmust, melyről megtudtuk, hogy objektív, de pártos tudomány. Egyik jó barátomnak (szegény már régen meghalt) kellett előadást tartania az `56-os ellenforradalomról és annak az akkori hivatalos kánon szerinti négy okáról, melyek közül az első helyen az imperialista reakció restaurációs törekvései álltak. Barátom következetesen a "forradalom" szót használta, oktatónk, aki egyben a kari párttitkár is volt, elég rosszallóan viszonyult a dologhoz, bár komolyabb ügyet nem csinált belőle. Gyerekkoromban rendszeres olvasója voltam a Pajtás újságnak. Ebben volt egy képregény, melyben nyugati kémek próbálnak diverzáns akciókat végrehajtani Magyarországon, és magukat következetesen ellenforradalmároknak nevezik. Emlékszem, ezt utólag még a lap szerkesztősége is korrigálni volt kénytelen.
Szóval Pozsgay kijelentése nem tartalmával lepte meg a népet, hanem azzal, hogy ki merte mondani. Bár a `88-as pártértekezlet után az MSZMP dinoszauruszai háttérbe kerültek (Kádár a hatáskör nélküli elnöki funkciót kapta meg), még mindenki emlékezett a négy pártból kizártra: Bihari Mihályra, Bíró Zoltánra, Király Zoltánra és Lengyel Lászlóra. Na meg arra, hogy ősszel Grósz Károly még a fehérterror veszélyével riogatta a közvéleményt. Pozsgay jó tempóérzékére vall, hogy a bejelentéssel megvárta, míg Grósz házon kívül van: a Davos-i világgazdasági fórumon vett részt.
A hazatérő Grósz tajtékzott, össze is hívta a Politikai Bizottságot, ahol sokan követelték Pozsgay azonnali eltávolítását, de Grósz érezte, Pozsgay nagyobb súlyt képvisel a pártban, mint az előző évben kizárt négyesfogat. Pozsgay kirúgása azonnali pártszakadást eredményezett volna. Grósz úgy okoskodott, ha már nem tudnak gátat szabni a megindult folyamatnak, akkor álljanak az élére.
A Történelmi Albizottság történész tagjai úgy érezték, Pozsgay elvitte előlük a show-t, de nem tehettek egyebet, mint felgyorsították a munkát, hogy a teljes jelentés mihamarabb nyomtatásban is megjelenhessen.
Habár a Pozsgay-nyilatkozat után egységesen népfelkelésnek, később pedig forradalomnak nevezték 56-ot, annak "hótisztaságáról" azért megoszlottak a vélemények, különösen azok között, akik szemtanúi is voltak a véres eseményeknek, vagy a sima fosztogatásoknak. 2007-ben még az MSZP-t is megosztotta Havas Szófia 56-ról tett kijelentése: "Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a
börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon
forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző
fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra
vadászva." Mindenesetre Pozsgay megadta a rendszerváltást előkészítő év felütését, mely elvezetett Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséhez és rehabilitálásához, az `56-os forradalom első hivatalos megünnepléséhez. Pozsgay majd` egy évig a köztársasági elnöki poszt várományosának érezhette magát, ezt az álmát azonban a `89 őszén megtartott "négyigenes" népszavazás végleg eloszlatta. Ettől függetlenül Pozsgay a rendszerváltozás lokomotívja volt, ezt a történelmi szerepét jelenlegi politikai helyzete sem változtathatja meg.
Ami pedig az 56-ról alkotott saját nézetemet illeti, én Spiróval osztom:
"...ó, az első két-három nap magasztos erkölcsisége! Boldog Forradalmak, kiket ekkor vernek le! Ti vagytok az emlék, szilárd, múlhatatlan viszonyítási pont! Legenda csak olyan felkelésből lehet, melyet túl hamar fojtanak el. Ember is könnyebben lesz halhatatlan, ha ifjan pusztul, megalkuvásai előtt...". Ha 56-ot egyből leverik, még tisztábban állhatna előttünk. Sajnos azonban szüleim korosztályából még sokan emlékeznek a kegyetlen vérengzésekre, embervadászatokra is, de ezek 20-30 év múlva szépen kiszitálnak majd a történelmi emlékezetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése