Apám hosszú éveken keresztül jogosult volt hivatali autó használatára sofőrrel. Bizony-bizony, akkoriban egy főhivatal főosztályvezetőjét megillette ez a jog. A nyolcvanas évek elejére a takarékoskodás elérte az állami hivatalokat is: leépítették a gépkocsi-állományt, a korábbi kedvezményezetteknek azonban lehetővé tették a soron kívüli autóvásárlást. Szüleimnek akkoriban csak egy Trabantra futotta. Az NDK kétütemű remekére az átlagembernek 5-6 évet kellett várnia, mi azonnal hozzájuthattunk, és 11 éven keresztül hűségesen szolgált minket. Apám negyedik nekifutásra sem tudta letenni a gyakorlati vizsgát, így az autót először anyám meg én vezettük, 1982-ben azonban édesanyám szerencsés módon állt fejre vele a Szentendrei úton, attól kezdve nem ült többé volánhoz. Onnantól a trabi saját használatomba került, bár végig apám maradt a tulajdonosa. Lengyelországba is eljutottam vele, többször "meghágtuk" az Alacsony- és Magas-Tátrát. 1992-ben egy ma is ismert dzsessz-énekesnő vásárolta meg.
Első autóm, ami már a saját tulajdonomat képezte, egy Fiat Tipo volt, mellyel érdekes módon szintén 11 évig róttuk Magyarország, Ausztria és Szlovákia útjait. Hűséges társ volt, még mindig forgalomban van, egy kollégám vette meg majd adta tovább. 2003-ban, Petra születése előtt kellett lecserélnünk egy nagyobb családi autóra.
Így került hozzám a jelenlegi autónk, egy akkor hatéves Nissan Primera: szolgálati autónak kaptam meg vezérigazgatónk levetett autóját. Cégem megszűnésekor megvásárolhattam, így már ennek is boldog tulajdonosa lehetek. A Nissannal legmesszebb a horvát tengerpartig jutottunk. Olaszországi és erdélyi nyaralásunkhoz bérautót vettünk igénybe (előbbi esetben a Nissan éppen karosszéria-javításon volt, a második esetben a nagy létszám miatt mikrobuszt béreltünk).
A hetvenes évek közepén kötöttem egy fogadást egy barátommal, hogy az ezredfordulóra már nem lesznek magángépkocsik Budapesten. A fogadást elveszítettem, és még mindig semmi jele annak, hogy közlekedésünk környezet-tudatosan kerüljön megszervezésre. A környezetkímélő vasút haldoklik, az alternatív energiaforrásokat használó motorok többnyire elérhetetlenül drágák. Az üzemanyagárak pedig az égben vannak.
Nem tudom, 20 év múlva ülök-e még volán mögé, de ha igen, nagyon szeretném ezt gazdaságos elktromos vagy hidrogénhajtású autónál tenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése