Magyar tenger

Úgy alakult, hogy négy év, 2013 után ismét eltölthettünk néhány napot a Balaton mellett. Petra iskolai táborban volt Zamárdiban, ami szerdán ért véget, és egy barátnőjének a szülei azt javasolták, hogy hosszabbítsuk meg a gyerekek nyaralását a hét végéig úgy, hogy faházakat veszünk ki a balatonszemesi Vadvirág kempingben.
A barátnőn és testvérén kívül ott volt a barátnő három unokatestvére a szüleivel, valamint egy baráti házaspár a két gyerekével, így összesen nyolc szülő és nyolc gyerek alkotta a társaságot.
Mi Katival szerda délelőtt indultunk le a Balatonra. Két órácskára megálltunk Siófokon, miután kiderült, hogy még egyikőnk sem járt a déli part fővárosában.

Egy Makovecz-építette evangélikus templom

A Sió-zsilip

Főtér víztoronnyal és Széchenyi István szobrával

A Szomszédos Zamárdiban felautóztunk a Szamár-dombra, megnéztük a híres Szamár-kőt, ahol Szentiván éjjelén tüzet ugranak a bátrak.

Kati a Szamár-kőnél

Délután három felé érkeztünk meg a kempingbe és az elhelyezkedés után rögön irány a víz, és vagy két órán keresztül ki sem jöttünk belőle.
A Vadvirág kemping olyan, mint egy falu. Vannak benne faházak, lakókocsi- és sátorhelyek. Saját strandja van csúszdával, vízibicikli-kölcsönzővel, de van itt étterem, büfék, közért. Gyalog szinte be sem lehet járni.

Naplemente a kempingben

Petra kezdetben tartózkodó volt, de aztán hamar összebarátkozott az "idegen" gyerekekkel, nap közben fociztak, röpiztek, zsinórlabdáztak, pingpongoztak, este pedig activity-ztek.
Esténként mi szülők is activity-ztünk különféle borok szürcsölése közepette.

Petra a barátnőjével és annak nővérével

Fagyizik a gyerekcsapat

Zsinórlabda

Sajnos első éjszaka jött egy hidegfront esővel, lehüléssel és széllel, ezért a csütörtökön úgy döntöttünk, hogy kirándulunk: a szóládi pincéktől felsétálunk Somogy megye legmagasabb csúcsára, a 316 m magas Almán-tetőre.

A túra útvonala a kék M-től a zöld H-ig és vissza

A szóládi pincéktől a zöld háromszöggel jelölt turistaúton először Nezde határáig jutottunk el, majd felkapaszkodva a domboldalon elhaladtunk a Csuka Mónika egykori énekes által létrehozott és gondozott Koppány-emlékpark mellet. Állítólag az egész környék Koppány-birtok volt, az emlékpark hemzseg az ősmagyar szimbólumoktól: táltos, székelykapu, kettős kereszt, Babba Mária istenanya szobra. Az emlékpark felső széléről szép kilátás nyílik a Balatonra.
Az Almán-tetőt egy kopjafa jelzi, de mivel ez fákkal benőtt terület, tovább kell menni a kötcsei egykori geodéziai toronyig és annak tetejéről körülnézni, már akinek van ehhez bátorsága.

Borospince kemencével és szőlőlugassal

Táltos az emlékparkban

Kilátás a kettős kereszttől

Almán-tető, Somogy teteje

A kötcsei kilátó

Csütörtök délután még negyedórácskára bemerészkedtünk a vízbe, de már nem esett olyan jól, mint szerdán.
Péntekre a szél elült, ezért a gyerekek az egész napot játékkal és kajálással töltötték: több mint egy kiló lisztből sütöttünk nekik gofrit. Délelőtt Katival még elautóztunk a közeli Telekibe, hogy megnézzük az Árpád-kori kápolnát.

A teleki kápolna a13. századból

Európa-híd

A szombat délelőtt még játékkal telt, de ebéd után indultunk haza. Bár igazán nagy gasztronómiai élményünk nem volt ebben a négy napban, jót ettünk a kemping Happy Hours nevű éttermében, a közeli Rudi Tanyában, az András büfében, és a szemesi Hal-Álomban elfogyaszthattuk az utóbbi évek legfinomabb halászlevét.