Én természetesen az egyetemen találkoztam először számítógépes játékkal. 1976-ban ALGOL60 programnyelven írtam egy programot, amely kétlépéses sakkfeladványok megoldására volt képes. Aztán a PDP-11 számítógép időosztásos rendszerében, ahol egyszerre egy tucat felhasználó dolgozhatott és érezhette úgy, hegy egyedül ő dolgozik a számítógépen olyan szöveges játékprogramokkal játszhatott, mint pl. a Moon Landing Mission, ahol lépésről-lépésre meg kellett adni, mennyi hajtóanyagot kell elégetni a rakétában, hogy puhán szálljon le az űrhajó.
1978-ban Párizsból hoztam magamnak, egy, a képen láthatóhoz hasonló TV-focit, sokat játszottam vele apámmal. Ez tekinthető a TV-hez kapcsolódó játékkonzolok archetípusának.
Később a munkahelyemen más operációs rendszerek alatt (pl CP/M, hallottatok-e róla) is játszottam szöveges játékokat, pl. amikor egy országot irányítok, és a bevételeket és a kiadásokat kell egyensúlyban tartani. Ha túl sok adót szedtem be, éhséglázadás is kitörhetett! Lehet, hogy ellenőrizni kellene vele a magyar költségvetést.
A '80-as évek közepén jelentek meg azok az egyszerű, LCD-kijelzős játékkonzolok, ahol valamilyen karaktert (majmot, cicát stb.) kellett végigvinni egy akadálypályán, voltak jutalom- és büntető pontok, több "élet", stb. Ezek az egyszerű játékkonzolok aztán a tamagocsiban csúcsosodtak ki: ez a játék egy házikedvencet szimulált, mégpedig teljes életciklusán keresztül. A "háziállatot" etetni és itatni kellett, de lehetett vele játszani, becézgetni, kényeztetni. Attól függően, hogy a gazdi hogyan bánt a jószággal, néhány héttől akár fél évig is elélhetett. Akár hiszitek, akár nem, még tamagocsi-temetők is voltak, sőt, élelmes vállalkozók a házikedvenc feltámasztását is vállalták!
A '80-as évek végének vitathatatlan sztárjai a személyi számítógépek lettek, mint a különféle Sinclair-gépek, vagy a Commodore legendás C64-e. A C64-ben egyedülálló módon oldották meg a háttér előtt mozgatható grafikus figurákat, az ún. sprite-okat, így a C64 játékai már igazi élvezetet nyújtottak. Impossible Mission, Raid Over Moscow, hogy csak néhányat említsek. A Commodore-rajongók nagy örömére kapni PC-n futó és közvetlenül TV-hez köthető C64 emulátorokat, így 25 év után sem kell lemondani ezekről a legendás játékokról.
Munkahelyemen a '80-as évek végén jelentek meg az IBM-PC klónok, DOS alatt már nagyon sok játék volt. Sokat flippereztem. Egyik kedvencem a kalandjátékok kategóriájába tartozó Leisure Suit Larry volt. Ez már egyszerű angol nyelvű utasításokat is megértett, pl "open door". Larry aztán számos változatban tovább élt, Androidos telefonokon is lehet játszani vele.
Ne feledkezzünk meg a belső nézetű lövöldözős játékok (FPS) őséről, a Doom-ról. Az id Software játéka nyílt forráskódú volt, ezért számos operációs rendszer alatt megjelent, én pl. QNX4 alatt játszottam vele sokat. A mai FPS-játékok már fantasztikusan kidolgozottak, iszonyatos számitástechnikai erőforrást igényelnek és szörnyen brutálisak.
Meg kell említsem még a Humongous Entertainment kedves játékait, a Fatty Bear-t (magyarul Duci Maci) és a Put-put nevű kisautó kedves figuráját. Hála a DOS-emulátoroknak, ezek a kedves játékok akár Windows 7 környezetben is játszhatóak, Petra kedvenc játékai.
Muszáj még megemlíteni a szimulációs játékokat: repülés-szimulátorok, autóvezetés-szimulátorok. Ma már igazi repülőterek szimulált megfelelőin landolhatunk, vagy igazi versenypályákon, pl. Monte Carlo-ban autókázhatunk.
A TV-hez kapcsolódó játékkonzolok is kinőtték magukat az idők során, a piacot három nagy uralja: a Nintendo Wii-je, a Microsoft X-box 360-a és a SONY Super Mario-ja. Engem ez a világ hidegen hagyott, nem úgy lányaimat, akik el nem mulasztanának egy kis Wii-zést, amikor Andriséknál vagy Szaharéknál vannak.
Már a legelső mobiltelefonokon is voltak játékok, istenem, mennyit "kígyóztam", amíg lányaimra vártam valamilyen különórán. Hála a platform-független Java-alapú játékoknak, manapság már szinte mindent lehet játszani egy okostelefonon. Orsi korábban Sims-ezett, ma inkább Ninja Fruit-ot játszik. Én pedig megmaradtam az egyszerű és ártalmatlan passziánsznál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése