Kakasszó - gondolatok Németh Miklós születésnapján

Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált, merthogy virrad. Ez a madáchi idézet a történelmi materializmus alapvetése: a történelmi folyamatokat nem személyek, hanem a társadalmi szükségszerűségek határozzák meg. Régi vita Németh Miklósról, hogy alakítója volt-e az 1989-90-es békés magyar átmenetnek, vagy csak jó időben volt jó helyen. A pont ma 67 éves egykori miniszterelnök szerepét igyekszik megvilágítani Oplatka András "Mert ez az ország érdeke" című könyve.
Németh Miklós két szempontból is érdekes számomra. 1986-tól 1990-ig ugyanabban a társasházban lakott, mint én, sőt, mivel az építkezés szervezéséből és a kétkezi munkából is aktívan kivette részét - akárcsak én és a legtöbb lakótársam - már 1983-tól ismertem őt és családját.

Németh Miklós 1985-ben a Lovas úti társasház építkezésén (saját fotóarchívumom)

A könyvben is többször említést tesz a Lovas úti házról. Megemlíti, hogy '81-ben Huszár István, a Tervhivatal akkori elnöke támogatta, hogy beszállhasson a szövetkezeti lakóház építkezésébe, amelynek kivitelezése sajnos két évet csúszott, mert területén, a Vár oldalában régészeti feltárásokat is végezni kellett. Azt írja: "Egy szobánk és két félszobánk volt, 67 négyzetméter volt a miniszterelnöki rezidencia (ezt tanúsíthatom- PJ). Annak idején, mikor KB-titkár lettem, a pártközpont illetékesei már kínáltak nekem jobb lakást, de visszautasítottam, mondván, hogy amikor szükségem lett volna rá, akkor egy egyszobás lyukat adtak." Tény, hogy egész miniszterelnöksége alatt a Lovas úton (illetve akkor még Sziklai Sándor utca) lakott a négy tagú Németh család, a '90-es választások két fordulója között költöztek el. Rajtuk kívül még további négy kétgyermekes család - köztük mi is - laktunk a társasház ugyanekkora lakásaiban. 1988 novemberében, amíg Németh Naszvadi György társaságában a konyhaasztalon tervezte az ország '89-es költségvetését, egy emelettel feljebb mi Katival álmodoztunk a saját jövőnkről - idilli kép.
A másik szempont, amiért Németh Miklós mindig is érdekelt: szinte ugyanazt a sorsot futotta be, mint édesapám. Háromgyermekes vidéki család fiaként jó szemű tanítók buzdítására ment Miskolcra középiskolába, majd Budapestre egyetemre. Sorsának alakításában ugyanúgy fontos szerepet játszottak egykori népi kollégisták, mint ahogyan apám életét és későbbi pályáját is a Győrffy-kollégiumban eltöltött évek határozták meg. A könyv név szerint Szabó Kálmánt, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egykori rektorát és László Imre rektorhelyettest, a Népgazdaság Tervezése Tanszék vezetőjét említi. Kár, hogy apámat már nem tudom megkérdezni róluk. Anyám mindkettőjüket hallotta előadni, és nincs túl jó véleménnyel felőlük. A könyv színesen írja le, a Németh család hogyan "korrumpálta" egy demizson borral egykori földijüket, a miskolci párttitkárt, hogy Miklós fiuknak helye legyen a kollégiumban. Ilyen demizsonos emberek nálunk is jártak többször, hogy apám segítsen nekik ezt vagy azt elintézni. A vidékről magas pozícióba került emberek elkerülhetetlen sorsa volt a demizsonos protekciókérők állandó inzultusa.
Érdeklődéssel olvastam Németh Miklós és a késő Kádár-kor valamint békés rendszerváltás meghatározó személyeinek viszonyát. 1989 tavaszától, az MSZMP-nek négy fős elnöksége volt: Grósz Károly, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Németh Miklós voltak a tagjai. Némethet Grósz emelte a miniszterelnöki székbe, szerencsére nem sikerült irányítása alatt tartania, bár mind hivatali szobáját, mind lakástelefonjait lehallgattatta. Németh egyre gyakrabban mondott ellent pártbéli főnökének, egy ízben még a tévéhíradó élő adásába is betelefonált, hogy cáfolja Grósz gazdasági szükségállapot bevezetéséről tett nyilatkozatát. Két nagy érdemét azonban elismeri Grósznak: sikeresen készítette elő és hajtotta végre az 1988-as pártértekezletet, ahol sikerült az MSZMP dinoszauruszait - élén Kádárral - elmozdítani és helyet adni a reformkommunistáknak, másrészt 1989 tavaszán lemondott az MSZMP miniszterkijelölési jogáról, így módot adott Németh Miklósnak, hogy összeállíthassa azóta is legendás kormányát.
Nyerssel való viszonyát Nyersnek Nagy Imre elítélésében betöltött szerepe határozta meg. Ahogy arról már egy korábbi posztomban írtam, apám nagyra becsülte Nyerset, ezért számomra is csalódás volt az, amiről a HVG múlt heti száma is írt: Nyers 1957-ben az MSZMP politikai bizottságának ülésén igennel szavazott arra, hogy pert indítsanak Nagy Imréék ellen. A magyar gazdasági reform atyjának, az új gazdasági mechanizmus kitalálójának, akinek köszönhetően "legvidámabb barakk" lehettünk, ez a jegyzőkönyvben is rögzített szavazat egy soha el nem tűnő folt maradt az életrajzában. Németh és Nyers viszonya - annak ellenére, hogy a '89 őszén megalakuló MSZP-ben is együtt politizáltak - végig hűvös maradt.
Pozsgay Imre és Németh útjai ritkán keresztezték egymást, hiszen Németh gazdaságpolitikus volt, Pozsgay pedig történelmi, társadalmi, kulturális értelemben volt a rendszerváltás lokomotívja. Kettejük konfliktusát az 1989 decemberi "négyigenes" népszavazás okozta, mely végképp szertefoszlatta Pozsgay reményeit, hogy a harmadik magyar köztársaság elnöke lehessen. Úgy gondolta, Némethnek nem kellett volna utat engedni a népszavazásnak.
Németh Miklós nem kedvelte Fekete Jánost sem, aki szerinte Kádárt az ország eladósításába hajszolta. Olvastam már erről számtalan véleményt, sokak szerint nem Fekete hibája volt a felvett kölcsönök nem megfelelő felhasználása. Tény, hogy Németh amint tehette, elmozdította Feketét az MNB elnökhelyettesi székéből, felszámolta a "kettős könyvelést" és feltárta az ország valódi eladósodottságát. Hornnal való viszonya is konfliktusoktól terhelt volt, Németh szerint Hornt is sokkal inkább az önérdek, mint az ország érdeke motiválta. Temetésére nem is jutott el 2013 júniusában, állítólag elakadt a csúcsforgalomban.
Akik úgy gondolják, hogy a Németh-kormány egy illegitim bábkormány volt, mely nélkül a rendszerváltás ugyanúgy végbement volna, csak emlékeztetőül leírom a kormány és az országgyűlés néhány fontos intézkedését:

• Alkotmányt módosított, kihirdették a harmadik magyar köztársaságot;
• Lebontották a vasfüggönyt;
• A Szovjetunióval megállapodtak a hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonásának menetrendjéről;
• Törvényt alkottak az egyesülési, gyülekezési és sztrájkjogról, a népszavazásról és a pártok működéséről;
• Megalapították az Alkotmánybíróságot, a Számvevőszéket.

Németh Miklós a rendszerváltás után az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alelnöke lett, 10 évig töltötte be ezt a funkciót. Kár, hogy az EBRD - alacsony alaptőkéje miatt - nem tölthetett be jelentős szerepet a posztkommunista országok újjáépítésében. A bank 20 milliárd dollár alaptőkével indult, ezt később 30-ra emelték. Csak összehasonlításul: az egyesült Németország évente legalább 100 milliárd dollárt fektetett be a keleti tartományokba. Ráadásul a bank nem adott vissza nem térítendő támogatást, kizárólag hitelt, igaz, azt a piacinál alacsonyabb kamaton.Ide írom, mert személyes tapasztalatommal is egyezik az a jellemzés, amit Ron Freeman, egykori kollégája az EBRD-nél adott róla: "...egyike volt azon keveseknek, akik nem vesztették el érzéküket aziránt, hogy mi a realitás, mi a jó és mi a rossz, és akik szemében ez saját személyükre is érvényes maradt".
Az egykori miniszterelnök 2000-ben még gondolkodott a MSZP-be és az országos politikába való visszatérésen, de kiábrándítónak tartotta a párton belüli és az országos politikában uralkodó állapotokat. "Amíg ez a párt nem tanulja meg, hogy az országra és a népére kell gondolnia, nem pedig a személyes érdekekre, nem képes ezeket a személyes érdekeket a társadalom javára végzett munkának, a szolgálatnak alárendelni, ameddig nem tanul meg alulról építkező néppárt lenni, amíg nem képes az országgal párbeszédet folytatni, és nem képes egy komoly önvizsgálat után megújulni, s ezután a nemzettel, a magyar kisebbségekkel új viszonyt kiépíteni, addig nem lehet tartósan sikeres."
Hogy lehet-e még szerepe Németh Miklósnak az országos politikában? A volt miniszterelnök alapvető fontosságúnak tartja, hogy a társadalmat, az ország továbbfejlődését érintő legfontosabb kérdésekről nemzeti konzultáció kezdődjön és közmegegyezés szülessen. Szerintem ennek jó mediátora, hiteles képviselője lehetne. Mint ahogyan méltó helye lehetne akár a köztársaság elnökének székében is.
És arra a kérdésre, hogy milyen szerepe volt a '89-'90-es fordulatban a harmadik köztársaság első miniszterelnökének, azt tudom válaszolni: Lehet, hogy nem a kakas szavára kezdett virradni, de Németh Miklós jól kukorékolt. Boldog születésnapot, miniszterelnök úr!