A szerda esti WizzAir járat két órát késett, csak csütörtök hajnali fél kettőkor szállt le, nem sokkal három előtt kerültem ágyba. Fél hatkor azonban már kelnem kellett, mert édesanyámat vittem laborvizsgálatra 7-re a Kapás utcai rendelőbe. Mikor panaszkodtam Orsinak, hogy milyen álmos vagyok, csak annyit válaszolt: Üdvözöllek a világomban. Ő ugyanis három műszakban dolgozik a szállodában, neki napi rutin a kialvatlanság.
Persze Orsi könnyen beszélt, csütörtökön délig alhatott, csak 3-kor találkozott egyik barátnőjével, este pedig a három testvérnek színházi programja volt: A Pál utcai fiúkat nézték meg a Vígben, a szerző lánya szerezte rá a jegyet, Bori ugyanis együtt dolgozik Dés Julcsival, Dés László lányával.
A Pál lányok a Pál utcai fiúkon |
Kati szabadságon volt már csütörtöktől és igyekezett mindent beszerezni. Én péntek ebéd után álltam csatasorba: elhoztunk anyósom lakásából asztalokat és székeket, SOS lebontottuk a karácsonyfát, mert útban lett volna, szombat délelőtt pedig igazi vendéglőt rendeztünk be a nappalinkban.
Gyülekeznek a vendégek |
Kati sütött még őszibarackos alagutat, Bori pedig mézeskalács-tortát, valamint avokádós csokoládé mousse-t.
A desszertek |
Este, miután a vendégek hazamentek és a romokat sikerült eltakarítani, családi filmezés volt. Megnéztük a BÚÉK című magyar filmet, amely a Teljesen idegenek című olasz film remake-je, de szerintem jobb, mint az eredeti, majd az Aladdin színészes változatát.
Vasárnap késői reggeli után még felugrottunk a Gülbaba türbéhez, amit még mi sem láttunk felújítva. De ez is inkább a közös fotózkodásról szólt.
Már csak egy gyors ebédre maradt időnk, aztán irány a repülőtér.
Szia Orsi, már most hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése