Apám 50 éves blogjában találtam egy furcsa újságcikket. Nem is egy teljes cikk, csak egy része, mintha csak emlékeztetni szeretne valamire. Egy gazdasági bűncselekményre. Aztán eszembe jutott Dóri bácsi.
Dóri bácsi anyám kollégája volt. Gyakran előfordult, hogy amikor anyám értem jött az oviba, utána még beültünk a kollégáival egy presszóba trécselni. Ilyenkor én mindig kaptam csokitortát és márnaszörpöt. Dóri bácsi is mindig ott volt ezeken a traccspartikon. Én általában eléggé unatkoztam ilyenkor, de Dóri bácsival jókat tudtam beszélgetni.
Előfordult olyan is, hogy Dóri bácsi jött értem az óvodába, mert sem apám, sem anyám nem ért rá valamiért. Tulajdonképpen Dóri bácsi volt az első felnőtt barátom.
Aztán Dóri bácsi nem jött többet ezekre a traccspartikra. Amikor megkérdeztem anyámat, hogy hol van, azt válaszolta, le van tartóztatva. Ezt nem értettem pontosan, de megmagyarázta, hogy bevitte a rendőrség és bírósági tárgyalás lesz, mert Dóri bácsi sikkasztott. Ezt sem értettem pontosan, de anyám elmagyarázta, hogy ezt arra mondják, aki olyan pénzt vesz el, ami nem az övé. Kérdeztem, hogy most akkor börtönben van, és milyen a börtön. Anyám elmagyarázta, hogy be vannak zárva egy szobába, és a WC is ebben a szobában van, és a többiek nézik, ahogy Dóri bácsi pisil vagy kakil. Ezt elég borzasztónak találtam.
Anyám elment a tárgyalásra is, homályosan emlékszem, hogy erről is mesélt otthon apámnak. Hogy volt szembesítés és Dóri bácsi nem nézett a másik bácsi szemébe.
Azt hiszem, ez volt az első eset, hogy csalódtam egy felnőttben. Akkor még nem tudtam azt, amit Szabó Magda így fogalmaz meg a Bárány Boldizsárban: "Botlik, aki jár". Úgy éreztem, Dóri bácsi személyesen engem csapott be.
Elmúlt a tavasz, eltelt a nyári vakáció és ősszel elkezdtem az iskolát. Dóri bácsi emléke szépen kiszitált az idő rostáján. Most, az újságcikk elolvasásakor újra eszembe jutott első gyermekkori csalódásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése