Facebook-barátok

Van egy-két közösségi média, amely beépült az életembe.
Itt van mondjuk ez a blog, melyet hat évvel ezelőtt indítottam, de előtte öt évig is írogattam egy fapados változatban.
7-8 éve használom a twitter-t, kezdetben hasonló módon alkalmaztam, mint mostanában a Facebook-on a bejelentkezést, színházból, koncertről üzentem meg, hogy itt vagyok. Később áttértem az aforizma-szerű rövid, gyakran vicces(nek szánt) üzenetekre. Ezeknek tartalma kb. egyharmad arányban politikai állásfoglalás.
2013-ban hoztam létre a YouTube csatornámat, rögtön egy politikai üzenettel a dohánybolt-koncessziós jogok elosztásával kapcsolatos anomáliák ellen. Ez a csatorna azóta is megmaradt - egy-két kivételtől eltekintve - a protest song-jaim fórumának.
Coub-okat, vagyis 10 másodperces végtelenített videókat 2014 óta készítek, felerészben ezek is politikai megnyilvánulások.
A Facebook-ot 2010 óta használom, előtte, mint olyan sokan mások, én is iWiW-es voltam (nyugodjék békében).

Egykori iWiW profilképem

Az iWiW-en kezdetben nem volt hírfolyam, ezért tényleg csak kapcsolatteremtő és -építő közösségi oldalnak számított, az volt az igazán menő, akinek 1000 fölött volt az ismerőseinek a száma.
Ma ugyanez a Facebook-on már nem kifizetődő, mert az ismerősök számával arányosan nő a hírfolyamban megjelenő posztok száma, így az ember egy idő után belefullad a sok poszt olvasásába, vagy belenyugszik, hogy nem értesül a barátai által megosztott dolgokról. Nekem Facebook-on jelenleg 122 ismerősöm van, és az az elvem, hogy én nem jelölök be senkit ismerősnek, de ha valaki engem bejelöl, és valóban ismerem, akkor visszaigazolom az ismeretséget.
A Facebook-ot próbáltam politikamentesnek megőrizni, mert Facebook-barátaim politikai összetétele meglehetősen inhomogén. Mondom próbálom, de ez nem mindig sikerül. Politikai állásfoglalást ritkán posztolok, igyekszem ilyeneket nem is kommentelni vagy lájkolni. De persze követek politikai Facebook-csoportokat, és erről Facebook-barátaim időről-időre - akaratom ellenére is - értesülnek. Sajnálom és elnézést.
Köztudott, hogy a naponta többször vagy több tucatszor posztoló ismerős nagyon idegesítő tud lenni, mert a hírfolyamban az ő posztjai dominálnak, ezért én próbálom tartani az arany középutat a heti egy-két poszttal. Posztjaim között a bejelentkezés-típusú hírek illetve a családi fotók megosztása dominál, de vannak más jellegűek, főleg viccesnek szántak is.
Na de mi a helyzet az ismerőseim posztjaival. Elhatároztam, hogy csoportosítom őket.

Állatbarátok

• Macskabarátok: Egy volt kolléganőm jár élen a macskás posztok megosztásával, nagy követője az Erzsi for President oldalnak.
• Kutyabarátok: Unokatestvérem is nagy kutyabarát, korábban egy kutyamenhelyen dolgozott, de kisebbik lánya egy kutyatenyésztőhöz ment férjhez. Egészen addig csak kutyás posztokat tett közzé, amíg meg nem született a kisfia, azóta már több a babafotó.
• Lóbarátok: Egyik volt tankörtársam nagy sportlovas. Egészen addig csak lovasposztjai voltak, míg a netadó tervezete elleni tiltakozás hullámai őt is el nem érték. Azóta már néha-néha politikai megnyilvánulásai is vannak az fb-n.

Sportbarátok

• Sportfutók: Több fb-ismerősöm is leginkább csak saját futóedzéseiről tesz közzé térképes, elégetett kalóriás bejegyzést, de közéjük sorolom az teljesítménytúrázók posztjait is.
• Motorozók: Egyik ismerősöm szinte kizárólag motor túráiról posztol.
• Konditermezők: Amióta sógornőmék konditermet üzemeltetnek, sok konditermes poszt is megjelenik a hírfolyamomban.
• Focirajongók: Egy ismerősöm kizárólag labdarúgással kapcsolatos posztokat oszt meg, különösen kedvenc csapatáról, a Real Madridról.
• Evezősök: Egyik rokonunk valaha kajakozott, mostanában sárkányhajó-versenyeken vesz részt, és főként ebben a témában posztol.
• Sporthorgászat: Egy másik rokonom ennek a szenvedélynek hódol, ha a hírfolyamomban egy nagy pontyot vagy harcsát látok, már tudom hogy ő osztott vagy lájkolt valamit.

Alkotók

• Főzők, sütők: Elég gyakori a fácsén a mutatós ételek vagy torták megosztása, egyik rokonunk pedig egészen kivételes képességű (és türelmű) hobbicukrász.
• Horgolók, kötők, varrók: Egy ismerősöm szeret kötni-horgolni és megosztani az alkotásait. Legnagyobb bánatom, hogy bár nővérem népi iparművész, a Facebook-on csak akkor látom viszont az alkotásait, ha azokat valaki más teszi közzé. Korholom is érte eleget.
• Festők, rajzolók: Nemrég lett Facebook-ismerősöm valaki, aki szinte minden nap megoszt egy digitálisan készült vagy manipulált portrét.

Családi eseményeket posztolók

Szerencsére azok vannak a legtöbben ismerőseim között, akik gyermekeikről vagy utazásaikról osztanak meg képeket. Persze itt sem árt a polgári mértéktartás: nincs idegesítőbb, mint amikor a hírfolyamomban egy napon keresztül tíz percenként jelenik meg egy tengerparti fotó. Tessék a fotókat albumba gyűjteni és egyszerre posztolni.

Politizálók

A politizálóknak két válfaja van. Az egyik fajta tíz percenként osztja meg valamelyik hírportál valamelyik hírét. Nagyon idegesítő tud lenni.
A másik fajtának nem is kell olvasmány, saját véleményét adja közre akár naponta többször is.

Közhely-megosztók

A közhely-megosztók egyik változata Coelho-típusú mélynek szánt, de valójában nagyon sekélyes, dagályos, túlontúl érzelmes gondolatokat tesz közzé általában egy szép naplementés vagy felhős tájkép kíséretében. Ilyenekre gondolok: "Két dolog van, ami nem ismer távolságot sem térben, sem időben: a szeretet és a megbocsátás."
A másik változat vallásos üzeneteket oszt meg, gyakran azzal a kiegészítéssel, hogy ha nem küldöm tovább minden ismerősömnek, akkor átok sújt, ha meg igen, akkor szerencse ér. És a világot bejáró áldást hozó rózsafüzér fényképe alá ne felejtsek el egy "Ámen"-t kommentelni.
Az ámenezők gyakran azt sem nézik, mi alá írják az áment. Ha Krisztus van benne, már írják is, hogy ámen-ámen-ámen, így került Benedikty Béla A Názáreti című könyvének Facebook-oldala alá is a sok ámen. Ilyenkor én nem tudok uralkodni magamon, és "Ámen" helyett ezt írom: "Ne má!".

Konteo- és hoax-terjesztők

Az összeesküvés-elmélet terjesztői valamint az összes álhírt beszopó emberek is lassan áttérnek a lánclevelekről a Facebook-ra. Ezek közé tartoznak a lájkvadász oldalak balekjai is. Tudjátok, amikor egy hírt csak akkor olvashatsz el vagy egy videót akkor nézhetsz meg, ha előtte megosztod a fácsén. Aztán persze hamar kiderül, hogy jól rászedtek, de akkor már késő.

Halottak

Az a legbizarabb a Facebook-ban, hogy senkinek sem törlik az account-ját, halála után sem. Nekem is van egy több mint két éve elhunyt fb-ismerősöm, aki azóta is rendszeresen kapja a születésnapi és névnapi jókívánságokat azoktól az ismerőseitől, akik nem értesültek a haláláról.

A soha semmit nem posztolók

Fb-ismerőseim negyede soha nem posztol és nem is nyilvánít véleményt, nem kommentel. Csak akkor kapok róluk értesítést, ha valaki hivatkozik rájuk egy posztban vagy fényképen, vagy ha születésnapjuk van. A legkülönösebb, hogy van köztük, aki figyelemmel kíséri a hírfolyamát, és személyes találkozáskor szokta mondani, hogy "láttam a lányaid fényképét a fácsén".

Persze a hírfolyamunkban nemcsak az ismerőseink posztjai jelennek meg, hanem a Facebook reklámjai illetve ajánlott hírei is. És pont ezzel kapcsolatban hallottam egy érdekes beszélgetést Hannák Ancsa hálózatkutatóval, a CEU oktatójával, aki az internetes oldalak személyre szabott tartalmait kutatja. Hannák szerint a Facebook-on futó mesterséges intelligencia algoritmus a maximális kattintásszámra optimalizál, ezért igyekszik olyan termékeket és híreket ajánlani, amelyek engem a legnagyobb valószínűséggel érdekelnek. Ezzel viszont óhatatlanul egy káros pozitív visszacsatolás valósul meg: csupa olyan beállítottságú és tematikájú hírt kapok, amit már korábban olvastam, így megerősít előítéleteimben, előfeltevéseimben és sztereotípiáimban, vagyis egyre jobban bezárja körülöttem azt a bizonyos információs buborékot.
Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy pukkassza ki az őt körülvevő buborékot, tekintsen széjjel és igyekezzen sokoldalúan tájékozódni.