Parlament

Parlament

2015. január 20., kedd

Az igazság odaát van

Olvasom a neten, hogy felmelegítenék a '90-es évek legendás tévésorozatát, az X-Aktákat. Nekem meg erről eszembe jutott, hogyan váltam én nagyjából 20 éve szenvedélyes X-aktakukaccá.
Az 1993-ban induló sorozatot a német ProSieben csatorna 1994 őszén kezdte sugározni, én valamikor '95 elején kattantam rá. Nem tudom, hogy már korábban volt-e ProSieben csatornánk, vagy csak '95 januárjában, tény hogy akkoriban sokat néztem német tévét. Az akkor még analóg sugárzású kábeltévén három német (RTL, SAT1 és ProSieben), egy osztrák (ORF1) és egy svájci (3Sat) csatornánk volt, ez a lista később bővülni, majd fogyatkozni kezdett. Amikor öt éve mi is áttértünk a digitális adásra, az idegen nyelvű csatornákért egy külön kiegészítő díjcsomagot kellett kötnünk. A UPC javára legyen mondva, nemrég bővítették a csomagunkat, így tíz év után ismét tudjuk fogni az osztrák tévét. Nagyjából 1995-től sugározták a műholdas adásokat sztereóban, így az egy évvel korábban, 1994-ben vásárolt tévémet végre sztereóban nézhettem. Az történt ugyanis, hogy az egyébként utolsó VIDEOTON márkanévvel piacra dobott sztereó tévém A2-es szabványú volt, de Magyarországon alig fél évvel később a Nicam-szabványt fogadták el, így sztereóban csak az A2-ben sugárzott műholdas tévéket tudtam nézni. Az X-Akták az egyike volt a sztereóban nézett sorozataimnak.

A X-Akták epizódjait hétfőn esténként negyed kilenctől adták. Mivel Borinak felváltva meséltünk esténként, úgy kellett szervezni, hogy hétfőnként mindig Kati meséljen, mert nekem sorozatot kell néznem. Egy korábbi posztomban már írtam, hogy gyerekkoromban mennyire szerettem az Oriont, de később a Star Trek egy-egy epizódját is megnéztem a Sat1-en, nem csoda hát, hogy X-Akták-függővé váltam.  Be kell valljam, elég hiányosan értettem meg a történeteket, amit természetesen gyenge német tudásomnak tudtam be. Viszont ha Katinak is sikerült velem néznie a filmet, kiderült, hogy ő sem mindig érti, vagyis nem feltétlenül a nyelvtudással volt a probléma. Amikor aztán 1996-tól már a magyar tévé is adta a sorozatot (szigorúan 18-as karikával este 10 után), kiderült, hogy gyakran valóban a történetek maguk voltak nagyon homályosak.
A német változatban a két főszereplő, Scully és Mulder FBI-ügynökök szigorúan magázzák egymást, a magyarban természetesen tegeződnek. Az eredeti változatnak több szlogenje is volt, talán a legelterjedtebb a "The truth is out there", ami német változatban "Jenseits der Wahrheit" (az igazságon túl), míg a magyar változatban "Az igazság odaát van" fordításban futott. Az ügynökök egy-egy német mondását is gyakran idéztem, pl. amikor Scully azt mondja: "Ich bin eine bewaffnete Bundesagentin!" (Fegyveres szövetségi ügynök vagyok!).
A sorozat egyik vonzereje a két ügynök furcsa viszonya, amely egy rendkívüli bizalomra épülő mély barátság, de sohasem teljesedik ki szerelemmé, viszont szinte minden epizódban meg van lebegtetve ennek a lehetősége. Kati csak azért nézte velem a sorozatot, ill. az ezredforduló tájékán a sorozatból készült mozifilmet, mert végig azt várta, mikor jön össze a két szereplő.
Amikor aztán a Muldert alakító David Duchovny kiszállt a sorozatból, a mi érdeklődésünk is alábbhagyott. Mai napig nem vagyunk nagy sorozatnézők, fantasztikus sorozatok közül az X-Aktákon kívül a Hősök egy évadját néztem végig Borival, aztán Spielberg Taken (Harmadik típusú emberrablások) című minisorozatát, de még a műholdas televíziózás hajnalán, a '80-as évek legvégén nagyon szerettem a The Twilight Zone (Szürkületi zóna) epizódjait. Utóbbiakat leginkább angolul láttam, így még kevésbé értettem, mint az X-Aktákat.
Azért beszúrom ide egyik kedvenc epizódomat (a Twilight Zone-epizódok 20-25 percesek), melyben egyszercsak valahogy összekeverednek a szavak:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése