A héten két olyan eseményen is részt vettünk, mely valamilyen módon kapcsolódik ehhez a vészreakcióhoz.
Bori munkahelye, a Centropa alapítvány elsőszülöttünk hathatós közreműködésével egy vándorkiállítást készített, melynek címe: Túlélés Szarajevóban. Szarajevó a délszláv háborúk kirobbanásáig Európa egyik legmultikulturálisabb helye volt: muszlim bosnyákok, ortodox szerbek, katolikus horvátok és egy, még a 15. század végén Spanyolországból kitelepített zsidó közösség színesítette a képet. Szarajevó minden volt, csak etnikailag homogén nem, mégis sokaknak a világ legjobb helye volt ez a nyüzsgő, pezsgő sokféleség. Sokan gondolkodtak azonban úgy, mint most egyre többen - legyen Bosznia is homogén. De a nacionalista pusztítás kellős közepén egy kisebb csoda történt: a négy nemzetiség összefogva segített a rászorultakon: szükségkonyhát, gyógyszertárat üzemeltetett, elszállásolta azokat, akiknek lerombolták az otthonát, a betegek orvosi ellátást kaptak. Senkitől nem kérdezték, mi a nacionáléja. Ezt mutatja be tablókon a kiállítás.
A kiállításmegnyitóra az Izraeli Kulturális Intézetben került sor, és az eseményen jelen volt az izraeli nagykövet, valamint a magyarországi muszlim közösség vezetője is.
Bori az egyik tablóval |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése