Ahogy beszámolóm előző részében már említettem, az utazásunk apropóját Orsi barátjának a pilóta-avatása adta. Amikor a srác visszatelepült Izraelbe elhatározta, hogy a légierőhöz jelentkezik. Minden évben 30 000 fiatal jelentkezik a légierőbe, mert ez számít a legelitebb alakulatnak. Eleve csak kb. 3000-rel állnak szóba, de a hosszas fizikai, egészségügyi és pszichológiai kiválasztás után a hároméves kurzust már csak 300 katonával indítják el, ebből végez a harmadik év végén 30-40 kadét, pilóták, helikoptervezetők, navigátorok, akik megkapják az egyik legnagyobb rangot adó kitüntetést, a szárnyas jelvényt.
A ceremónia azért kétnapos, mert első alkalommal megkapják a diplomájukat és vállapjukra a tiszti rangot jelentő dupla csíkot, két nap múlva pedig a miniszterelnök, az államelnök, a hadsereg főparancsnoka és a légierő főparancsnoka jelenlétében a szárnyakat. Jerách ezt azzal magyarázta, hogy mert először van maga az ember, és csak aztán a pilóta.
Mindkét alkalommal sok-sok hozzátartozó és barát van jelen, akiket elképesztő légi show-val kápráztatnak el. A szárnyak átadása után a légierő a szülőknek is megköszöni, hogy támogatták gyermeküket, sőt, még a pilóták barátnőit is vendégül látják, a tisztavatáson a nevüket is megemlítik. Orsi barátjának az adott különleges státuszt, hogy visszatelepülő, akinek szülei nem élnek Izraelben, úgynevezett "egyedülálló katona".
Mindkét ceremónia alkalmával külföldi létünkre is bemehettünk a bázisra, részt vehettünk az ünnepségen, megtekinthettük a haditechnikai kiállítást. Az összes barát és családtag egyenpólóban jelent meg, melynek első részén ez a szöveg szerepelt:
החייל הבודד
הכי לא בודד
Vagyis az egyedülálló katona, aki soha sincs egyedül.
A póló hátán a kurzus sorszáma (174) volt és ez a magyar felirat: Sikerült!Az első napon délelőttre beiktattunk egy családlátogatást, meglátogattuk Kati Izraelben élő unokatestvérének legkisebbik, két hónapja született kisfiát, Naftalit.
 |
| A kis Nafteli nővére, Noi ölében |
Elég késve értünk a Beer Sheva-i légibázishoz, mert a sok hozzátartozó miatt óriási dugó alakult ki, már alig akartak beengedni minket, de végül Jerách mindent elrendezett.
Az ünnepségen különféle légi bemutatók váltogatták a hivatalos programot: láthattunk veterán gépeket, helikopteres mentést, vadászgépek légi harcát illetve földi célpontok elleni harcot. Megmutatták legújabb büszkeségüket, az F-35-öst is.
A tiszti rang átadásakor bemondták a pilóta szüleinek és barátnőjének (na hoppá!) a nevét is.
A show leglátványosabb része az volt, amikor a frissen felavatott tisztek a levegőbe dobták sapkájukat, és abban a pillanatban négy műrepülő gép húzott el virágalakzatban.
 |
| Kétfedeles Stearman |
 |
| Helikopteres mentési gyakorlat |
 |
| Felszáll a Phantom |
 |
| F-35 akcióban |
 |
| A frissen felavatott tisztek feldobják sapkájukat |
A második alkalomra, a szárnyas jelvény átadására Orsi azt kérte, hogy semmit se szervezzünk délelőttre, így aztán két órával a ceremónia megkezdése előtt már a légi bázison voltunk. Szerencsére a szülők gondoskodtak behűtött gyümölcsökről, édességekről, így eltelt valahogyan az idő, és még a haditechnikai kiállítás megtekintésére is maradt idő.
 |
| Én és az egyik gyakorlógép |
 |
| Top Gun |
 |
| Bori fölé szívet rajzoltak a műrepülők |
A ceremónia hasonlóan zajlott, mint az első alkalommal, de emelte a rangját az állami méltóságok jelenléte, akik az ünnepség alatt végig golyóálló üveg mögött ültek, hogy aztán a rendezvény végén onnan kilépve elvegyüljenek az ünneplő pilóták között, ezzel hatalmas pánikot okozva a biztonsági embereknek.
 |
| Naplemente a bázison |
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése