Hans Castorp nyomában - 3

Úti beszámolóm előző részében az első három túranapról írtam. Következzék hát az utolsó három nap leírása.

 Július 17., szerda

Ráereszkedtek a felhők a hegyekre. Megint a Rinerhornbahnnal húzatjuk fel magunkat a hegyre, de most az ellenkező irányban indulunk el a nagy homályban.

Előttünk-mögöttünk a nagy homály

A felhő nagyjából Abirüggig kitartott, aztán - huss - felszállt. Utunkat a Rinerhorn Sertigbach folyó völgye felé eső oldalában folytattuk, és ugyanúgy virágos völgyek és patakok váltogatták egymást, mint az első túranapon.

A völgyet egy kis tanya, Sertig Dörfli után érte el a turistaút, innen indultunk tovább a Sertigbach mentén a környék nevezetességéhez, a Sertig-vízeséshez.

A visszaút már a Jakobshorn oldalában vezetett, útközben még egy kis függőhídon is átmentünk. Sertig Mühle-nél buszra szálltunk, majd egy átszállással hazabuszoztunk.

Július 18., csütörtök

Míg a társaság az Albula-vasútvonal mentén túrázott, mi Katival kulturális napot tartottunk. Siklóval felmentünk a Schatzalpra, ahol az az egykori tüdőszanatórium (ma hotel) található, ahol Thomas Mann Varázshegy című regénye játszódik. A regényt Mann pont 100 évvel ezelőtt fejezte be, és 1925-ben már magyarul is kiadták. Irodalomtörténeti tény, hogy a Varázshegy nagy hatással volt József Attilára és Karinthy Frigyesre. 

Thomas Mannál:

“Engedd, hogy ajkammal hódolón érintsem az arteria femoralist, amely combod tövében ver, és lejjebb a tibia ütőerének két ágára oszlik! Engedd beszívnom pórusaid kipárolgását, megérintenem pehelyszőreidet, te vízből és fehérjéből alkotott s a sír anatómiájára szánt emberi kép, és engedj meghalnom, ajkaddal ajkamon!”

Karinthy Frigyesnél:

"Mert szebb a te májad a feslő rózsabimbónál, és vastagbeled sárga kanyarulatáért odaadnám az egész világot. Ó, ha én egyszer epehólyagod türkizkövét feltűzhetném – ó ha én rózsaszínű manduládat érinthetném – ó ha rekeszizmodra hajthatnám fejem – mert minden asszonyok között a te hasnyálmirigyed nedves csillogása csillog az én vágyam éjszakájában, mint odafönt az Alcyone, ha felkel a Hold."

József Attilánál:

"...Gyomrod érzékeny talaját

A sok gyökerecske át meg át

hímezi, finom fonalát

csomóba szőve, bontja boglyát –

hogy nedűid sejtje gyüjtse sok raját

s lombos tüdőd szép cserjéi saját

dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!"

 A Schatzalpra vezető siklót 1899-ben építették, a szanatóriumot pedig 1900-ban, vasbetonból. Ide utazik Hans Castorp, hogy három hétre meglátogassa unokaöccsét, de hét évig marad, mert beszippantja a Varázshegy varázsa, miközben két filozófus társa, Settembrini és Naphta egymással folyton vitatkozva bevezetik hősünket Európa nagy szellemi és filozófiai irányzataiba, mialatt a szanatórium-környéki csodálatos sétautakat róják (paripatetikus módszer).
Huszonegynéhány évesen olvastam a regényt, és rám is nagy hatással volt.
A szállodában hetente kétszer - pont ezen a napon is - irodalmi vezetést tartanak, látogatható at 1907-ben létesített arborétum, az Alpinum, végigjárhattuk az egykori sétautat egészen fel a Guggerbach vízeséséig, melynek mentén egy másik arborétum is van. Végül a Thomas Mann úton sétálhattunk vissza a városba.

Július 19., péntek

Utolsó túranapunkon a Schatzalppal szemközti hegyre, a Jakobshornra (2590 m) vitetjük fel magunkat egy kétszakaszos felvonóval (az 1931 m magas Jschalp állomáson át kell szállni). A társaság egy része gyalog teszi meg a mintegy 1000 m-es emelkedést, másfél óra alatt sikerül is abszolválniuk. Sietnünk kell, mert kora délutánra esőt jeleznek, így aztán teketória nélkül indulunk meg a Jatzhornon (2682 m) és Tällifurgga-n (2569 m) vezető gerinctúrán. Elég félelmetes, hogy mindkét oldalon szakadék tátong.

Tällifurgga-tól mélyen leereszkedünk a völgybe, hogy aztán visszakanyarodva ismét elkezdjünk felkapaszkodni a Jakobshornra. Hosszú, egyenletes emelkedő, melyen el is kapott minket a hegyi zivatar. Mire felértünk, el is állt és a hegyi étterem nyitott teraszán ír kocsmazenére táncolva próbáltunk megszáradni.

Hát röviden így telt egyhetes svájci túrázásunk.