Kollektív bűnösség

Eredetileg a kollektív bűnösségről az MSZP-nek az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben való megbélyegzésekor akartam írni. Aztán hagytam a francba az egészet.
Pedig fülkeforradalmi kormányunk szereti a kollektív büntetés alkalmazását. Először minden végkielégítés 2 millió forint fölötti részére vetettek ki 2005-ig visszamenőlegesen 98 %-os büntető adót, melybe nyugdíj előtt álló tanárok és köztisztviselők is beleestek. A Fidesz a tisztességtelenül felvett végkielégítéseket szerette volna így büntetni, de ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, a fülkeforradalom nem ért rá az ügyek egyenkénti kivizsgálására. Szerencsére az alkotmánybíróság ezt az adótörvényt a visszamenőlegességre való tekintettel hatálytalanította.
Ugyanígy kollektíven vonta kétségbe a kormány a teljes rendőri állomány szavahihetőségét: a semmisségi törvény szerint a 2006 október 23-ai eseményekkel kapcsolatban a rendőrök tanúvallomását nem szabad figyelembe venni. A forradalmi lendület itt sem teszi lehetővé az ügyek egyenkénti kivizsgálását, marad a kollektív ítélet.
Az MSZP kollektív megbélyegzése azért érdekes, mert még nem látni előre, hogy mi következhet ebből: mindössze írott malaszt marad, vagy még nem látható intézkedések foganatosítása következik, pl.a pártvagyon elkobzása, a párt betiltása. Itt sem bíbelődtek olyan egyedi ügyek kivizsgálásával, mint a rendszerváltás környéki pártvagyon-privatizáció, vagyonkimentés a privát szférába.
Mindez most azért jutott eszembe, mert Baráth Zsolt jobbikos képviselő a Parlamentben felemlegette a tiszaeszlári vérvádat, amiről én is írtam egy posztot.
A képviselő napirend utáni felszólalásának az volt a lényege, hogy a tiszaeszlári gyilkosságot azért nem sikerült felderíteni, mert a hazai és nemzetközi zsidóság nyomást gyakorolt a magyar igazságszolgáltatásra. A képviselő levonta a következtetést, hogy a helyzet 130 év alatt semmit sem változott.
Baráth képviselő úr - valami naiv hit azt mondatja velem, hogy nem sokáig marad képviselő - fordítva ül a paripán. A tiszaeszlári ügy ugyanis szinte azonnal egy kollektív vád megfogalmazásával kezdődött: a középkori vérvád felemlegetésével. A következtetés, hogy ilyen minden zsidó, azonnal antiszemita megmozdulásokat hívott életre országszerte. Ez rögtön kiváltotta a zsidóság önvédelmi reflexeit, innentől kezdve esély sem volt az ügy objektív kezelésére. Tisza István (jaj, bocsánat, természetesen Tisza Kálmán) miniszterelnök az antiszemita akciókat igyekezett országszerte megakadályozni és az ügyet hivatalos mederbe visszaterelni. A tiszaeszlári vérvád tipikus mintapéldája annak, hogy egy kollektív vád hogyan lehetetleníti el felderítést.
Ajánlok egy gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy egy erdélyi településen, mondjuk Torockón meggyilkolnak egy román kislányt. Azonnal a magyarokat kiáltják ki bűnösnek és Erdély szerte fellángolnak a magyarellenes megmozdulások. Magyarország minden nemzetközi kapcsolatát latba vetve követeli az ügy objektív kivizsgálását, a magyarok elleni lejárató akciók leállítását. A román parlamentben felszólaló nacionalista képviselők azzal vádolják Magyarországot, hogy nyomásgyakorlással akadályozzák a román igazságszolgáltatást. Ugye, milyen ismerős helyzet.
Sohasem felejtem el egykori némettanáromat. Volt a könyvünkben egy feladat: fel kellett sorolnunk, hogy szerintünk milyenek a németek. Azt mondta, hogy most ezt a feladatot kihagyjuk, mert az általánosítás nem szép dolog. Egy életre megtanultam, hogy az előítéletek ellen minden eszközzel küzdeni kell, mert ahelyett hogy közelítene a megismeréshez, inkább eltávolít tőle.