Tíz évvel ezelőtti döbbenet

Fotó: MTI

2002 április 7-én este a Fidesz győzelmi ünnepre készült új fellegvárában, a Millenáris Parkban. Az összes közvélemény-kutató a Fideszt jelezte a "kokárdás választás" győztesének, és a vidékről érkező eredmények nagyon biztatóak voltak. Aztán 9 óra felé kezdtek befutni a fővárosi szavazókörök eredményei, és kisvártatva döbbenet ült a fiesztára váró közönség arcára: az MSZP, akár egy maratoni futó a finisben, lassan elhúzott a volt kormánypárt mellett.
A választásokat követő gyors értékelésben Orbán Viktor még bízott a győzelemben, és ezért mindent meg is tett. Két nap múlva nagygyűlést hívott össze a Testnevelési Főiskolán, melyet a televízió is közvetített. Itt igyekezett a legsötétebb képet festeni egy szocialista győzelem esetére. Városi legenda szól arról, hogy a közvetítést néző Hofi Géza ekkor kapta második, immár végzetes szívinfarktusát.
Következő szombaton volt az a bizonyos "kétmilliós" népgyűlés a Kossuth téren sportolókkal, színészekkel, énekesekkel. Itt hangzott el az az ominózus mondat: a haza nem lehet ellenzékben.
A választás második fordulója csak az egyéni képviselőkben hozott változást (a kisgazda képviselők visszalépése miatt), de a végeredményt nem tudta megfordítani.
Mindenféle városi legendák kezdtek terjedni a választási csalásokról, pl. hogy a kokárdás szavazók szavazólapját "elfelejtették lebélyegezni", vidéken a cigányokat az MSZP busszal vitte szavazni, stb. A jobboldal kitartóan követelte a szavazatok újraszámlálását, ezért még az Erzsébet-hidat is lezárták egy délelőttre.
Azt hiszem, ettől a naptól új politikai időszámítás kezdődött Magyarországon: az árokásás időszaka, mely a mai napig tart. Az addigi politikai riválisok ádáz ellenségekké váltak. Az MSZP elszámoltatási biztost nevezett ki Keller László személyében, a Fidesz pedig létrehozta a polgári ellenállás sejtjeit, a polgári köröket.
Medgyessy Péter a száznapos programmal ráerősített (közalkalmazotti fizetésemelés, minimálbér adómentessége), amivel adósságspirálba lökte hazánk gazdasági pályáját (és ezt a Fidesz is megszavazta). Ennek eredményeként a szocialista előny az őszi önkormányzati választásokon nemcsak megmaradt de nőtt is. Budapesten pedig Demszky úgy tudott a "függetlenségét a Fidesznek felajánló" Schmitt Pál ellen nyerni, hogy az MSZP saját jelöltet indított Gy. Németh Erzsébet személyében.
A 2002-es döbbenet politikai folyományait sajnos az egész ország nyögi: tíz éve lehetetlen a közmegegyezés olyan fontos nemzeti kérdésekben, mint a nyugdíj, a társadalombiztosítás vagy az oktatásügy. Kár érte.