A Strauss-család friss muzsikájának hangjai valamint a lencsében fővő füstölt hús illata mellett írom első 2014-es posztomat. Sokan sokat várnak ettől az évtől.
A Pál családban mindhárom lánynak fontos változást hoz a beköszönő új év. Orsinak egy hónap múlva véget ér a héber nyelvtanfolyam, az ulpán. Egyúttal megszűnik az állami pénzügyi apanázs is, el kell döntenie, milyen formában folytatja a nyelvtanulást, milyen munkát tud mellette vállalni és tájékozódnia kell főiskolai tanulmányi lehetőségeiről is.
Borinak véget ér a három éves alapképzés (az amszterdami ösztöndíj miatt egy év csúszásban van), már lázasan keresi, hogy hová jelentkezzen kétéves mesterképzésre. Ide is egy hónapon belül le kell adni a jelentkezést.
Petrát - nővéreihez hasonlóan - a nyolcosztályos Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba szeretnénk beíratni, amihez két hét múlva írásbeli felvételit kell tennie, majd később szóbelit is. Reméljük, hogy felveszik.
Kati munkahelye új helyre költözött, még mindenük dobozokban van, visszaemlékezem cégünk három évvel ezelőtti költözésére.
Ahogyan tavalyi utolsó posztomban írtam, cégünk helyzete ingatag, sürgős változásra van szükség. Talán a VEIKI felszámolása befejeződik az idén, a múlt összes árnyától megszabadulva kell valami újat kitalálnunk.
Édesanyámra valószínűleg hamarosan egy csípőprotézis-műtét vár. Rajta kívül többen is vannak a családban, akiknek az egészsége miatt aggódnunk kell.
Az ország előtt ismét egy parlamenti és egy önkormányzati választás áll (ja, még egy EU-s is), talán a rendszerváltozás utáni legbrutálisabb választási kampányra számíthatunk. Nem hiszem, hogy sikerül a jelenlegi kormánytöbbséget leváltani. Én - sokakkal ellentétben - nem azt tartom fő hibájuknak, amit csinálnak. Nagyon sok intézkedésükkel egyet értek. A fő baj, hogy azok a módszerek, melyekből már mindenkinek nagyon elege volt, semmit sem változtak: klientúra-építés, állami szintű korrupció, demagógia és hatalmi arrogancia. Mintha a politikai elitben csak egyetlen egy dologban lenne közmegegyezés: a néppel csak így lehet bánni.
Egyébként sok jeles évforduló előtt is állunk, melyek valószínűleg visszaköszönnek majd 2014-es posztjaimban. A Dózsa-féle parasztfelkelés 500. évfordulója, az első világháború 100. évfordulója valamint az 1989-es "csodák évének" 25. évfordulója. 1989 szinte minden hónapjában, hetében történt valami olyan, amit azelőtt elképzelni sem mertünk volna. Mennyi remény, mennyi optimizmus volt bennünk. Azt hiszem, eddigi életem legjelentősebb esztendeje 1989 volt.
Azért ne feledkezzünk meg az Unióhoz való csatlakozásunk 10. évfordulójáról sem, melyhez nem kevesebb remény és várakozás társult. Meg persze Petra is idén lesz 10 éves.
Ahogyan tíz éve már minden évben, álljon itt a Pál család verses újévi köszöntője, melyet sms-ben minden rokonunk és barátunk megkapott, és sorrendben 11.-ként belekerült abba a gyűjteménybe, amit itt egyben elolvashattok:
Minden házban áll a bál ma,
Mindenki az éjfélt várja,
Pezsgőben úszik a bálna,
Táncot jár a kókuszpálma.
Ne legyen most gondod másra,
Csak a sültmalacos tálra.
Bárcsak szíved titkos álma
Jövőre valóra válna!
Tiszta szívből ezt kívánja
Szeretettel minden Pál ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése