Parlament

Parlament

2025. július 4., péntek

Testvérek

Szerencsére Tel Aviv-ban az élet kezd visszatérni a kerékvágásba, Orsi a gyerekekkel két hét vidéki tartózkodás után visszaköltözött a lakásukba, Sahar is visszatérhetett a civil életbe. Sőt, ha nem jön közbe semmi, augusztusban két hetet Magyarországon fognak tölteni, vagyis fizikai valójában is kiélvezhetjük a nagyszülőséget.

Kapunk is fényképeket rendesen a két unokáról, íme néhány:




Skype-nagyszülőnek lenni azért is jó dolog, mert képesek vagyunk elhinni, hogy unokáink mindig ilyen áldott jó gyerekek, felhőtlenül szeretik egymást. Persze három lány felnevelése után tudjuk jól, hogy a testvérek tudnak egymással gonoszkodni, álnokok lenni, olykor-olykor árulkodni is rájuk. Beteszek ide néhány fényképet a lányainkról, amik demo-üzemmódban készültek, hogy a nagyszülők lássák, milyen jó testvérek ők:





Na de természetesen én sem voltam egyke, mi is megvívtuk nővéremmel a magunk harcait, még ha a fényképek csupa idillt mutatnak:

A Parlament oroszlánjánál

A Hősök terén

A Balaton partján

Ez az utolsó fénykép emlékeztet engem egyik nagy gonoszkodásomra vagy álnokságomra, ami szintén egy balatoni nyaralásunk alkalmával történt.

Zsuzsi 12 éves lehetett, én pedig 9. Zsuzsi bent labdázott a vízben a barátaival, én pedig a parton játszottam. A tóból hangos gyerekzsivaj hallatszott, melyből jól kivehetően kihallatszott nővérem - hát hogy is mondjam csak, igazi kiskamaszos - kiáltása: "Olyan hülye vagy, mint egy segg!"
"Jaj de csúnyán beszélnek ezek a gyerekek" - méltatlankodott egy szülő a parton, én pedig azonnal lecsaptam a magas labdát: "Anyu, ez a Zsuzsi volt!"

Anyunak muszáj volt a szigorú szülő szerepét felvenni, ha már így lebuktattam a lányát, ezért rámparancsolt: "Menj be a vízbe és küldd ki a Zsuzsit!" Több se kellett nekem, széles vigyorral gyalogoltam be és odaszóltam a nővéremnek: "Zsuzsi, gyere ki a partra, mert anyu meg akar verni, amiért csúnyán beszélsz!" Persze a nővéremnek esze ágában sem volt kijönni, én meg győztesen jelentettem meg anyukámnak, hogy Zsuzsi inkább a vízben marad. Végül anyám ment be a vízbe, én pedig kárörvendve néztem a partról a kergetőzést, aminek csak a mélyvizet jelző bója szabott határt.

Nem kétséges, hogy később kamatostul visszakaptam ezt az álnokságot. De persze felnőtt korunkra ugyanolyan jó testvérekké váltunk, ahogyan az én lányaim is, és minden bizonnyal a kis Yaara és Alma is.

2025. július 1., kedd

Az elszabadult léghajó története

Tudjátok, hogy követem Facebookon Péterfy Gergely írót, hiszen így vettünk rész tavasszal az ő általa szervezett Utas és holdvilág túrán is. A hétvégi Budapest Pride felvonulás kapcsán az alábbit posztolta:

"A NER hajója a jelek szerint végzetes léket kapott. A következő hónapokban egyre többen akarják majd pánikszerűen elhagyni a lélekvesztőt. Kevés a mentőcsónak és a mentőöv. A tenger jeges. A zenekar még egy darabig húzza. Viktor kapitány bele fog bolondulni, mielőtt megfullad. A süllyedő hajó veszélyes örvényt hagy maga után."

 Péterfy posztjait gyakran kommentelem. Így tettem most is, egy gyermekkori emlékemet felidézve:

"Gyerekkoromban láttam egy régi filmhíradó részletet: egy léghajót emberek próbálnak egy kötélnél fogva a földön tartani, de a szél emelni kezdi a léghajót, a kötelet tartó emberekkel együtt. Többen foggal-körömmel kapaszkodnak a kötélbe, mások, érezvén a bajt, egyből elengedik azt. Így azt a néhányat, akik nem engedték el a kötelet, a léghajó magával ragadja. Az okosabbak 4-5 m magasságban - csonttörést kockáztatva - még elengedik a kötelet, de a legutolsót végleg halálos magasságba emeli a léghajó.

Nos, a NER léghajóját már felkapta a forgószél, sokan most döntik el, elengedjék-e a kötelet."

 Amint a mellékelt fotó is mutatja, hozzászólásomra több mint 800 lájk érkezett (amiből csak 6 a lesajnáló 😆emoji), soha ennyi emóciót nem váltott ki egyetlen korábbi kommentem sem.


Egy több mint 60 éves emlékemet idéztem fel, ami nagyon megmaradt bennem. Egyrészt, mert kiskoromtól fogva viszolygok a mélybe zuhanó emberek látványától, másrészt, mert úgy éreztem, itt egy ugyanolyan morális döntési probléma van, mint például a hires Trolley-problémánál: Egy váltókezelő egy elszabadult vasúti kocsit egy mellékvágányra irányítva csak egy embert öl meg, különben többen is meghalnának.


Ez a döntési dilemma sok helyen feltűnik az irodalomban, például Galgóczi Erzsébet Tizenegy több mint három című novellájában vagy Ferdinand von Schirach Terror című drámájában.

A léghajós eset szintén egy egyéni döntési helyzet: Ha elengedem a kötelet, a léghajó még gyorsabban felemelkedik, magával ragadva a társaimat. Ha viszont nem engedem el, azt kockáztatom, hogy engem is a magasba emel. És szerintem ez a döntési dilemma minden erodálódó rendszer vagy párt működtető emberei számára fennáll: Kiszálljak, próbáljam-e egzisztenciámat átmenteni egy következő rendszer számára, vagy tartsak ki hűségesen, látva az elkerülhetetlen véget.



Az az igazság, hogy nem is voltam benne biztos, hogy valóban létezik egy ilyen filmhíradó részlet, de képzeljétek, az internet feneketlen bugyraiban rátaláltam erre az 1932-es eseményre, amit most megosztok veletek.


Az előttünk álló hónapokban sokaknak kell súlyos morális döntéseket meghozniuk: kitartani egy egyre inkább elfehéroroszosodó egypárti rezsim mellett, vagy idejében elengedni a léghajó kötelét. Talán felgyorsítható ez a folyamat, ha egy közelgő új rezsim a régi rendszer szürke eminenciásainak ésszerű ajánlattal szolgál. Meglátjuk, eseménydús őszünk lesz.

2025. június 29., vasárnap

Ha részt vettem volna a Pride-on...

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor is csak feltételes módban posztolnék róla, mert betiltott rendezvényen való részvételről nem akarnék magam ellen bizonyítékot szolgáltatni.
  • Ha rész vettem volna a Pride-on, és Bécsben élő Bori lányom is jött volna a rendezvényre, akkor azzal telt volna a délelőtt, hogy a felsővezeték-szakadás miatt Tata közelében veszteglő RegioJet vonat elé megyek és elhozom Borit és egy barátnőjét, hogy ne maradjanak le az eseményről. Bori pedig egy ilyen szelfit lőtt volna magáról.

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, okkor csak a hátizsákomra tűzött szivárványszínű zászlóval jeleztem volna a szolidaritásomat.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, talán Petra lányom is velem tartott volna, hogy ne legyek annyira egyedül.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, már a metróból is alig tudtam volna kiszállni, olyan sokan voltunk. Talán még Petra barátaival is összefutottunk volna, hogy együtt maradva vonuljunk végig az útvonalon.
  • Ha rész vettem volna a Pride-on, sok táblát - még a kevés számú ellentüntető tábláit is - nagyon viccesnek találtam volna. Ilyen feliratot is láthattam volna: More pride, less prejudice! (Több büszkeség, kevesebb balítélet!).



  • Ha részt vettem volna a Pride-on, éreztem volna, ahogyan az Erzsébet híd a 200 ezres tömeg alatt finoman ring.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, meghatódtam volna, hogy a Gellért-szobor alatt hatalmas rózsaszín háromszöget lógattak le a meleg holokausztra való emlékezésül.

  • Ha részt vettem volna a Pride-on, elismeréssel adóztam volna a rendőrség hatalmas profizmusa láttán, ahogyan egy betiltott tüntetésnél szokatlan módon a felvonuláson résztvevőktől pillanatok alatt elszigetelték a kis számú ellentüntetőt. A mihazánkos tüntetőket, akik lezárták a Szabadság hidat, nem engedték le a hídról, a büszkeségmenetet pedig gyors döntéssel az Erzsébet hídra terelték. Egyszer sem hangzott el a figyelmeztetés, hogy a vonulók tiltott demonstráción vesznek részt, ezért hagyják el a menetet, ezért jogalap sem lehet egy későbbi, arcfelismerő rendszeren alapuló szabálysértési bírság kiszabására.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, akkor büszke lettem volna, hogy a legnépesebb ilyen rendezvényen való részvételemmel én is fityiszt mutathattam volna Orbán ostoba, homofób politikájának, és kimutathattam volna, hogy egy szabadságszerető, elfogadó város polgára vagyok.
  • Ha részt vettem volna a Pride-on, nagyon viccesnek találtam volna, hogy a másnapi 6:00-ás állami híradóban egyetlen mondatot sem szentelnek annak az eseménynek, amellyel Európa összes híradója kezdődik. Helyette volt tisztavatás az NKE-n a miniszterelnök részvételével, az új családtámogatásokról, arról, hogy Raskó György pénzzel támogatja Magyar Pétert és Ukrajnával összefogva hazánk ellen fenekednek, hogy hőhullám van Európában és egy ember a fogával elhúzott egy kamiont.
Posztom végére beillesztem azokat a dalaimat, melyeket Orbán homofób hisztériakeltése ihletett.




----

PS

Majdnem kihagytam Bese Gergőről, a meleg Tartuffe-ről szóló dalomat, pedig az is ebbe a sorba illik:

2025. június 27., péntek

Tiltsák be a Busójárást!

Tisztelt Baranya Vármegyei Rendőrfőkapitányság!
Tisztelt Főkapitány Úr!

A Mohácsi Tormay Cécile (azelőtt Martos Flóra) Általános Iskola és Gimnázium tantestülete és szülői munkaközössége nevében azzal a kéréssel fordulunk Főkapitány Úrhoz, hogy a városunk minden jóérzésű polgárát megbotránkoztató és rettegésben tartó önmutogató parádét, az úgynevezett "Busójárást" betiltani szíveskedjen.

Amint azt bizonyára tudja, az évszázadokkal ezelőtt városunkba települt sokácok egy primitív, barbár szokást hoztak magukkal: ijesztő maszkot öltve hangoskodnak, gyanútlan járókelőket molesztálnak, fiatal nőket zaklatnak és gyermekeket rémisztgetnek. Teszik ezt holmi "népszokásra", "hungarikumra" hivatkozva.


Tájékoztatjuk Főkapitány Urat, hogy iskolánk egyre több tanulója szenved valamilyen átmeneti vagy tartós lelki traumában, főként a tavaszi időszakban, a "Busójárás" után. Egy ötödikes tanulónknak tavaly visszatért a dadogása, egy hetedikes gyermek pedig ismét ágybavizelő lett, pedig iskolapszichológusunk segítségével hosszadalmas terápiával korábban már sikerült leküzdenie ezt az alapvetően lelki eredetű problémát. A szülők is panaszkodnak, hogy gyermekeiknek rémálmaik vannak, gyakran felriadnak éjszaka. Az egyik anyuka azt mesélte, hogy kislánya attól retteg, hogy ágya alatt egy busó van, még álmában is kiabál: Jön a busó, jaj, jön a busó!

Nyilván felesleges tájékoztatnunk Főkapitány Urat, hogy Alaptörvényünk értelmében:

"Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz." (Magyarország Alaptörvénye, XVI. cikk (1) bekezdés)

Semmiféle "népszokás" vagy "hungarikum" nem szolgálhat jogalapot arra, hogy előbbre helyeztessék a gyermekek fent említett alapvető jogánál. Talán a gyülekezési jogról szóló törvény (2018. évi LV. törvény) azon kitételei sem ismeretlenek Főkapitány Úr számára, miszerint:

Tilos "erőszakot közvetítő vagy megfélemlítő jellegű félkatonai vagy ahhoz hasonló ruházatot viselve megjelenni" (9. § (1) bekezdés c) pontja)

"A gyűlés résztvevői ... arcukat nem takarhatják el" (9. § (2) bekezdés b) pontja)

Az alábbi fotókon a fent említett jogszabályokat durván megszegő, megfélemlítő ruházatot viselő, arcukat rémisztő maszkkal eltakaró "busókat" és az általuk megfélemlített, rémült, rettegő gyermekeket láthatja.

Fotó: Baráth Gábor

Fotó: Dankaházi Lóránt

Városunk lakói toleráns, a kisebbségekhez lojális polgárok, de ez nem jogosíthatja fel a "busókat" arra, hogy visszaéljenek ezzel a türelemmel. Semmi bajunk a "Busójárással", de csinálják otthon, a négy fal között, vagy ha már mindenképpen feltűnést és riadalmat akarnak kelteni, ijesztgessék egymást egy erre alkalmas elzárt területen, például a városi sportpályán.

A fentieket összefoglalva arra kérjük Főkapitány Urat, hogy városunkban a "Busójárásnak" nevezett primitív, agresszív parádé nyilvános megtartását Alaptörvényünknek a gyermekek alapvető jogait taglaló cikkeje, valamint a gyülekezési törvény idézett előírásai alapján a jövőben ne engedélyezze.

Mohács, 2026. február  10.


Dr. Prüd Lenke
     igazgató                                                       Izgága Kálmánné                                                                                                             a szülői munkaközösség elnöke

2025. június 25., szerda

Ismét magyar az űrben

Ma reggel óta újabb magyar, Kapu Tibor kutató űrhajós száguld a Nemzetközi Űrállomás felé, amit - ha minden szerencsésen alakul - halnap el is érnek negyedmagával az Axiom Mission 4 (Ax‑4) küldetés keretében a Dragon Grace űrhajó fedélzetén. A médiában gyakran szerepel helytelenül, hogy 45 év után először jár újra magyar a világűrben, de ez ebben a megfogalmazásban nem igaz.

Farkas Bertalan, Charles Simonyi és Kapu Tibor

Farkas Bertalan 1980 május 26.-án az Interkozmosz program keretében valóban kiképzett kutató űrhajósként járt a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén a Szoljut-6 űrállomáson. De volt egy űrturistánk is, Charles Simonyi, aki kétszer is járt a Nemzetközi Űrállomáson, 2007. áprilisában a Szojuz-TMA-10 űrhajóval ment fel és a Szojuz-TMA-9-cel jött vissza, 2009. márciusában pedig a Szojuz-TMA-14-gyel ment és a Szojuz-TMA-13-mal jött. Ha űrhajós kiképzésen nem is, de megfelelő tréningen ő is átesett (ne felejtsük el, második küldetésén már 62 éves volt), és ő is végzett tudományos kutatásokat az űrben: sugárzásmérés, élettani megfigyelések, távközlési és kommunikációs rendszerek tesztelése. Vagyis Simonyit csak az különbözteti meg Farkastól és Kaputól, hogy ő a saját pénzén repült, amit meg is tehetett, hiszen jelenleg ő a harmadik leggazdagabb magyar (Péterffy Tamás és Soros György után) a világon.

Készítettem egy összeállítást a három magyar űrhajós űrből küldött üzenetéről:

Farkas Bertalan és Charles Simonyit az kapcsolja össze, hogy mindketten Szojuz űrhajóval repültek és Bajkonurból szálltak fel, Simonyiban és Kapuban pedig az a közös, hogy mindketten a Nemzetközi Űrállomásra mentek. Farkas és Kapu mindketten nemzetközi űrprogram keretében repültek, amelybe a magyar állam is bekapcsolódott: előbbinél a szovjet Interkozmosz program, utóbbinál a magyar HUNOR, az indiai Gagayan és a lengyel Ignis program.

Ami az Ax-4 legénység többi tagját illeti, a legnagyobb sztár minden kétséget kizáróan a parancsnok, a 65 éves (!) Peggy Whitson, aki elképesztő sok rekordot tart az űrkutatások történetében:

  • A legidősebb nő, aki az űrben járt (most épp saját rekordját dönti meg);
  • Ez az ötödik küldetése;
  • Háromféle űrjárművel is repült már: Szojuzzal (TMA és MS típusok), űrsiklóval (Endevour) és Dragonnal (a Freedom és most a Grace);
  • Több mint 60 óra űrséta van mögötte;
  • Kétszer is volt a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka, eddig összesen 675 napot töltött az űrben.
Hatalmas megtiszteltetés lehet vele repülni. Ami a legénység többi tagját illeti, mind a háromnál afféle Interkozmosz 2.0-nak tekinthető ez az utazás, hiszen mindhárom nemzet másodszor küld űrhajóst a világűrbe, a kozmonauták generációja után most az asztronauták jönnek (hagyományosan az oroszok az űrhajósokat kozmonautának, az amerikaiak asztronautának, a kínaiak pedig tajkonautának nevezik):

  • A lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski kutató űrhajós előtt 1978 júniusában Mirosław Hermaszewski repült;
  • Az indiai pilóta (valóban vadászpilóta) Shubhanshu Shukla előtt 1984 áprilisában Rakesh Sharma járt fenn az űrben;
  • Farkas Bertalan 1980 májusában szintén az Interkozmosz keretében repült, ő volt a program sorrendben ötödik űrhajósa (Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Bulgária után).
A Nemzetközi Űrállomásról érdemes megemlíteni, hogy már negyedszázada folyamatosan van rajta személyzet, vagyis 2000 óta mindig van fent valaki az űrben!

Fantasztikus változások vannak az űrhajók belső terében. Farkas Berci még Kubaszovval ketten szorongtak a Szojuz-36-ban, egy Dragon pedig akár 7 űrhajóst is szállíthat.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Szojuzban

Kapu Tiborék a Dragonban

És nem lennénk igazságosak, ha nem említenénk meg a tartalékokat. Farkas Bertalan tartaléka Magyari Béla volt, és mivel az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy melyikőjük repül, mindkét magyarral készültek plakátok, amelyeket csak a felszállásuk után volt szabad kihelyezni. Kapu Tibort három másik társával, Szakály András repülőgép-tervező mérnökkel, Schlégl Ádám klinikai ortopédsebésszel és Cserényi Gyula erősáramú villamosmérnökkel csinálták végig a kiképzést, a végső szakaszba viszont már csak Cserényi maradt bent Kapu mellett. Bevallom, mint villamosmérnök én végig Cserényinek drukkoltam, Kapu "csak" gépészmérnök.

Kapu Tibor jelmondata: Eyes on the prize - Szemem a pályán. Ez kétségtelenül egy motiváló üzenet, mely egyben az amerikai polgárjogi mozgalmak jelmondata is.



2025. június 22., vasárnap

Csomagtartóba zárt gyűlölet

Édesapám mindig azt mondta: ha egy étteremben büdös a hal, hangosabban játszik a zenekar, hogy elterelje a vendégek figyelmét. Hát most ez a zenekar fortissimóba váltott. Az elmúlt hónapokban egy soha nem látott mértékű, otromba, ordenáré, ocsmány, őrjöngő, tébolyult gyűlöletcunami söpört végig az országon. A gyűlölet célpontja ezúttal egy olyan nép volt, mely egyáltalán nem szolgált rá erre a gyűlöletre, sőt, éppen ellenkezőleg, az immár 1200 napja tartó honvédő háborújuk éppen hogy a tiszteletünket kellett volna, hogy kiváltsa.

Aki jól kutakodik a neten, az megtalálhatja, hogy három évvel ezelőtt - már a háború megkezdése után - a magyar kormány - természetesen a nép megkérdezése nélkül - Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását kezdeményezte, erről egy közleményt is kiadott.

Két évvel ezelőtt Mráz Ágoston Sámuel kormánypárti politológus meggyőző érvekkel támasztotta alá, hogy miért is érdeke Magyarországnak, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen. Tavaly nyáron Várhelyi Olivér, akkor még az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa is úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna minden feltételt teljesített ahhoz, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat: "Várhelyi Olivér az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését jelentő, Ukrajnával tartott első kormányközi konferenciát követő sajtótájékoztatón mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a bővítés hosszútávú geostratégiai befektetést jelent a békébe, a biztonságba, a stabilitásba és az egész kontinens jólétébe és felemelkedésébe."

Bár Trump megválasztása után az új amerikai elnök világossá tette, hogy Ukrajnát nem szeretné a NATO soraiban tudni, de keleti szomszédunk uniós csatlakozása továbbra is terítéken volt.

Aztán valami történt, jó volna tudni, hogy pontosan mi. Február közepe környékén kezdte azt kommunikálni a kormány, hogy Magyarországnak nem érdeke Ukrajna belépése az Unióba. Aztán azt is bejelentették, hogy erről "véleménynyilvánító szavazást" fognak tartani.

Magyar Péterék a "Nemzet hangja" című online szavazásukon is feltették az Ukrajna csatlakozására vonatkozó kérdést anélkül, hogy bármiféle propagandával ebben a kérdésben befolyásolni próbálták volna a közvéleményt. Az eredményt április 13-án hirdették ki, amikor már csaknem két hónapja a csapból is az állami propaganda folyt Ukrajna csatlakozásának káros voltáról. Ennek ellenére az eredmény 58,2% lett a csatlakozást támogatók javára. Magyar Péter akkor úgy nyilatkozott, hogy ez az eredmény olyan megosztó, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárása után ügydöntő népszavazást fognak tartani a kérdésben. Ennek ellenére a propaganda folyamatosan úgy állította be Magyar Pétert és a Tiszát, mint Manfred Weber bábját, aki Ukrajna gyorsított csatlakozását akarja megvalósítani. És hogy mit hoztak fel ennek alátámasztására? Hát hogy többen is hallották, hogy Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök, Magyar Péter nagy támogatója nyilvánosan azt találta mondani: "Слава Україні!" (Dicsőség Ukrajnának!).

Április végén Schmidt Mária, Orbán bizalmasa, külpolitikai tanácsadója, aki Orbánt minden külföldi útjára elkíséri, egy cikket jelentetett meg, melyben azt az ócska orosz álhírt próbálja elhitetni, hogy Bucsában az ukránok saját polgáraikat gyilkolták le. Furcsa módon a cikk pont azon a napon jelent meg, amikor Magyar Levente külügyminiszter-helyettes Olha Sztefanyisinával, Ukrajna európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettesével tárgyalt és közös sajtótájékoztatójukon kijelentette: „Reményt látok arra, hogy belátható időn belül eljutunk egy megállapodáshoz, ami a magyar pozíciót is alapvetően újraformálhatja Ukrajna euroatlanti integrációja vonatkozásában”. Értitek, akkor már két hete ment a szavazóívek kipostázása, de Szijjártó helyettese még a csatlakozásról tárgyalt!

Látszik, hogy a Fideszen belül is komoly erők feszültek egymásnak még április végén is Ukrajna csatlakozásával kapcsolatban, és Orbán és az őt körülvevő mag nyilvánvalóvá tette, hogy ebben az ügyben nem enged, és ekkor elszabadultak az indulatok. Május 9.-én magyar kémeket fogtak el Ukrajnában, cserébe mi is lelepleztünk, letartóztattunk vagy kiutasítottunk ukrán ügynököket. Sőt! Hirtelen mindenki Ukrán ügynök lett! Magyar Péter húsvét hétfőn ugyanúgy Hollókőn volt, mint Ukrajna magyarországi nagykövete, lehet, hogy egy csőszkunyhóban találkoztak ☺. És innentől kezdve az egész ügynök-mese kezdett az '50-es évek jugoszláv "láncos kutya" történeteihez hasonlítani, már csak a békaemberekre meg az ürgebőrbe varrt kémjelentésekre vártunk.

Ám május 17.-én mintha megint megtorpanni látszott volna a történet: az utcánkban lévő szavazásra buzdító plakátot eltávolították, és a kormányhoz közelálló hírportálok oldalairól is eltűntek a felugró Ukrajna-ellenes propagandafilmek. Egy pillanatra mintha megint az ukránbarát erők kerekedtek volna felül. Ám ez az ideális állapot csak egy hétvégén állt fenn, hogy aztán hétfőn meginduljon a teljes offenzíva.

Megindult a teljes vizuális környezetszennyezés, a régi plakátok helyett vörös plakátok lepték el az utcákat. Orbánék kijelentették, hogy a tiszások kilopkodják a postaládákból a szavazólapokat, amelyeket egyébként a hamisítások elkerülésére biztonsági jegyekkel ellátott bankjegypapírra nyomtattak, ezért az eredeti tervekkel ellentétben mégis csak lehetővé tették az online szavazást. (A postaládákból történő lopásokra természetesen semmiféle bizonyítékot nem mutattak fel, ez közönséges rémhírterjesztés, hamis vád, a jó hírnév megsértése volt).

A közösségi médiát elárasztotta a legszemetebb propagandaanyag, amiből megtudhattuk, hogy Ukrajna csatlakozása egyet jelent a háborúval, fiainkat koporsóban fogják hazahozni, az ukrán emberrablók és szervkereskedők csomagtartóba zárnak majd bennünket, de még kovászos uborkánk sem lesz többé (!).


Rájöttek, hogy hibás kérdést tettek fel, hiszen a szavazáson arra az egyszerű kérdésre kellett válaszolni: "Támogatja-e Ön, hogy Ukrajna az Európai Unió tagja legyen?". Hogy mikor volna ez a csatlakozás, az nem szerepelt a kérdésben. Éppen ezért a propagandában már azt próbálták sulykolni, hogy a gyorsított ütemű csatlakozásról szól a szavazás.


Az állami propagandában az MI által készített deep-fake videók és fényképek is nagy szerepet kaptak, Magyar Pétert Zelenszkij-ügynöknek beállítva. Magyar Péter erre válaszul magától Manfred Webertől, az Európai Néppárt vezetőjétől kért igazolást, hogy a Tisza nem támogatja Ukrajna gyorsított ütemű felvételét.





Ez az eldurvult, mindent lehengerlő kormánypropaganda egyébként sokakat elgondolkodtatott, hogy ha most képes volt a Fidesz pár hónap alatt ilyen mértékű gyűlöletkeltésre, simán képes lesz ezzel a módszerrel megakadályozni a Tisza 2026-os választási részvételét is. Erről is készült - a kormányzati propagandafilmek stílusában - egy deep-fake videó.


Szerintem az elmúlt hónapok minden jóérzésű embert viszolygással kellett, hogy eltöltsenek, hiszen ez a gyűlöletcunami már tőről metszett fasiszta akció volt. Azonban reménnyel tölthet el bennünket az, hogy már Orbán kötélbarátja, Robert Fico is úgy nyilatkozott az Ukrán felvételről, hogy Ukrajna uniós csatlakozása hasznos Szlovákiának. Orbán ezzel a féktelen Ukrajna-gyűlölettel egyedül maradt, saját csomagtartójába zárva. És ez talán felbátorítja azokat a Fideszen belüli erőket, akik mindent megtettek, hogy csillapítsák azt a felmérhetetlen kárt, amit ez a gyűlöletkampány okozott a két szomszédos ország viszonyában és százezer magyar nemzettársunk életében.

PS

Jóérzésű magyar értelmiségiek - jobboldaliak és baloldaliak egyaránt - nyílt levelet írtak az ukrán népnek szolidaritásuk jeléül. Erre Orbánék lényegében magyarellenesnek nyilvánítottak mindenkit, aki aláírta a dokumentumot.


A levélben egyébként nincsen szó sem a NATO-ról sem az Európai Unióról. Szégyellem, hogy ilyen miniszterelnökünk van!

2025. június 18., szerda

Bye bye Skype

Megszűnt a legendás Skype, a tulajdonos Microsoft minden korábbi felhasználót a Microsoft Teams ingyenes változatához tereli. Pedig amikor pár hete egy volt osztálytársnőm szomorúan posztolta ki, hogy az egyik lánya családostól Angliába költözött, és eddig nap-mint-nap láthatta három unokáját, mostantól pedig már csak videocsetelhet velük, azt válaszoltam: Üdv a Skype-nagyszülők csapatában.

Amikor 2003-ban először lett ADSL-alapú internetünk, az MSN Messengert használtuk számítógépes beszélgetésre és hangalapú átvitelre. Kezdetben a videóátvitelt még a kis sávszélesség nem nagyon tette lehetővé. Eleinte ezt használtuk akkor is, amikor 2012 őszén Bori Erasmussal Amsterdamba ment egy fél évre, de a családi összejövetelekbe már Skype-on csatlakozott be, ahogyan az az alábbi fotón is látszik.

A Skype már a legelső okostelefonomra is telepíthető volt, pedig az egy Symbian operációs rendszer alapú Nokia E66 volt. Ezt használtam 2010-ben, amikor Zürichből hazatelefonáltam.

A Skype-nak volt egy nagyon jó tulajdonsága, a Skype-out, amivel vezetékes telefonokat lehetett helyi tarifával felhívni a világ bármely pontjáról, ha nyitott az ember Skype-kontót és oda feltötltött valamennyi pénzt. Nagyon sokáig használtuk ezt a nagyszülőkkel való kommunikációra, ha külföldön voltunk. Talán még be is ragadt vagy 10$-om a Skype-kontómon. Bár ezt a fícsőrt rövid időre kiváltotta a UPC új szolgáltatása: egy telefonra töltött applikáció segítségével a telefonelőfizetésem számlájára telefonálhattam az egész világból, ha volt wifi. Sajnos a UPC ezt a szolgáltatást ugyanolyan hamar kivezette, mint a UPC-Wifree-t. Aztán ahogyan az EU-n belüli roaming-díjak szép lassan megszűntek, úgy tértünk át a mobiltelefon-használatra.

Próbáltam visszaemlékezni, hogy mikor használtunk utoljára Skype-ot, és rájöttem, hogy 2020-ban, a Covid kezdetén. Sem a családi szülinapokat, sem egyéb ünnepeket nem mertük megtartani, ezért Skype-on kapcsolódott össze a család.

Családi születésnap 2020 tavaszán

Szédereste, a család többi része Skype-on virtualizálva

És hogy mi helyettesíti azóta a Skype-ot? Családi kommunikációban 2014 óta már inkábba WhatsApp-ot használjuk, van családi csoportunk is, úgyhogy valójában nem is Skype-nagyszülők, hanem WhatsApp-nagyszülők vagyunk. Például májusban, Bori születésnapján négy országból kapcsolódtunk össze Bori köszöntésére.

Petra: Budapest
Orsi: Tel Aviv
Bori: Bécs
Kati és én: Todi (Olaszország)

A ragály idején a Skype mellett sok más kommunikácit is kipróbáltunk:

- a Zoom-ot
- a Teams-et
- a Webex-et (ezt a cégemnél használtuk egy darabig)

Ma már távértekezletekre kizárólag a Teams-et használjuk. Sokakkal használjuk a Meta (volt Facebook) Messengerét videotelefonálásra, de legutoljára, amikor Borival a lakásbiztosításáról egyeztettem, a Google Meet-et használtuk.

Videótelefonálás, ahogyan 100 éve képzelték.