Nándorfehérvár

Pont 555 éve annak, hogy Nándorfehérvárnál, vagyis Belgrádnál az egyesített szerb-magyar keresztény seregek megállították a török seregek előrenyomulását, ezzel fél évszázadra sikerült feltartaniuk az Oszmán Birodalom terjeszkedését. A hadvezért, Hunyadi Jánost egyszerre tartja sajátjának a magyar, a román és a szerb történelem.
A nándorfehérvári győzelemhez több történelmi mítosz is kapcsolódik. A történelmi mítoszok annak ellenére fontosak egy nemzetnek, hogy többnyire - mint általában minden mítosznak - nem sok közük van a valósághoz.
Először is itt van a déli harangszó kérdése. A naponta történő harangozást III. Kallixtusz pápa már egy hónappal a nándorfehérvári diadal előtt előírta. Ekkor még általában délután, 3 és 6 óra között fél óránként harangoztak. A pontban délben történő harangozást 1500-ban, a szentévben VI. Sándor pápa rendelte el. Annyi köze azért van a déli harangszónak Nándorfehérvárhoz, hogy eredetileg a török veszedelem elleni figyelemfelhívás volt a célja.
A másik mítosz Dugovics Titusz legendája. Bár Dugovics az önfeláldozás örök példájává vált (lásd még nemecsek ernő, a grund csupa kisbetűvel írt nevű egyetlen közlegényének történetét), létezését a történészek erősen vitatják. Pedig kevés olyan nevesített kisember, vagyis nem király, püspök vagy hadvezér van a magyar történelemben, aki valamilyen évszázadokig tündöklő hőstettet vitt véghez, róluk is általában kiderül, hogy nem is úgy volt (pl. Kinizsi Pál sem molnárlegény volt, hanem nemesi ivadék, kinek apja már Hunyadi seregében szolgált). Visszatérve Dugovicshoz: gyakran keverik össze Dugonics András piarista szerzetes, író személyével. Lényegében Dugonics tekinthető az első magyarul író regényírónak.
A kisemberek történelemben való megjelenítésének célja mindig a példaállítást, már a római történetírásban megjelennek olyan személyek, mint pl. Mucius Scaevola vagy Horatius Cocles. Legújabb kori történetírásunk példakép-állítási törekvései az utcanév-változtatásokban is visszatükröződnek: Mansfeld Péterről, 1956 kiskorúként is halálra ítélt hőséről és Bauer Sándorról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozásul önmagát felgyújtó 17 éves diákról neveztek el közterületeket.

A kisemberek tiltakozásának szép példája a "fehér inges férfi" tette: 1989-ben - ha rövid időre is - sikerült feltartania egy harckocsi-oszlopot Pekingben, a tüntetések idején. Neve és későbbi sorsa ismeretlen...