...torkodig felért a hó.
Ezt énekelgettem két hete a kocsiban, amikor reggel szakadt a hó.
Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy egyáltalán mi az, amit énekelek. Szép lassan eszembe jutott a katonaság, és Pojják László katonatársam. Ő zenésítette meg Nagy László Liliom-dalát. Meg sok más verset is.
Többen is tudtak gitározni a századunkban, de nekem Pojják Laci játéka tetszett a legjobban, nagyon szerettem a versmegzenésítéseket. Már akkor nagy Kaláka-rajongó voltam, első eltávozásomkor is Kaláka-koncertre mentem. Gyerekeimet is jópár Kaláka- és Vilmos-koncertre elhurcoltam.
Valahogy úgy alakult, hogy a zászlóalj-kimittudon duettben léptünk fel Lacival: ő gitározott, énekelt és szájharmonikázott, én pedig furulyáztam. Meg is nyertük, jól jött az a pár nap jutalomszabadság.
Később, első éves egyetemistaként még kaptam tőle egy magnószalagot saját számaival, de aztán eltűnt a szemem elől.
Most, hogy eszembe jutott ez a dal, rákerestem Lacira a neten, és megtaláltam, mint a Facsiga zenekar oszlopos tagjára. Még egy letölthető lemezükre is rábukkantam. Örömmel vegyes csodálkozással fedeztem fel, hogy számos dalukat már 37 évvel ezelőtt játszotta Laci, illetve együtt adtuk elő a zászlóalj-kimittudon.
Ime az egyik: Haragosi.
A felbukkanó emlék és Pojják Laci iránti tiszteletből eljátszottam a dalt Roland Bk-7m kísérő elektronikámon, íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése