A parlamenti vita jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, hogy a törvény előterjesztője Dr. Bozóki András nemzeti kulturális örökség minisztere volt. A részletes vitában a javaslatot csak az MSZP támogatta, még a koalíciós partner SZDSZ sem javasolta megszavazását. Az előterjesztő egyebek között így érvelt:
"A köztársasági eszme kifejezi, hogy egyetlen Magyarország létezik. A köztársasági gondolat magában hordozza a demokratikus politikai kultúra igényét, összekapcsolja a politikai és a civil szférát. Ez azt jelenti, hogy a politikai hatalom nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalomban létező egyéni és csoportos igények sokféleségét. A köztársaság tehát mint respublika a köz társulása, a köztársaság mindannyiunké. A köztársaság a vita és a társadalmi konszenzuskeresés kultúrájának közjogi alapja."
A vitában Dr. Horváth János fideszes képviselő, a parlament korelnöke is felszólalt. Horváth képviselő három hónappal volt fiatalabb apámnál, és annak idején részt vett az 1946. évi I. törvény parlamenti vitájában és a köztársasági államforma megszavazásában. Azért ellenezte a törvényjavaslatot, mert úgy gondolta, hogy a köztársasági eszmét két év múlva Rákosiék megcsúfolták, és azóta sem született igazi alkotmány, inkább azzal kéne foglalkozni. Lezsák Sándor úgy gondolta, a köztársaság csak egy államforma, nem ezen múlik egy ország demokratikus berendezkedése, felsorolt több európai monarchiát, melyek demokratikus országok egyben. Mécs Imre pedig úgy gondolta, hogy van már nekünk egy köztársaság-ünnepünk, október 23-a, forradalmunk ünnepe, egyben a harmadik magyar köztársaság kikiáltásának évfordulója, nincs szükség még egyre.
Nem csoda hát, hogy ez az emléknap kevés visszhangra talált, talán csak az MSZP ünnepli évről évre. 2011, az új alaptörvény aláírása óta egy köztársasági emlékkövet is avattak, ennél emlékeznek meg minden évben, így volt ez idén is. A médiában, internetes hírportálokon nemigen találkozhattunk az emléknappal.
Petráéknak az iskolában meg kellett tanulniuk mind az 52 magyar királyt, mely egyben 52 rokoni kapcsolatot és 104 évszámot is jelentett. Nem volt könnyű dolga, de sokat segített neki ebben a Bëlga együttes Királyok a házban című száma:
Érdemes ezért néhány szóban megemlékezni az uralkodó nélküli Magyarország 20.-21. századi történelméről is.
Első köztársasági elnökünk, Károlyi Mihály fél évig töltötte be ezt a funkciót. Szobra helyén ma már a politikai ellenfél, Tisza István szobra emelkedik.
A tanácsköztársaság bukása után visszaállították a királyságot, ekkor kezdődött meg az uralkodó nélküli monarchia negyedszázados története Magyarországon. 1920-ig József főherceg töltötte be a kormányzói tisztet, Majd Horthy Miklóst nevezték ki kormányzónak, ki ezt a tisztet 1944 októberéig, lemondásáig és házi őrizetbe vételéig töltötte be. Szálasi Ferenc funkciója viszont egy új tisztség volt: nemzetvezető. Nemzetét a totális vereségbe, magát pedig az akasztófára vezette.
Az 1946. évi I. törvénnyel hazánk ismét köztársaság lett - erre emlékeztet a mai emléknap -, köztársasági elnöknek pedig Tildy Zoltán kisgazda politikust választották. 1948-ig töltötte be ezt a funkciót. Annak ellenére, hogy nem igen igyekezett megakadályozni a kommunisták előretörését, Rákosi házi őrizetbe vetette, de még Kádár alatt is egy évet raboskodott '56-os tevékenysége miatt. Utódja Szakasits Árpád lett, ki '49-ig köztársasági elnök, "49-'50 között pedig a népköztársaság elnöke volt. Bár sokat tett a két munkáspárt egyesítéséért, Rákosi őt is börtönbe vetette, rehabilitálására csak '56-ban került sor. Lánya, Schifferné Szakasits Klára könyvéből megtudhatjuk, hogy a rehabilitációs tárgyalás egyik ülnöke Nyers Rezső volt, aki - eredeti szakmája nyomdász lévén - megállapította, hogy a Szakasits elleni terhelő bizonyítékok antedatált hamisítványok, mert abban az időben még nem létezett az a papírtípus. Szakasits dédunokája, Schiffer András az LMP színeiben ma is részt vesz a pártpolitikában.
Szakasitsot rövid ideig Rónai Sándor követte az elnöki székben, hogy aztán 15 évre átadhassa helyét a semmittevés bajnokának, Dobi Istvánnak. Az 1952-1967 között funkcióban lévő elnök kétszer nevezte ki Nagy Imrét miniszterelnöknek, hogy aztán 1958-ban simán elutasíthassa kegyelmi kérvényét. A legenda szerint '56 novemberében a Parlamentbe behatoló szovjet csapatok - miközben "csapataink harcban álltak és a kormány a helyén volt" - egy demizson bor társaságában találták a kapatos elnököt.
Dobi után Losonczi Pál lett az Elnöki Tanács elnöke, mégpedig kerek 20 évre. A téeszelnökből földművelésügyi miniszterré, majd végül államelnökké lett Losonczinak tényleg csak reprezentációs feladatok jutottak, hiszen a baráti szocialista országokkal leginkább pártszinten, a fejlett tőkés országokkal pedig kormányszinten érintkeztünk. Az elnöknek így a legkínosabb afrikai és dél-amerikai diktatúrák jutottak. 1979-ben például pár hónappal bukása előtt avatta Losonczi díszdoktorrá a perzsa sahot, Reza Pahlavit.
A nyugalomba vonuló elnököt 1987-ben Németh Károly váltotta. A sértett Németh Károly sokáig úgy gondolta, ő lehet Kádár utóda, számára az elnöki funkció a politikai mellőzöttséget jelentette, nem csoda hát, hogy az 1988-as tavaszi pártértekezlet után, amikor az egész addigi nomenklatúrát menesztették, egyszerűen nem ment be dolgozni. Utódja - egyben az Elnöki Tanács utolsó elnöke - Straub F. Brunó akadémikus, a biokémia professzora lett. Straub épp az Egyesült Államokban volt egy konferencián, amikor megválasztották. Egyszerű tudósként utazott ki, államelnökként tért haza. Annyira kevéssé emlékeznek rá, hogy egy televíziós műsorban Németh Károlyt nevezték meg, mint az Elnöki Tanács utolsó elnökét.
És akkor elérkeztünk a 3. magyar köztársasághoz, melyet 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés akkori elnöke kiáltott ki, ő is lett az első ideiglenes köztársasági elnök. Ahogyan azt egy korábbi posztomban is írtam, az elnöki poszt fő várományosa Pozsgay Imre volt, de a decemberi "négyigenes" népszavazás szertefoszlatta államfői álmait. Antall József reálpolitikus volt: érezte, hogy az első szabadon választott parlament előtt rettentő sok alapvető fontosságú törvény megalkotása áll, ezért paktumot kötött a legnagyobb ellenzéki párttal, az SZDSZ-szel, melynek értelmében az SZSDSZ jelölte ki Göncz Árpádot a köztársasági elnöki posztra. 1990-2000 között töltötte be tisztét mindenki Árpi bácsija, magam is jelen voltam, amikor megválasztása után kijött a Kossuth térre az ünneplő tömeghez. Antallt és az MDF-et ezután nagyon sokan bírálták a paktumpolitizálás miatt.
2000-től 2005-ig a Fidesz korábbi minisztere, Mádl Ferenc lett a köztársasági elnök. 2005-ben MSZP-SZDSZ koalíció kormányzott, és az elnökválasztásban a két koalíciós partner sehogyan sem tudott megegyezni. Az MSZP egy pártpolitikust, Szili Katalint szerette volna megválasztatni, akivel az SZDSZ egyáltalán nem értett egyet, és jelezték az MSZP-nek, hogy nem fogják megszavazni. Az akkori alkotmány szerint az elnökválasztás három fordulós volt: az első két fordulóban csak kétharmaddal, a harmadik fordulóban már egyszerű többséggel nyerni lehetett. Ekkor került sor az úgynevezett "vakond" szavazásra: az MDF egyes képviselői cselből Szilire szavaztak az első két fordulóban, így az MSZP úgy érezte, megvan Szili többsége. A harmadik fordulóban aztán a Fidesz jelöltje, Sólyom László kapta meg a szavazatok többségét. Azóta sem értem, hogyan lehetett egy ilyen egyszerű trükköt megenni.
Bár Sólyom nagy tekintélyű jogtudós, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, elnöki pályafutását sok furcsaság jellemezte, pl. megpróbált meghívó nélkül részt venni egy révkomáromi rendezvényen, bár a szlovákok jelezték, hogy nemkívánatos vendég. A Duna-híd közepéről kellett megszégyenülten visszafordulnia. 2010-ben nem is támogatta a Fidesz újraválasztását, helyette Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnokot, a NOB elnökét, volt berni és madridi nagykövetet, a Fidesz volt alelnökét jelölték.
Ma is azt mondom, ami a tekintélyt és a diplomáciai tapasztalatot illeti, Schmitt mindenképpen alkalmas volt köztársasági elnöknek. Afelől senkinek nem lehetett kétsége, hogy akárkit jelöl is a Fidesz, az mindenképpen támogatni fogja az alkotmányozási folyamatot. Arra is számítani lehetett, hogy az ellenzék rá fog szállni az elnökre, ezért jobban kellett volna vigyáznia a helyesírására. És itt volt a végzetes doktori ügy. Schmittnek tudnia kellett volna, hogy ami a sportban a doppingolás, az a tudományos életben a plágium: megbocsáthatatlan vétség. Ez a "tudatlanság" lett a veszte. 2012-es lemondása után az interregnumban pár hónapig Kövér László töltötte be az ideiglenes köztársasági elnöki tisztet.
Jelenlegi elnökünk Áder János - korábbi, az élet más területén nagy tekintélyre szert tevő elődeivel szemben - "csak" pártpolitikus. Viszont mostanában azzal hívta fel magára figyelmet, hogy bejelentkezett az ENSZ-főtitkári posztra. Hát majd meglátjuk.
Visszatérve a mai elfeledett emléknapra: mivel a Fidesz nem fogja elkövetni azt az ostobaságot, hogy törvényt fogad el az emléknap törléséről, valószínűleg arra továbbra is az agyonhallgatás lesz a jellemző. Amíg fel nem fedezi magának egy feltörekvő párt, amely minden évben ezen a napon fogja követelni, hogy az ország nevébe kerüljön vissza a köztársaság, és a Köztársaság tér is kapja vissza a nevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése