Izraeli utazás 3. nap: Masszáda és a Holt-tenger

A 2. napon a tisztavatás után nem a szálláshelyünkre autóztunk vissza Beer Sheva-ból, hanem a 31-es úton Aradra (igen, a Negev-sivatagban is van egy Arad nevű város), és már sötétben a kacskaringós-szerpentines 3199-es úton a Masszáda nyugati lábánál lévő nemzeti park területén található táborhelyhez.
Összesen 20-an voltunk, 10 fiatal és 10 "öreg". A táborhelyen volt egy nagy légkondicionált sátor, ahol a fiatalok hálózsákokban alhattak, valamint voltak ötágyas légkondicionált szobák az öregeknek. Volt lehetőség szabad tűzön főzni, erre a célra két öntöttvas lábas bográcsot (poike pot) vittünk magunkkal. Nagyjából este 10-kor álltunk neki főzni. Mindkét fazékban marhahús főtt burgonyával, édesburgonyával, répával,babbal és padlizsánnal, az egyik indiai, a másik arab fűszerezést kapott.

Orsi és Jerách a bográcsoknál

Éjjel fél kettő körül kerültünk ágyba, de csak három órát alhattunk, mert hajnalban indultunk fel a Masszádára, hogy onnan nézzük a napfelkeltét.
A Masszáda a mai Izrael kultikus hegye, a cionizmus szimbóluma, mely 400 méterrel magasodik a Holt-tenger fölé. 2000 évvel ezelőtt nagy fennsíkján egy erőd volt. Amikor időszámításunk szerinti 70-ben a rómaiak lerombolták Jeruzsálemet és a Templomot, a Masszádát védő szikáriusok még három évig kitartottak, majd Josephus Flavius leírása szerint mindannyian, 960 férfi, nő és gyermek tömeges öngyilkosságot hajtott végre. A helyet és a történetet szép lassan elfelejtették, de a cionista mozgalom ébredésekor ismét előkerült ez a hősies történet. 1927-ben egy ukrajnai születésű, de héber nyelven író költő, Yitzak Lamdan írt egy hőskölteményt a Masszádáról. Az eposz egyik mondata: "Masszáda többé nem eshet el" része lett az izraeli katonai eskünek, melyet a bevonuló katonák a Masszádán mondanak el.
Kicsit utánaolvastam az egész Masszáda-mítosznak, sőt, hétfőn egy beszélgetés volt a Klubrádióban Gábor György vallásfilozófussal, aki írt a témában egy könyvet Az idő nélküli hely címmel. Bár az egész történet nagyon fontos a nemzeti öntudat számára, egyre többen vannak, akik szerint a Masszádát védő kérlelhetetlen elvakultság helyett a mai Izraelnek inkább kompromisszumokra és okos alkukra van szüksége. A Jerusalem Post például arról ír, hogy Masszáda a minden kompromisszum elutasításának szimbóluma, amit végre meg kéne haladni, bírálva ezzel a jelenlegi kormányt.
A napfelkelte a Holt-tenger túloldalán, Jordánia hegyei fölött tényleg csodálatos látvány volt, szavakban nehezen leírható, beszéljenek a képek:

Hajnali szürkület a sivatagban

Végre feljött a nap

Mögöttünk a Holt-tenger, Jordánia és a felkelő nap

Ősi romok a hajnali napfényben, háttérben a Negev-sivatag

Orsi és barátnői

Sivatagi szarvas a borjaival

Valami csókaféle

Az áhitat után visszamentünk a szállásunkra még egy kicsit aludni, de amikor a nap sütni kezdte a sátor tetejét, a légkondi már mit sem ért. Még mindig kissé kótyagosan megreggeliztünk, továbbindultunk, de előtte megcsodáltuk a sivatag állatvilágát.
A 20 km-es szerpentinen visszaautóztunk Aradra, ami 500 m-rel van a tengerszint fölött. Innen a 31-es úton mintegy 30 km-t haladva jutottunk le a tengerszint alatt 400 m-re lévő Holt-tengerhez, vagyis 900 m-t mentünk lefelé. Ez nemcsak a Föld legmélyebb pontja, de egyben egy forró katlan is. Aznap 44 fokot mértünk!

Mögöttünk a Holt-tenger

A Holt-tenger partján van egy Ein Bokek nevű település, mely a hegyekből lefolyó egyik patakról kapta a nevét. Ennek a vízesésekkel szabdalt pataknak a medrében kirándultunk és fürödtünk. Ez tényleg maga volt a Paradicsom, meséljenek a képek:

Végig a patak mellett

Vízesésnél

Petra

Bori

Holt-tengeri madár

Lányok a vízesésben

Kb. délután négyre értünk vissza a parkolóba, itt kaptuk a hírt, hogy Orsi barátjával élő interjút készítenek a 6 órás esti híradóban. Sietnünk kellett, de idejében hazaértünk. Ezt az interjút is azért pont vele készítették, mert "egyedülálló katona", vagyis a szülei nem Izraelben élnek.

Orsi barátja élőben az izraeli 2-es csatorna esti híradójában

Este még elmentünk burekaszt enni (leveles tésztából készült krumplis vagy sajtos keleti finomság), és Orsi ezen az éjjelen velünk aludt a szállásunkon. Megkóstolhattam Orsiék házilag főzött sörét is. Ezen az estén sem feküdtünk le túl korán.
(Folyt. köv.)