Emlékeztek még Szécsi Pál híres dalára, A távollétre? Vándor Kálmán írt magyar szöveget Domenico Modugno híres dalára, a La lontananza-ra. Egy kis igazi retró élmény kedvéért beszúrom ide, lehet, hogy még Peter Srámek is el fogja énekelni a Rising Star-ban.
Na de miért is adtam ezt a címet a posztomnak? Mert tegnap Borival megnéztük a Katonában Joël Pommerat A két Korea újraegyesítése című darabját. Talán mondanom sem kell, hogy semmilyen politikai tartalma nincs a színdarabnak, a két Korea csak metafora: ugyanúgy nem választható szét két részre egy ország, mint ahogyan a férfi és a nő is összetartoznak. A darab rövid jelenetekből áll, melyek hol komikusak, hol tragikusak, hol romantikusak vagy groteszkek, olykor van bennük fekete humor vagy horror, de egy dologban közösek: csak a szerelem számít. Emlékeztek még a Moulin Rouge című film híres idézetére? "Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó."
Az öt női és négy férfi szereplő ezer arcot ölt, közülük is kiemelkedik Szirtes Ági és Kulka János. És hogy visszakanyarodjak posztom címéhez: a darabot végigkíséri a La lontananza zenéje, egyszer zongorán, másszor harmonikán csendül fel, esetleg egy mobiltelefon csengőhangjaként szólal meg, Kulka énekli olasz bel canto stílusban vagy Nagy Ervin mulatós-szintipopos feldolgozásban.
Bár nem sűrűn járunk a Katonába, az megállapítható, hogy a társulata nagyon jó, a repertoárja igényesen válogatott, a rendezések szuperek. Nagyjából egy éve láttuk itt a Rükvercet, 2012 decemberében Petrával a Parti Nagy Lajos által újraértelmezett Pinokkiót, illetve még 2008-ban Borival a Portugált. De a tavaly a Belvárosiban látott Amadeust is zömében a Katona társulata adta elő.
Szirtes Ágiról talán már többször is leírtam, hogy osztály- és évfolyamtársam volt az általános iskolában és a gimnáziumban. 7.-ig két párhuzamos osztályba jártunk, ő az a-ba én meg a b-be. Hetedikben és nyolcadikban - hogy csökkentsék az osztálylétszámot - csináltak egy c-osztályt, ebben már osztálytársak voltunk. Büszkén jelenthetem ki, hogy szerepeltem Ágival közös színpadon különféle iskolai rendezvényeken! 1969-ben és 1970-ben mindketten indultunk az úttörők kulturális seregszemléjén, ő versmondással, én prózamondással, ha jól emlékszem, mindkét évben meg is nyertük a kerületi fordulót. Ági első filmje A koppányi aga testamentuma volt, ez még 1967-ben készült, amikor még hatodikosok voltunk, de az egész iskola ment megnézni a filmet. Négy évig évfolyamtársam volt a Móriczban, én d-s voltam (matematika), ő pedig e-s (ének-francia)
Számos filmjét láttam, a 4x100 nálunk családi kultuszfilm, évente egyszer biztosan megnézzük. Mostanra beleérett a lecsúszott proletárasszony szerepébe, a legtöbb mai szerepe ilyen. Nagy színésznő lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése