AUT50

50 éves a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéke. Ebből az alkalomból megemlékezést és tudományos és szakmai konferenciát tartottak, amelyre engem is meghívtak.
Az Automatizálási Tanszéken írtam a diplomatervemet, itt voltam szakmérnök-hallgató, egy fél évig félállásban gyakorlatot vezettem, valamint egy alkotó közösség tagjaként egy a tanszéken kifejlesztett folyamatirányító programnyelvet, a PCL-t fejlesztettük és adtuk el különféle helyekre. A '80-as évek első felében néha úgy éreztem magam a V2 épület 4. emeletén, mintha egy klubba jártam volna.
Aztán szép lassan eltávolodtam a tanszéktől, de időről időre egy-egy munka kapcsán kapcsolatba kerültem néhány munkatársukkal. Most örültem a meghívásnak és jó volt találkozni a sok régi ismerőssel. Örültem, hogy jó egészségben láthattam az egykori tanszékvezetőt, Tuschák Róbertet, aki megőrizte sajátos szarkasztikus humorát, szívesen találkoztam a jelenlegi tanszékvezetővel, Vajk Istvánnal, akinek gyakorlati szemléletére jellemző, hogy 6-7 éve még megbízásos alapon egy szoftvert fejlesztett ki nekünk, ami még mindig működik két erőműben is.
A lágymányosi egyetemi kampusz vadonatúj Q épületében volt a rendezvény, már a bejáratnál összefutottam egykori tankörfőnökömmel, Bars Ruthtal, a meghívót meg egykori konzulensem, Hethéssy Jenő küldte nekem. Öröm volt látni az egykori oktatóimat, Bézi Istvánt, Gál Tibort, Háber Róbertet, Hermann Imrét, Iváncsy Szabolcsot, Keviczky Lászlót, Kárpáti Attilát, Vajta Miklóst, valamint azokat, akik nagyjából velem egy időben végeztek és a 1980 körül kerültek a tanszékre, pl. Thevesz Gábort, Varjasi Istvánt, vagy egykori kollégámat a VEIKI-ből, Max Gyulát.
Örültem, hogy Tuschák professzor úr visszaemlékezésében azokról a projektekről is megemlékezett, melyekben még nekem is tevékeny részem volt, pl. a hejőcsabai cementgyár számítógépes folyamatirányítása.
Nagyon megváltozott a tanszék, ma már olyan tárgyakat is oktatnak, amiket nem is értek, informatikában pl. játékprogramozást, adatbányászatot, robottechnikát stb. De örömmel láttam, hogy az a lepárlótorony-modell, amit még az én időmben kezdtek építeni, még mindig működik, bár már a negyedik-ötödik irányítástechnikával van felszerelve (valaha még az általunk fejlesztett PCL is szabályozta).
Sok egykori egyetemi évfolyamtársammal ill. munkáim során megismert mérnökkel is találkozhattam a rendezvényen. Jól éreztem magam, büszke vagyok, hogy ebből a fészekből repülhettem ki.