Talán azért, mert a hosszú nyári szünet után ki vagyunk éhezve a színházra, de valahogy mindig úgy alakul, hogy szeptemberben sok előadásra vesz Kati jegyet. Ráadásul itt mindent szorozni kell néggyel, úgyhogy szép kis kiadás.
Az elsőről, az Alföldi által rendezett Hegedűs a háztetőnről már korábban írtam.
Aztán a 15. Spinoza Zsidó Fesztivál keretében voltunk egy Cohen-esten a Spinoza Házban. Az énekes az általam még sohasem hallott Fellegi Balázs volt, aki Fellegi Ádám zongoraművész fia, és baritonista. Az alig egy éve elhunyt költő-énekes emlékének szentelt koncerten öttagú zenekar és kéttagú vokál kísérte Fellegit. Talán egyedül a zongoristát ismertem, Darvas Kristófot, aki Darvas Ferenc zeneszerző (számos zenés darab szerzője) fia és Darvas Szilárd humorista és színdarabíró unokája.
Leonard Cohen dalaival először valamikor a '80-as évek elején találkoztam. Volt egy szinten tartó angol nyelvtanfolyam a munkahelyemen, amit Schweitzer Jutka tartott, aki Schweitzer József egykori főrabbi lánya (Schweitzer József apósom jó barátja volt, ő búcsúztatta a temetésén, de ő adta össze sógornőméket is). Schweitzer Jutka a Heti Világgazdaságot alapító főszerkesztő Vincze Mátyás felesége volt. Nos ő hozott az órára egy Cohen-számot, a Suzanne-t, és nekünk meg kellett (volna) értenünk a szövegét. Ez sem akkor, sem később nem sikerült nekem, csak ha olvastam a Cohen-szövegeket, így a mostani Cohen-esten is voltak szövegértési nehézségeim. A Spinóza Ház nézőtere nagyon picike, így az egész koncertnek intim hangulata volt, még a bakikkal is elnézőbbek voltunk, az egésznek volt egy baráti zenélés jellege.
Tegnap Moliére A fösvény című komédiáját néztük meg a Pesti Magyar Színházban. Fél évvel ezelőtt nagyon lelkesen írtam egy Tartuffe-előadásról az Örkény Színházban, mert a Parti Nagy Lajos-féle nyelvezet szenzációs volt. A mostani előadást leginkább Haumann Péter, a Nemzet Színésze játéka tette emlékezetessé. Külön érdekesség volt, hogy Harpagon gyermekeit, Cléante-t és Élize-t Haumann Péter gyermekei, Máté és Petra játszották. Haumann Máté hangja és gesztusai nagyon emlékeztetnek az apjára, talán éppen ezért nehéz neki kiemelkednie apja árnyékából. Vagy tíz évvel ezelőtt láttam egy tévéfilmet, az Emeletet, amiben szintén apát és fiút játszik Haumann Péter és Haumann Máté. A Moliére-darab végén kötelezően megjelenő deus ex machina, vagyis a mindent megoldó isteni gépezet ezúttal a titokzatos Anselme úr képében lép színre, hogy megtudhassuk, Harpagon gyermekeinek szerelmei, Valere és Marianne szintén testvérek és a gazdag Anselme gyermekei, így a szerelmesek egymáséi lehetnek, nincs szükségük a zsugori Harpagon pénzére.
Nemzet Színészét a színpadon játszani (tőlünk 2 méterre, a második sorban ültünk) mindig nagy megtiszteltetés. Leggyakrabban a zseniális Molnár Piroskát láthattuk, legutoljára egy Goldoni-darabban a Tháliában, előtte pedig a Romance.com-ban a Rózsavölgyi Szalonban. A 2014 óta Nemzet Színésze Cserhalmi Györgyöt láttuk a Jupiter holdja című magyar filmben pár hónapja, de a pár hete elhunyt Makk károly filmrendező utolsó filmjében az Így ahogy vagytokban is láthattuk a címet legkorábban megkapó Törőcsik Marival együtt.
Ma egy musicalen voltunk az Operettben, a Notre Dame-i toronyőrön. Bori azt mondja, hogy olyan egy musical, mint egy Coelho-regény: közhelyes. A Disney-rajzfilmet láttuk, a musical azért annyiban különbözik tőle, hogy ennek cselekménye inkább Victor Hugo regényét követi, ezért szó sem lehet happyendről. Nekem leginkább a Frollo esperest alakító Szomor György hangja és játéka tetszett a legjobban, Szomort egyébként mint musical-szerzőt is nagyra tartom, már többször posztoltam a darabjairól, két CD-jét is birtoklom.
Egyébként én egy kicsit olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről "az" jut eszébe. A Notre Dame-i toronyőrben is vannak nem kívánatos idegenek, akik a templomon kívül vannak, és akitől meg kell védeni Quasimodo-t, jelen van a keresztény álszentség, szóval nagyon hajaz napjaink belpolitikájára, de Bori szerint csak beképzelem a dolgot.
Külön érdekessége az Operett előadásának, hogy keretbe foglalt a játék, egy képzeletbeli társulat adja elő a musicalt, akinek tagjait a darab elején és végén civilben látunk. Ebben hasonlít a Jézus Krisztus Szupersztár filmre, Presser Gábor A próba című rockbalettjére vagy az István a király 25 éves jubileumi előadására, melynek színre vivőit úgy is hívták: a Társulat.
Szóval nincs új a Nap alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése