Hans Castorp nyomában - 1

Az a túracsoport, amellyel már pár éve rendszeresen eljárunk túrázni, az idei nyári túráját Svájcba, a Davos környéki hegyekbe tervezte. Még soha nem vettünk részt a csoport egyhetes nyári túráján, mert én és Kati képviseljük a társaságban a 60+ korosztályt, de végül jelentkeztünk, és nem bántuk meg.
Kati többször járt a bázeli érmevásáron, én viszont csak egyetlen egyszer, 2010-ben voltam Scájcban az ABB jóvoltából egy gyári átvételen. Akkor felvittek bennünket a Kis-Titlisre, ez volt életem első 3000+-os csúcsa.

Honnan ismerheted Davost?

Ha bújod a bulvárhíreket, akkor tudhatod, hogy sok híresség tölti a telet Davosban vagy Sankt Moritzban. Aztán évről évre ebben a városkában rendezik meg a Világgazdasági Fórumot, 2022 óta Zelenszkij elnököt is rendszeresen meghívják ezekre a találkozókra.
De ha olvastad Thomas Mann Varázshegy című regényét, tudhatod, hogy a regény főhőse, Hans Castorp egy davosi tüdőszanatóriumban eltöltött hét évéről szól a regény, innen is posztom címe.

Az oda- és visszautazás

Davos Svájc keleti felében, a Landwasser folyó északkelet-délnyugat irányban húzódó völgyében kb. 1500m magasan, hegyektől övezve fekszik. Autóval valamivel több, mint 900 km, megállásokkal együtt kb. 11 óra alatt érhető el Budapestről. Mi egy túratársunkat is vittük, így negyedmagunkkal vágtunk neki az útnak és felváltva vezettünk Petrával. Davosba keleti irányból a Flüela Pass-hágón (2384m) keresztül, szerpentines úton lehet bejutni, vagy a kényelmesebbek választhatják a Rhätische Bahn (Rétoromán Vasutak) autószállító vonatát, mely Sagliains és Klosters Selfranga között egy alagúton keresztül viszi át az utazókat gépjárművel együtt (34 svájci frankért).
Csak érdekességként: míg odefelé a Waze navigátor a szokásos bécsi elkerülő útvonalat ajánlotta (A4-S1-A21-A1), addig visszafelé keresztül vitt bennünket Bécsen (A1-1-A4), elautóztunk a Schünbrunn kastély előtt.

A szállásunk

Szállásunk Davostól délre, Davos Glaris településen a Sporthotel Spinabad-ban volt, amit télen rendes szállodaként üzemeltetnek, nyaranta azonban kiadják teljes turistacsoportoknak. Mi most több mint 60-an voltunk, betöltöttük az egész épületet. Kicsit aggódtunk, hogy hogyan oldjuk meg az ellátmányozásunkat, de a házhoz ipari konyha tartozott hűtőkamrával és szárazanyagraktárral, nagy kapacitású sütőkkel és főzőlapokkal, ipari mosogatóval, mely 2 perc alatt végez egy tálcányi szennyesedénnyel.
Az épület a főút és a vasútvonal mellett, a Landwasser partján helyezkedik el, közel a vasútállomáshoz, a buszmegállóhoz illetve a Rinerhornbahn nevű felvonóhoz.

A szálloda konfortfokozata nagyjából egy magyar '60-as évekbeli szállodának felelt meg: a szobában csak mosdókagyló volt, WC és zuhanyozó kinn a folyosón.

A szálláshoz vendégkártya is járt, amely ingyenes utazásra jogosított bennünket a környéken a vonaton és az autóbuszon, valamint kedvezményeket biztosított a környező hegyekre felvivő siklókra és felvonókra.

Közlekedés Davosban

Vonattal és autóbusszal ingyenesen közlekedhettünk a körzethatáron belül, amit rendszeresen meg is tettünk.

A közeli vasútállomás

Körzethatáron kívül a vasúti jegyet az állomás melletti automatából, a buszjegyet a járművön lévő automatából bankkártyával lehetett megvásárolni. Tudom, hogy közhely a svájci vasutakról áradozni, de a szerelvényen lévő illemhelyek tisztasága elképesztő volt.

A környező hegyekre siklóval vagy felvonóval jutottunk fel.

Davosi életképek

Davosba nemcsak a hírességek szeretnek járni, de a brooklyni ortodox zsidóság kedvenc üdülőhelye is. Ehhez kiépítették saját kóser konyháikat és szálláshelyeiket, és tényleg nagy számban fordulnak elő a környéken hagyományos ruházatukban. Egy család a Jakobshorn tetején meg is szólított bennünket, amikor hallották, hogy magyarul beszélünk, mert nagyszüleik Magyarországról valók voltak (gondolom nem túl jó emlékekkel). A világsajtót idén februárban bejárta az a hír, hogy egy sportkölcsönző kiírta a bejáratára: zsidókat nem szolgálunk ki. Kisebb botrány majd bocsánatkérés lett a dologból.

Egyik reggel két rendőr jelent meg a szállásunkon, és két gépkocsi tulajdonosát keresték. Kiderült, hogy az országba belépve az előírt 30 km/h helyett nagyobb sebességgel haladtak és fotó készült róluk. A szállásunk elhaladó járőrkocsi rendszámfigyelő rendszere jelezte a rendőröknek, hogy körözött rendszám mellett haladtak el. 250-250 frankba került a gyorshajtás (kb. 100 000 Ft!), de lehetett kártyával is fizetni.

A svájciak öntudatosak és figyelik az idegeneket, pl. egy csoporttól a buszmegállóban egy helybéli megkérdezte, hogy van-e jegyük, és figyelmeztette őket, hogy a kedvezménykártya itt már nem érvényes.

Magyarországon eléggé furcsán néznének egy ilyen önkéntes jegyellenőrre.

Több Davosban illetve a környéken dolgozó magyarral is találkoztunk (hol nem?). Filisurban a vasúti restiben egy magyar hölgy volt a kiszolgáló, és örült, hogy magyarul beszélhet velünk, de ezt egy helybéli vendég nehezményezte, és követelte, hogy németül beszéljünk. Ez azért is volt furcsa, mert Svájc többnyelvű ország, ráadásul Davos környéke nemcsak német nyelvű, de rétoromán részek is vannak. Innen kapta a vasút is a nevét, de sok település neve is furcsa hangzású rétoromán név.

Posztom második részében már magukról a túrákról fogok írni, melyek izgalmasak, szépek, emberpróbálók és élménygazdagok voltak.